Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

881. országos HMs Január lé 1818. 205 addig, (Derültség a középen.) a mig az uralomra nem jut. Nem ismer felforgatást, nem ismer az állami intézmények elleni merényleteket. A radi­calismus tanaiban csak egy áll: a vélemény sza­bad nyilvánitása, az indulatoknak felköltése, ta­nainak minden akadálytól ós bárminemű fék­től ment, korlátlanul szabad hirdetése. Ez addig áll a radicalismusról, mig uralomra nem jut. (Felkiáltások a szélsőbalról: Látjuk!) A legfékte­lenebb repressiv és praeventiv intézkedéseket gyakorolja azonban épen a radicalismus, ha si­került magát uralomra juttatni, ha a hatalom az ő kezébe kerül. (Tetszés a középen. Felkiáltások a szélsőbalon: Látjuk !) Mi védelmezni akarjuk állami és társadalmi intézményeinket, a szabad­éi vüségnek megtisztított tanai szerint, ugy, mint azt védelmezi a mérsékelt, szabadelvű és hatal­mas Anglia; mi nem megyünk sem a reaetio medrébe, sem nem iramodunk a radicalismus szójárása után ; és mert nem akarunk forradal­makat, hogy ne legyünk kénytelenek akarni az ellenforradalmakat: azért kérem a t. házat, mél­tóztassék a törvényjavaslatnak ezen §-át elfogadni. (Elénk helyeslés a középen.) Simonyi Ernő': Szavaim elferdítése miatt kívánok nyilatkozni. Én ugyanis azt mondám, hogy ezen kifejezés: „gyűlöletre izgat" törvénybe csak az 50-es években iktattatott Francziaország­ban. Erre Csemegi képviselő ur felolvasta egy angolnak véleményét. Azt én nem mondtam, hogy véleményt soha senki ez iránt nem mondott; hanem azt mondtam, hogy törvénybe igtatva nem volt előbb sehol. Aztán felolvasta az olasz kama­rában beterjesztett törvényjavaslat ide vonatkozó pontját. Hiszem, hogy azóta ezen elveket átvette több törvényhozás, azt magam is elismertem, és hivatkoztam a német törvényhozásra. Találkozott olasz minister, a ki beterjesztette ; de restat pro­bandum: elfogadja-e a parlament"? Csatár Zzigmond: Egyátalában nem volt sem czélom, sem szándékom szólni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz, ha előttem szólott Csemegi képviselő ur oly húrokat nem pendit meg, melyeknek rezgése egészen szivemig halt. De miután azt hiszem, hogy ily komoly termé­szetű §-nak elfogadása komoly tény : szükség és kötelesség mindazon esetekre már előre figyel­meztetni a t. ház többségét, melyek bekövetkez­nek akkor, mikor a jelen szövegezés szerint fog ez a paragraphus átadatni az életnek. T. képviselőház! Csemegi Károly államtitkár ur leginkább azt jelezte, hogy Angliában ilyen és olyan vélemény-nyilvánítások büntettetnek. Ha Magyarországon az ország állami függetlensége ugy volna helyreállítva, a mint helyre van állítva az Angliában, ha egyátalában nem volna több semmi kívánni való, ugy a belgazdászati kérdé­sek helyreállítása, mint a külpolitika tekintetében: akkor én e törvényjavaslatot ugy, a mint van, elfogadnám,' de akkor uraim, midőn keblünkben naponként kell azon óhajnak kifejezést adni, hogy jöjjön el mihamarább Magyarország függet­len állami életének nagy napja, akkor én, uraim, oly törvény- szakaszt nem akarok szentesíteni szavazatommá], mely azt mondja, hogy azért, ha valaki azon intézmények változtatására törekszik, melyek eddig létrehozattak, börtönbe kerül. T. képviselőház! Mindenki beszélhet a radi­oalismusnak hatalomra-vergődése után zsarnok­ságról, csak épen Csemegi Károly nem szólhat erről semmit; mert, uraim, ismerem ezen urnák múltját, (Zaji) ismerem 1861-iki szereplését; ő az 1861-iki határozati pártnak rendületlen híve volt . . . (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Méltóztassék a t. képviselő ur a tárgy érdemére vonatkozó argumentumait elő­hozni, de oly személyes kérdésektől, melyek nin­csenek összeköttetésben ezen kérdéssel, kérem, tartózkodjék. (Ellentmondások a szélső baloldalon. Felkiáltások: Csemegi hozta elöl) Csemegi ur nem vádolt senkit, személyt nem emiitett, átalá­ban beszélt. Azért kénytelen vagyok kérni a t. képviselő urat, hogy beszédének e részétől álljon el. (Helyeslés a középen.) Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Ha valaki előhozza azt a kérdést, hogy a radicalis­musnak hirdetői, ha hatalomra jutnak: a legna­gyobb zsarnokokká válnak. (Elnök csengeti Fel­kiáltások balfelöl : ez volt mondva.) Esedezem, ezt a vádat csak olyan ember hangoztathatja, ki maga is egyidőben a radicalismusnak hirdetője, zászlóvivője nem volt; de ellenben, ki ennek a tanoknak maga is predikálója volt, azt hiszem, az az ilyesmibe beavatkozni, e tekintetben taná­csot osztogatni jogosítva nincs. T. képviselőház! Nem rég történt, érzem még ma is súlyát, midőn én lazítással vádoltat­tam olyasmiért, a mit nem mondottam. Én vá­lasztóim előtt nem szóltam arról, hogy az l8H7-iki kiegyezési alap megváltoztattassák. _ Nem mon­dottam én azt választóim előtt. Én csak azt mondtam, hogy nem találok megnyugvást a jelen kormányzat működésében, mert egy esztendei uralkodása 100.000,000-val került többe, mint elő­irányoztatott, és ennek kifejezéséért Csongrád város hatósága feladott a kormánynak, mint lázi­tót, és akadtak önök közül százan és százan, kik­én reám a legnagyobb bosszú érzetével tekintet­tek, és nyilvánosan azt mondották, ez az ember hazaáruló. Engedelmet kérek t. ház, oly dolgok ezek, melyek a vesékbe hatnak. Ha önök a sza­badság nyilatkozásának szájára lakatot akarnak verni, akkor gondolják meg jól, hogy ma ugyan mi vagyunk a sorban, de van idő és épen az

Next

/
Thumbnails
Contents