Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-325
» 325 országos ülés többi tagjai részéről is. Felszólításomra megtörtént, hogy az illő csend beállott, s remélem, hogy most már folytathatjuk a tárgyalást. Köszönöm a t. képviselő ur figyelmeztetését; bizonyossá teszem, hogy midőn szükség lesz rá, .élni fogok a 185. §-ban adott joggal. (Helyeslés.) Az előadó uró a szó. Ordódy Pál előadó : A jelen törvényjavaslat indoka az elodázhatlan szükségben gyökerezik. Minthogy az 1878. évi költségvetési törvény törvényhozási megállapítása már lehetetlen ez évben, elkerülhetetlenül szükséges az, hogy az állsm bevételeinek kezelésére és az állam kiadásainak teljesítésére a törvényes alap megadassék s a kormány felhatalmaztassék arra, hogy az állami közigazgatást addig is, mig az 1878-iki államköltségvetési törvény létesül, akadálytalanul vezethesse. Minthogy e törvényjavaslat az ebbeli szükségnek megfelel, czélszerüségi és szükségi tekintetekből bátor vagyok annak átalánosságban és részleteiben való elfogadását ajánlani. (Helyeslés.) Liclitenstein József; T. ház! Én belátom azt. hogy oly időpontban, a melyben ma már vagyunk, teljes lehetetlen a költségvetés részleteit törvényhozásilag megállapítani, és így tagadhatatlanul szükséges a költségvetési törvényhozás elintézéséig azon kormányt, a mely az ügyek vezetésének élén áll, a kellő meghatalmazásban részesíteni. Azonban t. ház, ha ily dolog bekövetkezik, azért, hogy az bekövetkezett, mindig azok felelősek, a kik a törvényhozás tárgyalásait ugy vezettetik, hogy a képviselőház azon kényszerhelyzetbe jut, hogy az indemnitást megszavazni kénytelen. És a jelen esetben engedelmet kérek t. ház, nem fogadhatom el a helyzetnek mentségéül a törvényjavaslat indokolásának azon egyedüli argumentumját sem. a mely az indemnitás szükségének okául azt mondja, hogy a költségvetési törvény azért nem tárgyalható le, mert a kiegyezési kérdések még függőben vannak, és mert e miatt a költségvetési törvény meg nem állapitható ; függőben vannak igenis a kiegyezési kérdések, és a mint a t. kormány a kiegyezési törvényekre provisorius intézkedést kívánhat a t. háztól. akképen függőben hagyathattak volna, vagy indemnitással láttathattak volna el a költségvetésnek azon tételei is, a melyek összefüggésben vannak a kiegyezési kérdésekkel. Ez nem menti azon eljárást, hogy indemnitással szavazzuk meg a legközelebbi kormányzatot azon számos tételeire, a melyek a kiegyezési kérdésekkel . nincsenek összefüggésben, mert azért törvényhozási intézkedés a budgetnek egyéb tételeire történhetett volna, ha a t. kormány a tárgyalásokat akkép intézte volna, hogy a budget többi részletei annak idejében letárgyalhatok legyenek. / deczentber 17. 187". j$6'-> Ismétlein azonban, hogy én teljesen elösmerem annak alkotmányos jogosultságát, hogy ama kormány, mely az országos ügyek vezetésének élén áll — ha már budget-törvény nem létesülhet — indemnitásért a képviselőházhoz fordulhasson ; de ezt kérheti vagy kívánhatja a t. kormány a képviselőház azon t. tagjaitól, kik a kormány politikáját helyeslik, kik a kormány előterjesztéseit megszavazzák, és kik annak felelősségére nézve a kormánynyal osztoznak. A kormány ezen kívánsága a többséghez teljesen jogosult; de t. ház, mi, kik a ház ezi-n padján ülünk, és kik nem helyeseljük a mai kormánynak sem pénzügyi-, sem közgazdasági-, sem kül- sem belügyi politikáját : mi ezen törvényjavaslatot, mely módot nyújt a t. kormánynak az eddigi kormányzás folytatására, nem szavazhatjuk meg. Önök uraim, midőn 1875-ben az ügyek vezetését általvették a márczius 3-iki cabinet programinjában a többek között feladatuk gyanánt tűzték ki mindenekelőtt az államháztartás egyensúlyának helyreállítását és az 1875. augusztusi trónbeszedben erre vonatkozólag azt mondották a nemzetnek : „Magyarország tekintélye, hitele, 's állami létének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy a szükséglet és a fedezet között a sulyegyen minél elébb helyreállíttassák." Kérdem t. ház, hova jutottunk ezen ígérettel .szemben ? Oda. t. ház, hogy bár épen a deficit megszüntetésének érdekében, mely czélnak nagy fontosságát tagadni senki sem fogja, megszavazta a t. kormánynak e ház, akkor még mi is, nemcsak az adók kezeléséről és példátlan szigorú behajtásáról szóló törvényi, megszavaztuk az általános jövedelmi pótadót, meg minden kölcsöntörvényét a kormánynak, megszavazta a mai többség a conversióta vonatkozó törvényt is. és mi lett mégis az eredmény ? Az, t. ház, hogy a deliéit, a mely 1875-ben a pralimininált 21 ni. helyett tényleg 40% m. lett. 1876-ban a 8 1 /, millió helyett végeredményben tényleg 31 m.-ra rúgott. És midőn a t. pénzügyminister 1875-ben a következő évekre kifejté a kormány pénzügyi politikáját, mit ígért 1877-re '? ígérte a következőt: „Az 1876. évi költségvetési hiányt képes lesz fedezni, sőt azt reméli, hogy e kedvező viszonyok között 1877. esztendőre még az előbbi készletből valami átmegy," Én azt gondolom, t. ház, hogy ezen reménysége nem ment a t. pénzügyminister urnák teljesedésbe, inert nem mehetett, miután az ellenkező, állítás ellenében deficit lett 1875-ben 21 m. helyett 40 ni., 1876-ban 8 1 /, m. helyett 31 millió: sőt azt gondolom, ama tartalékok, melyek az 21* *
