Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-325
172 325. országos ülés deezember 17. 1877. ]yok feletti szőrszálhasogatásokban keresem, hanem azt hiszem, hogy annak „a L-ja és „z"-je elvégre az, hogy kormány és parlament a nemzet közvéleményével érintkezésben legyen, egymást meggyőzni igyekezzék, ha nézeteik eltérők, ugy hogy ily eltérés után ismét egymással találkozhassanak : de szükségesnek tartom, hogy ezen kimagyarázás, ezen együttérzés folytononosan miliőkét részről kerestessék. És én kénytelen vagyok állítani, hogy kormányunk ezt már hosszú idő óta épen a keleti kérdésre nézve tenni elmulasztotta nemcsak, hanem kerülte. Nem akarok igen messze visszamenni. A külügyminister ur Bécsben a napokban fényes dementit adott mindenféle hírlapi állításokra; de azért mégis mindenki, ki bona fide tárgyalja és szemléli a dolgokat, ha felkérem, hogy emlékezzék vissza, okvetlenül emlékezni fog arra, hogy a kormányhoz közel álló egyének és hírlapok nyilatkozatai az ezen keleti bonyodalmak kezdetét követő egész éven keresztül az egész országgal azt igyekeztek elhitetni, hogy az országban uralkodó vélemény ugyanaz, melyet a kormány követni ' fog. Azért, mert egyes hírlapok ezt vagy azt írják, a "kormányt felelőssé tenni nem lehet. Én azonban mégis a kormányt egészen azon vád alól fel n< m mentem, hogy fölvilágositás nélkül hagyott egy véleményt, s elfogadott oly támogatást, mely neki az ellenkező vélemény nevében volt nyújtva. A közelebb múltban, mikor már az események tovább fejlődvén, ezen hitet körülbelül már csakis a nagyon könnyen hivők táplálják ; mióta kezdi látni az ország, hova irányul kormánya politikája : nagy ügyességgel, talányos mondásokba és nyilatkozatokba burkolódzik a kormány. Azon tan, hogy külpolitikát parlamenti határozatokkal nem lehet csinálni, s hogy nem lehet meetingekre hallgatni, hanem a kormány cselekszik saját felelősségére, s felel azután majd később : helytelen. Vau benne igaz, mert nem lehet minden meetingre hallgatni, s nem lehet parlamenti határozatokkal a külpolitikát, egyes eseményeket decretálni; de a közvéleményt és a házat egészen homályban hagyni az irány felől : ez semmi esetre sem alkotmányos eljárás. Ez Angliában nem is történik. A cselekvésnek és nem cselekvésnek stádiumai fölött lehetnek eltérő nézetek, mert a kormánynak nagyon sokszor nem szabad szólani a külpolitika egyes részeiről; de hogy annak irányát éveken keresztül köd fedje: azt én nem tartom megengedhetőnek. Legalább szó nélkül nem hagyhatom. Hogy ilyen vádat indokolás nélkül ne emeljek, bátor leszek csak egy-két dolgot felhozni, {Halljuk?) Legtöbbször azt hallottuk a kormány-padokról, midőn aggodalmainkat nyilvánítottuk, hogy a mi érdekeink teljesen meg lesznek óva. Hát kérem, először is azt állítom, hogy egy főérdekünk az volt. hogy ne legyen háború. Ez már nincs megóva. Egy másik főérdekünk: az országnak, a monarchiának dignitása. Ez is oly valami t. b az, a mit éü nem tudok most hamarjában bebizonyítani; de tudja mindenki, hogy a török hadaknak fegyverét mi kényszeritettük a letételre, midőn arról volt szó. hogy Szerbia és Montenegrót verjék ie ; ha nem is mi egyedül, de főleg mi. És most mi tétlenül nézünk. Ez az érdekünk is meg van tehát sértve. De különben méltóztassék egyszer oda nézni a keletre. Megindultak a a szerb hadak. Katonailag szüksége Oroszországnak rajok nincsen. Mit akarnak ? Területi nagyobdást. Antivariban vannak a montenegróiak. Vájjon az oláhok azok mind azt az embert, azt a pénzt hiába fogták áldozni? Kein is beszélek magokról az oroszokról, az ő messze terjeszkedő befolyásukról, melyei a keleti ügyekre nyernek. S mindezekkel szemben a mi kormányunk folyvást azt bizonyítja nekünk, hogy a mi érdekeink teljesen meg lesznek óva ! Az Al-Dunán nem hajózhatunk évekig, mert tele van torpedókkal. A Szulina-torkolatot elzárják homok-zátonyok. Montenegró lobogója nem sokára az Adrián fog megjelenni, talán az olasz lobogó is tesz egy kis kiiándulást az innenső partokra; de mindezen dolgok daczára a mi érdekeink nincsenek, nem lesznek épenséggel érintve! Azt mondja erre. a ki a kormány politikáját kifogástalannak tartja, hogy nem lehetett máskép cselekedni. Ezt el nem fogadom t. ház. Azt hiszem, hogy nagyon sokféle politika volt leheséges, s hogy én ki ne tegyem magamat azon vádnak, hogy „az urak gáncsolnak, de mást nem tudnak mondani," én csak egy-kettőt említek. Ha nagy hatalom akarunk lenni — és Ausztria-Magyarország, ha akar az lenni, hát az — és ha ezen hatalmával élni akar, akkor meg vagyok győződve, hogy két évvel ez előtt talán egyszerű üzenet Belgrádba elég lett volna megakadályoznia zavarok keletkeztet. — Az orosz sereg, ha határozottan ellenezzük, példáid 200,000 ember felállításával Erdélyben, — a Pruth-on nem jöhetett volna át. mert ez katonailag lehetetlen. És én legalább t. ház nem hiszem, hogy a németek minket megtámadtak volna csak azért, mert mi a békét fen akarjuk tartani. De talán vannak az európai constellátióknak oly részei, melyeket én nem ismervén, tévedek ebben. Ha így vau, ki kellett volna mondani és ez egy szerény, de szintén fósfias nyilatkozat lett volna: nekünk évekig tartó békére van szükségünk, mi a
