Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

816. országos ülés november 30.1877. 9 Say Adolf ujtn ismétlem t. ház, hogy csak is egy az előadó ur által tett valótlan idézés helyreigazítása végett kívánok a t. ház kegyes engedelmével szét emelni. (Halljuk \) Elnök : Méltóztassék megengedni, én a dolgot nem tartanám olyan fontosnak, hogy e miatt telkeden e szólalnia, mert ebből könnyen praecedens keletkezhetnék, ha midőn valaki módosítást adott be, újból érdemleges felszólalásra engedtetnék meg a szó. (Helyeslés.) Somssich Pál: Oly esetben mégis'meglehet engedni. Elnök : Ha a t. képviselő ur szavai magyaráztalak volna félre: az ellen nincs semmi szavam, de ha uj argumentumokat akar felhozni, az a házszabályokkal ellenkezik és igy ón kénytelen vagyok kérni a t. képviselő urat, hogy szavától álljon el. (Helyeslés.) Csemegi Károly: A t. képviselő ur azt akarta talán mondani: hogy a német büntetőtörvénykönyv 90. §-ának utolsó előtti alineája szerint ha t. i. enyhítő körülmények vannak, enyhébb büntetés alkalmazandó. Azt hiszem, hogy erre nézve a t. előadó ur már válaszolt, a midőn arra utalt, hogy az enyhítő körülményekre vonatkozó intézkedések ezen törvényjavaslatnak egész szerkezete és rendszere szerint nem az egyes büntetendő cselekményeknél, hanem az átaíános részben, a javaslatnak 90. és a bizottság által kidolgozott javaslatnak 92. §-ában foglaltatnak. Ennélfogva igen helyesen mondta a t. előadó ur, hogy ezen javaslat sem mellőzi az enyhítő körülményeket, hanem ellenkezőleg és sokkal átalános?bban mint a német bír, enyhítő körülmények létezése esetében a rendes büntetésnél enyhébb büntetést rendel. Az egyes cselekményekre megállapított büntetési sanctio : a rendszerinti ; az általános esetekben alkalmazandó : a kivételes, a rendkívüli enyhítő körülményekkel előforduló eset büntetésről ellenben a 92. § rendelkezik. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen §-t elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A szavazás előtt föl fog olvastatni a módositvány. Gulner Gyula jegyző (olvassa a módositvány t.) Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 144. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint minden hozzátétel nélkül elfogadni? (Elfogadjuk!) Azok, kik elfogadják ezen §-t minden hozzátétel nélkül, méltóztassanak fölállani. A szakasz az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadtatván, a módositvány elesett. Molnár Aladár jegyző (olvassa a 145. 146 — 151 §§-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a IV fejezetet.) Vidliczkay József: T. ház! Én bátor vagyok az egész fejezetre vonatkozólag a t. háznak KBPV. H. NAPLÓ 1875 -78 XIV. KÖTET. egy határozati javaslatot ajánlani. Indokaim következők: figyelemmel megolvasván a 152. |-t, azt vagyok kénytelen mondani, hogy a törvényjavaslat a lázadásra nézve, tekintve ennek definitioját, a súlyt a csoportosulásra helyezi; mert ha vesszük a szavak grammatikai értelmét, azon szavak, melyek a 152. §-ban foglaltatnak, ha azon. csoportosulásnak, mely ott érintetik, nem is volt semmi foganatja, következése, és tettleges fellépés nem történt is, de ha maga a csoportosulás megtörtónt : már meg volt a lázadás. Mit mond a 152. §? „A csoportosulás először, másodszor, harmadszor" — a lázadás bűntettét képezi. — Mi képezi a lázadás bűntettét: A csoportosulás. (Ellenmondások. Derültség.) Már bocsánatot kérek, lehet azon g-t igy is értelmezni. Lehet mondani, hogy ezen értelmezés nem áll; gondolom, hogy maga a t. igazságügyminister ur is ezt máskép értelmezi, azonban lehet a §-t igy is értelmezni. Az én logikám szerint a lázadáshoz két kellék kívántatik meg: az egyik bizonyos mozgalomnak bizonyos fokig elterjedt volta, a másik — és ez is lényeges — az ellenszegülés a törvényes hatóságok ellen. Ha ellenszegülés nincs, lázadásról szó nem lehet. Ha van is csoportosulás, de lázadás még sincs. Arról e §-ban, hogy a lázadáshoz a törvényes hatóság tettleges megtámadása és az ezen hatósággal szemben való ellenszegülés szükséges : említés nincs .; én pedig, a mint bátor voltam megjegyezni, ugy fogom fel a dolgot, hogy ott, a hol törvényes hatóságoknak megtámadása tettleg nem történt, ós a hol tettleges ellenszegülés nincs, ott lázadás sincs. A csoportosulás magában véve még nem lázadás. A második, a mit kifogásképen vagyok kénytelen e fejezet ellen felhozni, a következő : a 159. §-ban ez mondatik : hogy „Lázadás miatt a felbujtók és vezetők kivételével, nem büntettetnek azok, akik a polgári vagy katonai hatóság felhivasára a lázadás színhelyét elhagyják és a lázadásban többé részt nem vesznek." Ezt én nem tartom elégségesnek, hanem szükségesnek tartom, hogy a lázadásról szóló fejezetben egyenes meghagyás foglaltassák arra nézve, hogy az összecsoportosult tömeg a törvény nevében szólittassék fel az elszéledésre. mert e § szerint megtörténhetik, hogy az elszéledésre nem is fog felszólittatni. Ez nézetem szerint a jogrenddel össze nem fér A lázadásról szóló fejezetben ben kell foglaltatni azon positiv meghagyásnak, hogy mielőtt a hatóság fegyverhez nyúlna : köteles az összecsoportosultakat az elszéledésre felhívni. Ha ezt nem foglaljuk itt be, ez lényeges hiányát fogja képezni a törvénynek. Harmadszor, különben is nem vagyok képes megbarátkozni e fejezetnek logikájával, igy pl. a 2