Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

881. országos ülés január 16. 1878. 199 reflectálni, ez iránt valami speciális törvényt hozni: ezt azt hiszem, állítani egyátalán nem lehet. Én valóban annyira fölöslegesnek tartom az ezen tárgyakról való intézkedést, hogy kénytelen vagyok azon gondolatra jönni, hogy itt egy mellékes czél volt a törvényjavaslat alkotójának szeme előtt, s e mellékes czél nézetem szerint alig lehetett más, mint az, hogy egy bizonyos tetszetősebb lében találtassák fel az, a mi itt a valóságos intentiót képezi, az t. i., hogy a nemzetiségek és a nemzetiségi agitátorok ellen külön speciális törvény alkottassák. Ez képezi ezen törvényjavaslatnak, illetőleg ezen szakasz, ezen második bekezdésének lényegét: ezért van, mondom, itt valamely osztály, valamely hitfelekezet felhozva. Igaz, hogy itt megvan a reciprocitás, azt is lehetne mondani, hogy hiszen meg vau e reciprocitás, egyiknek se szabad a másikat bántani. De ha tekintetbe vesszük a létező ismeretes viszonyokat : nagyon természetes, hogy az lehetett az intentió, hogy a magyar nemzetiség más nemzetiségi agitátiók ellen könnyebben megvédethessék. Azonban nem csak mint fölösleges dolgok szerepelnek ezek itt, hanem valóságos utat nyitnak arra, hogy az önkény a törvényhozás terén az egyeseket megtámadhassa, mert az önkénynek olyan a természete, mint a viz hydraulikus nyomása, mely, mihelyt legkisebb rést talál, betolakodik, s ha a rés folytonosan nyitva marad, nem állapodik meg addig, mig az egész tért el nem borítja. Én, t. ház, ezen politikát, melynek kinyomatát látom, itt ezen specifikus nemzetiségi törvényben, a lehetőleg elhibázottabb lépésnek ítélem. Önök kiteszik az ország törvényhozását annak, hogy itt, az önkényes eljárásnak, _ hogy a birói önkénynek szabad tér nyittassák. Önök eltérnek a törvényhozás azon egyedüli helyes eljárásától, hogy csak a tények büntettessenek, és hogy az érzések, az intentiók taglalgatásánái ne lépjék át azon tért, melyet folytonosan respectálni kell a törvényhozásnak, mert egyedül az istennek van azon hivatása, hogy a sziveket és veséket vizsgálja. {Helyeslés a szélső baloldalon.) És mindez miért történik ? Azért, hogy önök egy különös speeííícus fegyvert biztosítsanak az államhatalomnak, egy fegyvert a magyar nemzetiség oltalmára a nemzetiségi agitátiók ellen. De vajon helyes-e. hogy önök ezen fegyvert az államhatalom kezébe adják ? Én azt hiszem,' hogy ellenkezőleg egyenesen kárt tesznek, mert a helyett, hogy most nyíltan történik az agitatió, akkor azon gyűlölet, a mely ebbe foglaltatik, eltéritietnék azon térre, a mely sokkal veszélyesebb a titkos agitatió terére, a hol sokkal veszélyesebbé válik az állam biztonságára, a magyar nemzetre magára. Ha büntetendő cselekmények tapasztaltatnak a nemzetiségi agitátiók körében, büntessék önök szigorúan, őrködjenek folyton, hogy a veszélyes dolgok itt felül ne kerekedjenek. De méltóztassanak íigyelmöket kiterjeszteni különösen azon irányban, a honnan származik minden valóságosan veszélyessé váló nemzetiségi agitatió; méltóztassanak íigyelmöket kiterjeszteni különösen Bécs felé, a honnan mindig jött a magyar államra veszélyes nemzetiségi mozgalom. De csak azért — mondom — hogy egy ilyen kétes értékű fegyvert adjanak az államhatalom kezébe, ne méltóztassanak ily rést hagyni a birói hatalomnak, hogy itt a birói önkény és birói absolutismus behozassák. Én tehát t. ház a 172. g-nak ezen második bekezdését ezen okoknál fogva el nem fogadom ; de nem fogadhatom el a bekezdésnek végszavait sem, melyben már egy más egészen különnemű tárgy foglaltatik és különös módon összekevertetik, egy keretbe helyeztetik a nemzetiség az osztályokkal és hitfelekezetekkel. Ezen passus : Két évig terjedhető fogházzal büntettetik az, aki a tulajdon vagy házassági jog intézménye ellen izgat, világosan a sociálisták és communisták ellen van intézve, mint a kiknek tanaiban a tulajdon ós házasság intézményének megtámadása foglaltatik. Ha valaki t. ház, bizonyosan én vagyok az, a ki kárhoztatom nemcsak a communismus, hanem a sociálisták tanait is; kárhoztatom azért, mert megvagyok győződve afelől, hogy mindazon rombolások után, a melyekbe kerülne az ő tanaik érvényesítése : a végeredmény utóvégre sem volna egyéb, mint minden egyéni szabadság megsemmisítése, tehát az átalános rabszolgaság. De mindennek dacára, addig, mig ezen felekezetek a törvényes téren maradnak, inig működésükben senkin jogsérelmet el nem követnek: ón a szabad discussiót megtagadni ő tolok sem tartom lehetségesnek, vagy igazságosnak; de nem is tartom helyes politikának őket a nyilvános discussió terén akadályozni. Hadd jöjjenek napfényre veszélyes tanaik, hadd legyenek azok. mint mementó móri folytonos hgyelmeztetés a közönségnek azon valóságos bajokra, melyeknek symptomáit képezik; hadd jöjjenek napfényre, hogy annál jobban fel lehessen világosítani az illetőket ezen bajok veszélyeiről. (Helyeslés a szélsőbalról). Én ezt nem tartom megakadályozhatónak, de nem is akarom őket kitenni az államhatalom részéről olyan speciális üldöztetésnek, a minő itt megengedtetik, azért a bekezdésnek ezen részéhez sem járulhatván, átalában kérem a t. házat, hogy ezt megváltoztatni, s erre vonatkozólag egy módositványt elfogadni méltóztassék, mely lényegében visszaállítja az 1874. évi választási törvény ide vonatkozó passusát. (Helyeslés a szélsőbalról).