Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-335

335. országo, Ülés jauiiítr 26. 1878. 247 Tekintve, hogy a budapesti országúti vámsorompóknál — különösen a soroksári vámon — éjjel a fővárosba való bejöhetés lehetetlen, mivel a vámszedő urak azt állítják, hogy ők éjjel sorompókat felnyittatni, a vámpénzt elfogadni nem tartoznak, — és igy ezáltal számtalan eset merült már fel, miszerint az utazó vagy Soroksárra volt kénytelen visszahajtani, vagy pedig a vámsorompón kivül az éjjelt eltölteni. Tekintve, hogy hetivásáros napokon, mivel a vámszedő urak reggel 6 óráig a vámpénzt fel nem veszik, sokszor 8—900 terhes és könnyű fuvart szállító jármű is összegyűl és van eset reá, mikóp a közlekedés annyira felakad, hogy a Budapesthez két három órányi távolságra lakozó honpolgárok, a vámsorompóknál ugyanannyi időt, vagyis két három órát várakozni kénytelenek, és akárhányszor megtörtónt, hogy az utazók meghűlés folytán súlyos betegségbe estek, a lovak pedig használhatlanokká váltak. Tekintve azt, hogy egyes polgárokból áll az állam — e szerint az államhatalomnak szigorú kötelessége oda hatni, hogy a közterhek ónsulya alatt különben is görnyedező állampolgároknak akkor, a midőn a fővárosba kivannak bejönni — utjokból a bejöhetés akadályai elháriítassanak. Tekintve egy olyan irányú kormányrendelettel, miszerint a vámszedő urak, éjjel is kötelesek a vámpónzt felvéve a vámsorompót az utazó előtt felnyitni — hetivásáros időben pedig nem reggel 6 órakor — hanem éjfél után 2 órakor két ablaknál, két vámszedő tartozzék a vámpénzt beszedni, és hogy az apró jószágok felolvasához elegendő fináncz alkalmaztassák — a fentebb jelzett bajok és kellemetlenségek inegszüntethetők, s a kormányi ily intézkedés elleni méltó elkeseredés lecsillapítható lenne. — Mindezeknél fogva tisztelettel kérdezem 1-ör. Van-e tudomása a t. minister urnák arról, hogy a budapesti országúti vámsorompóknál •— különösen a soroksári utón éjjel — a vámszedő hivatalnok a vámpónzt felvenni, a vámsorompót felnyittatni nem akarja, sőt kijelentette : hogy ő éjjel ilyen foglalkozást teljesíteni nem tartozik ? 2-or. Van-e tudomása a t. minister urnák arról, hogy különösen hetivásáros napokon a vámoknál 8-- 900 terhes és könnyű jármű gyűl öszsze, ós hogy az utazó közönség két három óráig kénytelen várakozni, inig végre a fővárosba bejuthat, ugy hogy nyáridőben a porfellegben csaknem megfullad, — télen pedig a nagy hidegben életét veszély fenyegeti. — Több eset volt már, hogy ezen hatósági rósz intézkedés miatt, sok izzadt ló — hülós folytán — örökre használhatlan lett? 3-or. Ha van tudomása a t. minister urnák mindezekről: miért nem intézkedett ugy, hogy ezen a közönséget mélyen sértő, ós megkárosító rósz rendszer megszüntettessék ? 4-er. Ha nincs tudomása, hajlandó-e sürgősen rendelkezni, hogy az elősorolt visszaélések megszünteítessenek, s a fővárosba való bej áthatás akadályai elhárittassanak, kölönösen, hogy a vámpénzszedők ugy alkalmaztassanak, miszerint éjjel is tartozzanak a pénzt elfogadni, s a vámsorompót felnyittatni; hetivásáros napokon különösen már éjfél után 2 órakor kezdjék meg hivatalaikat, hogy a városba siető közönség ne legyen kénytelen 2—3 órán át a vámsorompókon kivül — feldúlt kedélylyel s méltó haragra lobbanással az ilyen boszantó hatósági intézkedés ellen — ácsorogni ? Ezek szerint 5-ör. Miután a csirkés kofákkal legtöbb idő telik el — nem lenne-e hajlandó a t. minister ur elrendelni, hogy az ilyen több ezerre menő szárnyasállatok megszámlálása ne az országúton a mint eddig történt — hanem egy ily ezélra elkülönített heíyen, — elegendő számú közegek által eszközöltessék — hogy igy a közlekedés ez által is megkönnyittetve az utazó e valóban bántó feltartóztatástól szabaduljon? — Végre 6-or. Pog-e intézkedni a t. minister ur az iránt, hogy a vámszedő közegek, az utazó közönség szolgálatára, illő tisztelettel viseljék magukat, ós az eddigi sérelmek helyett a fizető állampolgárok iránt kíméletet tanúsítsanak ? Péchy Tamás közmunka és közlekedési minister: T. ház ! Én most azon különös helyzetben vagyok, hogy kénytelen vagyok kérni a t. házat, méltóztassék ezen interpellatióra vonatkozólag, — épen azért, inert az hozzám intéztetett, holott hozzám egyátalában nem tartozik, — engem legalább annyiban a válaszadás kötelessége alól felmenteni, hogy a mit a t. képviselő ur akként irt be a könyvbe : „ínterpellaíió a közlekedési ministerhez", aztán módosított: „ésapénzügyministerhez", oda módosítassák, hogy a közlekedési minister a könyvből töröltessék ki, {Derültség) miután én arra nem felelhetek {Helyeslés.) Elnök : Gondolom, maga az interpelláló képviselő ur is beleegyezik abba, hogy ezen interpellatió egyenesen a pénzügyminister urnák adassék ki. (Helyeslés) Stoll Károly: T. képviselőház! A sors valódi iróniája juttatja nekem azon szerepet, mely kényszerit a diósgyőri vasgyárnak fenállhatása érdekében e t. házban ismét és ismét felszólalni, azon gyár érdekében, melynek létrejötte ellen kellő időben teljes erővel harczoltam. Győzött a szak-capacitások nézete és ma 6 milliót meghaladó összeg körül forog a kérdés, melynek fedezete csak ezentúl keresendő . . . Nem szándékom recrimínálni ós még sajgó sebeket felszaggatni, erre ma kevesebb okom van