Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-325

S25. országos ülés deezember 17.1877. 165 mindig Írhatunk egy nagy kérdőjelt. — A t. kormány egész sorát hozta be a belügyi törvényjavaslatoknak, melyek mind a municipalismus szélesbitésére voltak basirozva, azonban a sors ugy hozta, hogy nincsen egy törvény sem, melynél az önfeiitartás szempontjából el ne fogadott volna a t. kormány oly elvi módosításokat, melyek melleit azután — engedelmet kérek a kissé triviális kifejezésért, — a kecske sem lakik jól, a káposzta sem marad meg. És csakugyan, ha valaki ma azt kérdi, hogy a mai belkormányzat egy nemzeti centralisatio vagy a régi municipalismus felé megy-e: azt meghatározni nehezen lehetne és el lehetne itt is azt mondani, mi már egyszer a megyerendezési törvénynél itt e házban elmondatott, hogy ezen uj belügyi törvényekre is illik amaz elnevezés, hogy azok: „se hus, se hal." Vagy centralisatio, vagy igen széles teljes autonómiára kell menni, más rendszer nem létezik, ha a mai közigazgatási misérián segíteni akarunk. Koronája lett volna ugyan e mai belkormányzati vegyes rendszernek a megyei házi adó behozatala ; de ugy látszik, hogy midőn a reformok egész sorát életbe léptette a t. kormány, a megyei domestica aggodalmakat kezd támasztani. Ha külügyi politikáját nézem a t. kormánynak, ugy abban is főleg ama felvilágosítások után, melyek a múlt napokban a delegátióknak adattak, éh melyeknek nem voltak mindig hü viszhangjai amaz enuntiatiók, a melyeket a ministerelnöki székből e házban többször hallottunk : megnyugodni nem tudok, inert azok ellenkeznek Magyarország nyilt közvéleményével és a nemzet legviíálisabb érdekeivel. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház ! Nem akarom tovább igénybe venni a t. káz türelmét, egy kérdésre azonban mégis ki kell kérnem figyelmét, értem ez alatt t. ház ama büszke nevet, melyet a t. kormánypárt czégül felvett, és melynek felvétele alkalmával oly nagy vita folyt a fölött, hogy ki ama névnek tulajdonképeni örököse: azok-e akik ott ülnek, vagy akik itt ülnek, értein a szabadelvű czimet. T. ház ! -Minő politikának adta a kormány a szabadelvüség kérdéseiben három év alatt jeleit, mióta az ügyeket vezeti ? (Halljuk!) Akár a polgári házasság kérdését, akár a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot tekintjük: egyik hátrább van, mint a másik; akár tekintjük az állam és egyház közti viszony rendezését, akár az alapok természetének megvizsgálása iránt initiált intézkedéseket, akár a főrendiház elmaradt reformját, akár a középtanodai törvényjavaslat folytonos mellőzését: mindezekből t. ház, azt kell látnunk, hogy ama büszke czim mellett e tekintetben is az ország reményei óriási deficitben vannak. (Ugy van\ bal/elől), Elismerem t. ház, hogy két jó törvény lesz ezen mai kormányzat öröksége; több nem, ezek: a magyar váltó-törvénykönyv és a ma-holnap hihetőleg letárgyalandó büntető törvénykönyv. De ez sem ezen kormány alkotása, a Deák-párt adta örökségül a mostani kormánypártnak, a mostani csak letárgyaltatta e kész törvényjavaslatokat. (Igaz ! Úgy van ! a bal és szélsőbal felöl.) Mindezeknél fogva t. ház, az általam elmondott és érintett dolgok engem arról győznek meg, hogy az indemnitás kérdésében, mely szerintem bizalmi kérdés, azon jayaslatra, mely a mai kormányzat folytatására 3 havi meghosszabbítást tartalmaz: en részemről nem szavazhatok. (Helyeslés a szélső jobb, és balfelöl.) Csanády Sándor: T. ház! Egy parlamentális, monarchikus kormányrendszer alatt élő nemzetre nézve, melyet képviselőinek hitehagyottságá oly helyzetbe hozott, miként egy más idegen állammal, nemzettel közösügyes közjogi alapon ugyanazon uralkodó alatt kormányoztátik, alig lehetne nagyobb csapás, nagyobb szerencsétlenség, mintha egyéniségek lépnek kormányra, kik a múlt időkben a közjogi ellenzék tagjai voltak, oly egyéniségek, kik évtizedeken keresztül vallott politikai hitelveiknek elárulása következtében azok árán jutottak be a ministeri székekbe. Igenis, t. ház, nagy szerencsétlenség egy nemzetre nézve a politikai hitehagyottság kormányra jutása, épen ugy anyagi, mint közerkölcsiségi tekintetekből, mert az ily renegát ministerek, csakhogy megtarthassák maguk részére az uralkodói kegyeket s ez által a ministeri székeket, csakhogy elhitethessék az uralkodóval, miként az általuk azért elfogadott haza- és nemzetellenes tanokat, hogy a miniszteri székekbe bejuthassanak s megörökíteni törekednek, feláldozzák a nemzet legnagyobb érdekeit, az országönállóságát, függetlenségét; az ily ministerek. t. ház. rettegvén az uralkodói kegyvesztéstől, nem merik feltárni az uralkodó előtt az ország helyzetét, állapotát, szükségleteit; eltitkolják a nemzet óhajtásait, vágyait, törekvéseit, jogos és törvényes követelményeit, s ezen mulasztás által az uralkodó és nemzet közti bizalmatlanság magvait hintik el: az ily hitehagyott ministerek hosszasabb ideig igénybe veszik, kizsákmányolják azon hazafias érzelmű kerületek képviselőinek közreműködését, támogatását, kik akkor csatlakoztak hozzájuk, midőn még a haza. a nemzet érdekében működtek; igenis, t. ház, igénybe veszik egész azon időig, míg nem a legközelebbi képviselőválasztások alkalmával a választók száműzni fogják soraikból hitehagyott képviselőiket. Az általam jelzett szerencsétlen helyzetbe jutott, szeretett hazánk, Magyarország és elárult nemzetem, Tisza Kálmán urnák ministerelnökké /