Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-331

331 országos Ülés január 1&. 1878. 197 „egyenes" szó mellett a „határozott" szó fölösleges ; mert technikai értelemben az „egyenes" alatt a „direet", vagyis épen a „határozott" felhívás értetik. Minthogy azonban a felségsértés és lazításról szóló szakaszoknál ez indítvány nem hozatott be, és most már azon szakaszokban a felhívás csakis ezen szóval „egyenes" van minősítve: ezen okból, — ha a most kérdésben forgó szakaszban, az „egyenes" minősitő mellé még egy másikat is tennénk, t. i. a „határozott" szót: ezzel nem csupán valami fölöslegest szúrnánk a törvénybe, hanem egyszersmind valóságos hibát is követhetnénk el. Mi lenne ugyan is e beszúrás eredménye'? Ezzel azt mondanók: hogy a 171. §. esetében „egyenes és határozott felhívás" kívántatván : az ezen egyenes és határozott más, mint azon — csupán egyenes felhívás, melyről a felségsértésnél, lázitásnál intézkedett a törvény. A rendszeres, a codificált törvények helyes szövegezésének egyik leglényegesebb feltétele, hogy egy és ugyanazon szóval kell a törvény egész rendszerén végig kifejezni ; különben ha két különböző használtatik : okvetlenül annak kell bekövetkezni, hogy az alkalmazásban mindeddig különböző szónak, különböző értelem tulajdoníttatik. Nem önkényes azon következtetés, mely a törvény szövegében használt különböző szavakból a törvényhozó áltai kifejeztetni akart, különböző eszmékre von eonclusiót Mert az nem tulajdonitható a véletlennek, hogy a törvény egy helyen ezen szót. más helyén másikat — habár synonimonokat, — vagy egyik helyen a synonimonok egyikét, másik helyen mindkettőt egymás mellett használja. A hermeneutíca nem magyarázhatja meg e különbségeket másképen, mint akként, hogy a hol vagy más szó, vagy ugyanazon szó mellett még egy másik is használtatik, ott más értelmet akart adni a törvényhozás Minthogy pedig a törvényjavaslat szerint az egyenes felhívás a felségsértésre ugyanaz. mint az egyenes felhívás bármely más bűntettre, vagy vétségre : annálfogva nem lehet más kifejezést használni az egyóbb bűntettre való egyenes felhívásnál, mint a mely használtatott amott. Es ezt véve kiindulási pontul: a „határozott" szónak bevétele a jelen szakaszba az „egyenes" szó mellett most már nemcsak fölösleges, hanem itt ártalmas is lenne. Ez okból kérem méltóztassék a szöveget megtartani, s Madarász képviselő ur indítványát mellőzni. (Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő : Én t. ház nem tulajdonitok igen nagy fontosságot a dolognak, mert azt hiszem, hogy az egyenes felhívás direet felhívást jelent, a mi egyértelmű a határozott felhívással is ; hanem hát az egyenes felhívás a magyar nyelvben nem jó, mert az egyenesnek a magyarban ellentéte a görbe, görbe felhívás pedig nem létezik. J Azon okoskodás pedig, melylyel az államtitkár ur támogr.tja a szöveget, engem egyátalában nem győzhet meg. A törvényhozásnak nem lehel, feladata az. hogy ha belátja, hogy két előző szakaszban elnézésből hibát követett el, ne ügyekezzék azt kijavítani, hanem a 3-ik §-ban is hasonló hibát kövessen el csak azért, hogy következetes maradjon magához. Ez oly eljárás, mely következetességet tanusit ugyan, de törvényhozási bölcsességet nézetem szerint aligha. Mint mondám, magára a dolog lényegére, ha az szándékoltatik mondatni,—mint szándékoltatik —- hogy direet felhívás intéztess <-k: ez ellen csak azon kifogásom van, hogy magyarul az „egyenes" ezt nem fejezi ki. Nem egyéb ez, mint szóról szóra való fordítás, akár a latinból, akár máshonnan. De a mag}"árban nem azt jelenti. A latinban a directnek ellentéte az indirect, de a magyarban az egyenesnek a görbe, mert egyenetlen felhívást intézni nem lehet. Én tehát azt gondolom, hogy nyelvészeli szempontból ezen szó a „határozott" szóval volna felcserélendő, mely ez esetben tökéletesen megfelel a direet szónak. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Pauler Tivadar, előadó: Az előttem szólott képviselő ur megemlítette, hogy ezen kifejezésben „egyenes felhívás" nehézséget nem taW, mert ő is azt hiszi, hogy az egyenes felhívás nem lehet más, mint határozott, s ez így is van ; mert ha valakit valamely cselekményre egyenesen felszólítunk : ez technikai értelemben nem jelent mást, mint azt, hogy határozottan szólítjuk fel. Én is azon véleményben vagyok, hogyha a törvényhozás hibát követett el, nem kell azt ismétlés által tetézni. De miután maga az előttem szólott képviselő ur elismerte, hogy ez nem hiba, mert ő is azt hiszi, hogy mind a két kifejezés ugyanazt jelenti, kiigazitást nem látok szükségesnek. A mi philologiai észrevételeit illeti, nem akarom kétségbe vonni, hogy nem épen a philologiai szabályokkal egyezöleg választatott és fogadtatott el a kérdéses szó ; de meg van ez az 1848-iki törvényben is ismételve, és elfogadta a praxis is, és pedig azon eszmének kifejezésére : valakit direete és határozottan felszólítani. Ha minden műszót, mely meggyökerezett az életben, a philologia szabályai szerint akarnók megítélni, igen sok szót ki kellene küszöbölnünk. Ezen szó tehát az 1848-iki törvényben is benn lévén, és ugyanazt jelentvén, mint a „határozott" szó, e kettő együtt véve pedig nézetein szerint tautológia: ennélfogva kérem, méltóztassék a t. háznak a bizottság szövegezését elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A szavazás előtt fel fognak olvas! tatni a beadott módositványok.