Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-336
258 386. országos tilés január 28. 1878 kai szempontokból tárgyaltatott. Én tehát az elhalasztást az emiitett szempontokból pártolom. B. Bánhidy Béla: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy a vita jelen stádiumában felszólalok, de igen igen nagyon röviden s csupán csakis azért szólalok fel, hogy észrevételt tegyek Zsedényi Ede igen t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére, ki azt mondta, hogy mi csupán elhalasztási taktikával akarunk élni. Én ez ellen tiltakozom; bennünket egészen más indokok vezérelnek ós megvallom bizonyos loyalitási szempont. Meg vagyok győződve, hogy mikor Ohorin Ferencz t. barátom indítványát megtette, ő némileg előzékenységet akart tanúsítani az igen t. kormány és többség iránt. (Halljuk!) Eddig legalább az igen t. kormány álláspontja mindig az volt, hogy a kiegyezési kérdések mindig egyidejűleg tárgyaítassanak itt és a Lajtán tul. Erre mindig nagy súlyt fektetett az igen t. kormány. Már most, hogy itt egyidejűleg tárgyaljuk és az osztrák parlament is tárgyalja, az merő lehetetlenség. Merő lehetetlenség már csak azért is, mert az osztrák reichsrath a kiegyezési kérdések tárgyalását elhalasztotta; elhalasztotta valószínűleg azért, mert a kormányválságot a birodalmi tanács igen komolyan vette és nem tekintette azt csupán ugy, mintha az az elvi paritás szempontjából lenne szükséges. (Derültség balfqlöl.) Azért én nem értem, hogy egyszer az mondatik, hogy a magyar parlamentnek méltóságát ós önállóságát azzal akarják bebizonyítani, hogy egyidejűleg tárgyalunk, máskor pedig az mondatik, hogy épen az által akarja bebizonyítani, hogy nem gondol azzal, hogy a másik parlament mit csinál. Végül igen t. képviselőtársam Zsedényi Ede illusiókról beszélt. Én megengedem, hogy iilusiók lehettek, hogy lehetnek most is s megengedem, hogy a t. képviselő ur sokszor volt illusióban. A hány etappeja volt a kiegyezésnek, t. képviselőtársam mindannyiszor illusióban volt, mert azt gondolta, hogy a kormány tovább tágítani nem fog. Most is ő van illusióban. nem én. (Helyeslés balfelöl.) Azzal zárom be rövid felszólalásomat, hogy még egy okot hozok fel az elhalasztás mellett. Ma van Deák Ferencz halálának évfordulója. A nagy halott emlékezete iránt való kegyelet megparancsolhatná nekünk, hogy e napon ezen kereskedelmi szerződés tárgyalásához ne fogjunk. (Helyeslés balfelöl.) Paczolay János: T. ház! Hogy a napirendre tűzött törvényjavaslatok tárgyalhatók-e, vagy nem? azt szerintem azon kérdés döntheti el : vajon a tárgyalás a helyes parlamenti eljárással megegyeztethető-e, vagy sem ? A törvény felolvastatott, mely szerint a szerződéseknek létrejönni kell és előadatott azok megkötésének módja, mielőtt a parlament előtt tár\ gyalás alá vétethetnének. A törvény e rendeletéből , azon kérdés következik: vajon azon körülmény, hogy | az osztrák kormány, miután a parlament a tör| vényjavaslatok elfogadására hajlandónak nem nyilatkozott, a kormányzat vezetésétől visszalépett es a törvényjavaslatok keresztülvitelével felhagyott, — mondom: — vajon ezen körülmény elóg ok-e arra, hogy ezen szerződós tárgyalása, mely most elénk napirendre tüzetett, mindazon ideig, mig az osztrák kormány újra alakul és e javaslatokat, mint a magyar kormánynyal kötött előzetes egyezséget el nem fogadja, elhalasztassék-e, vagy nem ? Én azt mondom, hogy ez elóg ok a tárgyalás felfüggesztésére. És ha mindennek daczára a törvényjavaslat tárgyalásába belebocsátkozunk : épen azon előnyünket veszítjük el, melyről a lapokban olvastam, hogy a t. ministerelnök ur egy bizottságban fel méltóztatott említeni, tudniillik parlamenti superioritásimkat. Mert olyan parlamenti eljárás helyesen nem képzelhető, hogy egy parlament oly törvényjavaslat tárgyalásába bocsátkozzék, melynek egyik félen nincs sem védője, sem aláírója, sem olyan, ki azt magáévá tevén, a másik parlament elé terjesztené. Nem érthetek egyet Zsedényi Ede t. képviselőtársammal. Ő, ugylátszik. hogy a jelen helyzetet azonositani akarja a múlt februári napokkal; pedig a helyzet most egészen más és igy az ebből vont következtetések maguktól elenyésznek. A múlt februári napokban a kormány hazafiúi kötelességének tartotta, látván, hogy az osztrák kormány fölötte superioritást akar gyakorolni, viszszalépni ; ós akkcr, mikor azt tapasztalta, hogy az országban egyetlen egyén sem találkozott, a ki engedékenyebb feltételek alatt akarta volna a kiegyezést létrehozni, akkor azon kormány, a mely az alkudozásokat megkezdette, habár szomorúságunkra, de mégis azt hitte, hogy sokkal nagyobb morális kötelességet teljesít, ha a maga megalázásával is helyét ismét elfoglalja, mintha az egész kiegyezés dugába dől. De most nem igy áll a dolog: mert az osztrák kormány igenis vállalkozott ezen törvényjavaslatok keresztülvitelére, de az osztrák parlament nem vállalkozott a kormányt azok keresztülvitelében segíteni és a törvényjavaslatokat elfogadni. Itt tehát többé nem azon ministeriumtól, mely a törvényjavaslatokat beterjesztette, függ azoknak keresztülvitele vagy elejtése, hanem függ a parlamenttől és miután a parlament ezen törvényjavaslatokat elfogadni nem akarja, hacsak előzetesen is az osztrák parlamentet az általa képviselt népek érdekei irányában oly nagyon engedékenynek tartani nem akarjuk, mint önmagunkat a mi
