Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-323
828. orizágos íllís deczemBrr 15.187?. 147 véglegesen elintéztetett." Ezen határozat folytán j a ministerium, mely abban a hiszemben volt, hogy az ügy csakugyan beható vizsgálat tárgyát képezte, a kérvényt hátiraíozva vissza küldte azon utasítással, hogy a szóban levő társulat az adót haladéktalanul fizesse meg. A végrehajtás meg is történt; azonban az illető 'társulat nem nyugodhatván bele egy oly felszeg intézkedésbe, mely az érdeklettek meghallgatása nélkül történt, kérelmével a képviselőházhoz folyamodik. Én t ház, nem akarok — és nem is vagyok erre hivatva — Ítéletet mondani a dolog érdemére nézve, mennyiben van és mennyiben nincs a kérvényezőknek igazuk? Nagyon jól tudom, hogy az ország költségeinek fedezéséhez minden honpolgár, minden testület a törvény által meghatározott kulcs szerint hozzájárulni tartozik. Nem is azt kívánom, hogy itt valami adóelengedés vagy kedvezmény nyújtassák a folyamodóknak, hanem csak azt kérem, hogy ezen kérvény adassék át a pénzügyministernek, kinek módjában lesz megvizsgálni az ügyet; mert ha szigorú tud lenni azok iránt, a kik a törvényszabta tartozásuk önkénytes befizetését elmulasztják : legyei) még szigorúbb azok iránt, akik a törvénytelen végrehajtások tulajdonképeni okai. (Helyeslések.) Mert ldgyje meg nekem a tisztelt pénzügyminister ur, hogy semmi sem okoz az országban anynyi keserűséget, mint a törvénytelen adóvégrehajtás ; és semmi sem képes a fenálló törvények iránti tiszteletet erősebben megingatni, mint a polgároknak azon tudata, hogy a rajtok elkövetett sérelmek és törvénytelenségek a főhatóságok által meg nem orvosoltatnak, (Atalános helyeslés.) azért kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérvényt a pénzügyminister úrhoz utasítani, ki itt e házban nem régiben szíves volt nyilvános és ünnepélyes nyilatkozatot tenni, hogy a pénzügyi közegek által elkövetett visszaéléseket kész orvosolni. Íme itt az alkalom. Azt hiszem, hogy a törvény értelmében intézkedni fog. hogy az illető kérvényezők meghallgattassanak, s ennek folytán az igazsághoz képest döntessék el az egész ügy. 8 annál is inkább kérem ezt, mert az ilyen esetek nem ritkán, hanem nagyon is gyakran fordulnak elő, s fájdalommal kell kijelentenem, hogy ez oly atalános baj, melyen segíteni, és pedig minél gyökeresebben segíteni ugy a törvényhozásnak, valamint a kormánynak erősen érdekében és kötelességében áll. (Helyeslések.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! (Felkiáltások a széh'ó balon : Két óra] Folytassuk a jövő héten a tárgyalást /) Ha a t. képviselő urak e kérvény tárgyalása előtt szólaltak volna fel, hogy a tárgyalás elhalasztását kívánják, semmi kifogásom nem lett volna ellene; de az már mégis sajátságos dolog, hogy a kérvény tárgyalásába belebocsátkozunk, Zsilinszky képviselő ur szól, s a képviselő urak azt akarják, hogy a minister ne szóljon. Éz azt hiszem, nem járja. (Helyeslés. Halljuk !) Igen röviden fogom előadni nézetemet. Ha valami megerősített engem azon nézetben, hogy administrativ kérdések tárgyalására e ház nem alkalmas, ugy a képviselő ur felszólalása az. és azon eset, mely itt fenn forog. Ez egyszerű administrativ adó kivetési eset, a mely mindazon formákon keresztül ment, melyeket a törvény megszab, az illetők azonban nem nyugodtak bele, hanem a házhoz folyamodtak. A képviselő ur felszólalásában azonnal szigorú ítéletet mond, kijelenívén, hogy itt oly eset forog fenn, hol törvénytelen adó vettetett ki. Elmondom miből áll az eset. Én magam intéztein el a kérdést szabályszerűen, s talán véletlenül, igen jól emlékszem rá. Itt egy adóról van szó. mely 1874-ben vettetett ki utólag 1872-re és 1873-ra. Az 1868-iki adó kivetési törvény azt mondja, hogy a közkereseti társulatokadóját kiveti az adó kivető bizottság, revideálja az adó íelszólamlási bizottság és ezzel aztán vége van az appellatának, tehát fellebbezésnek a minisíeriumhoz nincs helye, csak bizonyos esetekben, melyek egyike sem forgott itt fenn. Az ügy a törvény világos betűje szerint intéztetett el, miután csak 187ö-ban hozatott meg azon törvény, mely a felszólamlási bizottságok határozata után fellebbezést enged; de nem vissza hatólag, s tehát nem 1872, 1873-ra és 1874-re, hanem csak 75, 76-ra, midőn a törvény meghozatott. Ezen egyszerű illetékességi kérdésnél fogva a kérvény igen természetesen vissza volt utasítandó. Mindamellett részemről belebocsátkoztam a kérvény méltatásába és kutattam : nem forognak-e fenn oly okok, melyeknél fogva ezen kérvényt figyelembe lehet venni és talán halasztást engedni vagy egyébként intézkedni. Kutatásom eredménye az volt, hogy lelkiismeretesen meggyőződtem arról, hogy a mit azon urak kérnek, — s nálam is jártak sokszor ezen kérésükkel, —- nem áll. Láttam, hogy kérelmök a törvényben nem gyökerezik, sőt azzal ellenkezik, így áll a dolog t. ház. Nem ugyanazon pénzügyi közegek ítéltek tehát másod és harmad fokulag, hanem ítélt az adókivető bizottság, hol egyetlen egy pénzügyi orgánum van : az, a ki teszi az indítványt ; itélt az adófel szól amlási bizottság, a hol a pénzügyininisteriumnak szintén egyetlen egy orgánuma van : az, a ki teszi a javaslatot, míg a bizottság többi tagjai közpolgárai azon vidéknek, vagy városnak, melyből a polgárok a felszólamlási bizottságba részben beválasztattak, részben a pénzügyminister. részben a belügyminister által oda kineveztettek. Ezek ítéltek tehát a dologban, nem pedig a pénzügyi közegek. Harmadfokulag revideálta a kérvényt a pénzügy ministerium és azt találta, hogy a kérelem már illetékességi szempontból sem teljesíthető. Mindezeket csak azért constatáltam, hogv ki19*
