Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

288 &&1- országos ülés január 29, 187$. egyezesi alkudozások alapján áll, nincs ós nem is lehet szándékában a kereskedelmi szerződések terére lépni, a jelenlegi tarifa módosítása mellett. Ez a körülmény pedig azon alkunak természete, mely a magyar és az osztrák kormány közt létrejött és a tarifában kifejezést nyert. A magyar kormány igényli és ragaszkodik ezen igényhez, az úgynevezett íinanczvámoknak a kikötött magasságban való fentartására. Az ellen­érték, melyet ezért az kormánynak nyújt, az ipar­védváinokból áll. Már most kérdeni t. ház, csupán egyidőre akarja-e a magyar kormány ezen íijianezvániokat létesíteni és fent ártani ? Én azt hiszem, hogy nem, én azt hiszem, hogy azokból állandó jövedelmét várja a mi pénzügyeinknek, és azért ezeknek ál­landó fentartásához fog ragaszkodni. De ha igy állandó természetű az ár, melyet követelünk, ál landó az ellenérték is, melyet nyújtunk. A inig fenállanak a finánezvámok, — és fen akarnak tartatni mindig, — addig nem kívánhatjuk a védvámok leszállítását, — tehát soha — és addig ebből lolyólag nem köthetünk külállamokkal szer­ződéseket. (Helyeslés a szélső jobb és bal/elől.) Én nem követem a finánezvámok kérdésére nézve azon tartózkodást, melyet általam elvileg nagyon méltányolt okokból Simonyi Ernő képvi­selőtársam szemmel tartani kötelességének érezte. Engem azon tekintet, hogy e pontok körül uj alkudozások fognak folytattatni, szabad nyilatko­zásomban nem korlátoz ; és pedig azon egyszerű okból nem, mert nekem ez az egész alku nem kell. (Élénk helyeslés a szélső jobb, bal és szélső baloldalon.) És miért nem akarom, hogy ez alku alapján a vám és kereskedelmi szövetség megköttessék ? Nem akarom a következő okokból: először, mert én azon igen problematikus pénzügyi haszonból. melyet mi a finánczváinokból várunk, semtniképen nem vagyok képes oompensalióját látni azon ha­lálos döfésnek, melyet közgazdászati tekintetben szenvedünk, midőn egy fonák és életórdekeinkkel ellenkező kereskedelmi politika terére, ha nem is lépünk, de hogy oda ne sodortassunk, megaka­dályozni többé képesek nem leszünk. (Elénk helyeslés a szélső jobb, bal és szélső baloldalon.) Másodszor azért nem, mert ón ugyan annak, hogy íiscalis természetű vámtételek megállapításában keresse a monarchiának ugy ezen, mint azon része pénzügyének egyik segélyforrását, ellensége nem vagyok, de coinpensationalis objectuinot abból csinálni nem akarok. (Helyeslés a szélső jobb, bal és szélső balfelol.) Nem akarom azt, hogy minden szegényebb polgári háztartás Ausz­triában, melynek fogyasztása kávéban, petróleum­ban, szóval oly dolgokban, melyek a középosz­tálynak ma már nélkülözhetlen szükségleii tár­gyaivá váltak, napról napra megdrágittattik, azt mondhassa^ „ezt mi Magyarországnak köszön­hetjük". (Elénk helyeslés a szélső jobb, bal és szélső balfelol.) Nem akarom azt, hogy vámpoli­tikai alkudozásunk egész eredménye ránk nézve abból állhasson, hogy osztrák nagy iparos ben­nünket hiszékenységünk és gyöngeségünk miatt kinevethessen ; (Elénk helyeslés a szélső jobb, bal és szélső baloldalon.) holott viszont az oáztrák' közönség nagy zöme előtt csak gyűlöletes színben tűnjünk föl, (Zajos helyeslés a szélső jobb, bal és szélső bal/elől.) Az épen most említett considera­tiók hidat képeznek, mely átvezet az itt tekintetbe jövő szempontoknak sorrend szerint, habár nem fontosság szerint utolsójára, a politikai szem­pontra, most már nem azon értelemben, melyben én azt beszédemnek bevezetésében ecseteltem, hanem azon értelemben, melyben felhozatni szo­kott, midőn arról szó van, t. i. a monarchia nagy politikai érdekének szempontjából. (Halljuk!) T. ház! Ha van ezen törvényhozói testület­nek egy oldala, hol ezen politikai szempont ugy a traditióknál, mint legmelegebb meggyőződésünk­nél fogva legnagyobb méltánylásra talál, ugy bi­zonyosan a háznak ezen oldala az. Annak leg­szembeszökőbb evidentiájára volt szükség, hogy a tervezett alku az országra nézve oly véghetet­lenül káros, hogy mi ama nagy politikai mo­mentumoknak daczára, sőt annak helyes méltány­lása folytán, e tárgyban ellenzéki állást foglaljunk el. (Halljuk! Halljuk !) A mint a dolgok ma állanak, nem látok ellen­tétet és nem érzem magamat a benső lelki küz­delemnek állapotában két ide és amoda húzó érdek közt, t. i. az ország közgazdászati és a monarchiának politikai érdeke közt. Én azon mély meggyőződésben vagyok, hogy egy oly egyezke­désnek létesítése, mely által az egyik, vagy másik alkudozó fél magát életérdekeiben állandóan sértve érzi : ezerszerte nagyobb és állandóbb veszélyt tartalmaz a monarchiára nézve, mint akár a köz­gazdászati szakítás. (Helyeslés a szélső jobb, bal és szélső baloldalon.) És ezen a téren is elég szerencsés lehetek ugyanazon auetoritásra hivatkozni, melynek szavait beszédein bevezetésében idéztem, ismét gróf Des­sewffy Emilre, és ismét azon munkájára, melyben a vámközösség elméletét megállapítja. Ott vala­mely helyen a következőket olvasom: „A vám­ügyi eligazodásnak tehát magasabb politikai szem­pontból kell felfogatní, s innen van, hogy állan­dóságot igórő megoldása e kérdésnek csak az lehet, mely ezen szempont igényeit kimeríti, anél­kül, hogy az eligazodó felek akármelyikétől a nyerhető haszon értékét meghaladó tetemes és ekkép józanul tőlük nem követelhető áldozatokat kiváuua."

Next

/
Thumbnails
Contents