Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

337, országos üU elénk terjesztett, mindenütt már nem az angol pótconventionak, tehát a kiegyezési évek legnagyobb része alatt érvényben volt állapotnak tételei, hanem az 1868-ik német szerződésnek némelyrészeiben annál magasabb tételei szerepelnek, mint az összehasonítás alapja, — eltekintek ettől; de nem tekinthetek el attól, hogy a vámoknak ezüst helyett aranyban való szedése már magában minden czikkre kiterjedőleg, körülbelül 15%-os átalános vámemelést képez. Ha aztán in specie elemezem azon vámtételeket, melyeknél a számszerinti emelés is eonstatálható, ugy találom, hogy ezek leginkább a textil csoportban fordulnak eíő, tehát azon csoportban, melyből egy első rendű szükséglet t. i. a ruházkodási szükséglet fedezendő; ott pedig ismét a legnevezetesebb tóteleket a nyers pamutfonalak, a gyapjú-fonalak és bizonyos gyapju-áruk képezik. A nyers pamut-fonalak vámja a 30-as számon felül 8-ról 12 frtra, tehát 50%-kal emelkedik a gyapjú fonalak váruja, és pedig épen a szákfonalaké, melyekből az olcsóbb gyapjú-szövetek gyártatnak, l frt 50 krről 8 frtra, tehát több mint 300'/

0-el emeltetik. A gyapju-áruk közt épen azok vámja, melyek a szegényebb osztályok ruházkodási anyagát képezik, 40 írtról, igen sok czikknól 60, sőt 80 frtra emeltetik, tehát az emelés 50—100°/o- Megvallom, hogy én ily vámemeléseket, melyek 50—100—300%-ra mennek, kicsinyeknek, jelentékteleneknek nevezni, vagy csak meg is érteni, hogy azok jelentékteleneknek neveztessenek, képes nem vagyok. (Helyeslés a szélső jobb és a baloldalon.) De erre a válasz az, hogy mi tartozunk az osztrák iparnak azzal, hogy nyújtsuk neki azon védelmet, melyre, hogy fenállliason, szüksége van, és hogy tartozunk iránta tekintettel lenni. T. ház/ igen tartozunk iránta tekintettel lenni, vag}<unk is, voltunk is, ugy, a mint azt Simonyi Lajos b. t. képviselőtársam mai előadásában igen helyesen kiemelte. Ha mi közös vámterület mellett kizárólag Magyarország érdekét tartanok szem előtt, akkor minden védelmi jellegű vámot le kellene szállítanunk azon mértékig, hol azok tisztán csalt űnánezvámoknak tekintendők. Ezen mértékig még az angol pótconventio érvénye alatt sem szállíttattak le a beviteli vámok. Tehát voltunk, vagyunk és akarunk is lenni ezentúl is tekintettel; de ezen tekintetnek kell, hogy legyen bizonyos határa és ezen határ ott fekszik, a hol a vámemelés által sújtott érdekek mélyebbre ható közgazdászat! és socialis sulylyal birnak, mint a vámemelés által vódelmeztetni szándékolt érdekek. (Tetszés a baloldalon és a szélső jobbon.) Es ez az, a mi a tarifában előforduló vámemeléseknek majdnem mindegyikéről áll. De a t. ház meg fog engedni némely részletesebb megjegyzést Ausztria iparának állapotáról, s jauuár 29. 1878 283 (Halljuk /) mert midőn ezen ipar szempontjából kívántatik tőlünk a vámemeléseknek megadása, csakugyan megérdemli a figyelembevételt: vajon oly állapot, mely ily vámemelést okvetlenül szükségessé tesz, valóban létezik-e vagy nem? Én iparkodtam magamat a kérdésnek ezen oldala iránt lehetőleg tájékozni. Ismerem körülbelül azon egész irodalmat, mely az osztrák védvámosok részéről ebből az alkalomból szárnyra bocsáttatott, és melynek minden egyes röpivén, hogy ugy mondjam mathematikai biztonsággal bebizonyittatik, hogy az osztrák iparnak a jelen vámtételek mellett okvetlenül tönkre kell mennie, hogy az nem létezhetik. Ámde ha azután a tényekre tekintek, kénytelen vagyok azon meglepő felfedezést constatálni. hogy azon osztrák ipar, melynek nemlétezhetése állíttatik, valóságban igenis létezik, nemcsak létezik, de virágzik, de terjed, de fejlődött éppen azon vámtételek érvénye alatt, melyeknek ezen rontó hatása állíttatik. (JÜévh helyeslés a baloldalon és a szélsőjobbon.) Csak egynehány számmal akarom a t. háznak figyelmét fárasztani. (Halljuk ! Halljuk!) Veszem épen azon csoportokat, melyeknél a vámemeléseket az illető iparosok valóban keresztül is vitték. Veszem a pamutfonást. A pamutfonás állapotára két tényezőből lehet biztos következtetést vonni; először indirecte a feldolgozásra behozott, — mórt hisz itt nem íermesztetik, — nyers pamut mennyiségéből és a valóságos fonal productío számából. A nyers pamut mennyisége, mely Ausztriába behozatott feldolgozás végett, 1862-től 1866-ig átlagban tett 400 ezer vámmázsát. 1867-től 1872-ig átlag 850 ezer vámmázsát. A következő években egész 1876-ig, tehát éppen azon években, melyek alatt az angol pótconventio sokat rágalmazott tételei léteztek, felment 1.119,000 vámmázsára. Ez, t. ház! oly tény, mely mindenre inkább, mint hanyatlásra enged következtetni. (IgüZ ! a szélsőjobb és baloldalon.) Pámutfonal pedig készült, mert erre nézve is léteznek kimutatások — 1864-től 1868-ig, tehát azon. években, melyek az angol pótconventio megkötését közvetlenül megelőzték, — 2.277,000 vámmázsa. 1869—1873-ig, tehát azon években, melyek az angol pótconventio megkötését követték, készült 3.640,000 vámmázsa, tehát épen 1.300,000 vámmázsával több, mint azelőtt. Megvallom, ha ezen számokkal szemben állíttatik ezen ipar szükségképen! tönkremenóse, fel vagyok arra jogosítva, hogy Tamás legyek benne. (Helyeslés a szelsb jobb és bal/elől.) Átmegyek a gyapjúszövetekre. Bocsánatot kérek, szárazak ezen adatok, de igen tanulságosak. (Halljuk ! Halljuk !) A gyapjú-szöveteknek beviteli és kiviteli viszonyai az utolsó évi átlagokban következőleg állottak: Az 1871—1874. évi átlagban a bevitel 77,000, a kivitel 75,600 vámmázsa volt, tehát valamivel kevesebb a kivitel mint a bevitel, s ennek 36*