Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

134 S2Sl orizágoi Ulé» ftoezemfcer 15. 1817. vát Boldizsár, Hunkár Sándor, Hunyady Béla, Horvát Mirko, Irányi Dániel, Ivády Béla. Elnök: A távollevők nevei, kik az első szavazásnál nem voltak jelen, fognak felolvastatni. Gulner Gyula jegyző (Olvassa a távollevők neveit). Elnök : A szavazatok Össze fognak számíttatni. (Megtörténik!) Kifogom hirdetni a szavazás eredményét. 444 igazolt képviselő közül, elnök nem szavazván, igennel szavazott 144 képviselő, nemmel 76. távol volt 223 képviselő. A ház eszerint a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, és igy a különvélemény mellőzve van. Következik a részletes tárgyalás. Horváth Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1. %-t, mely változatlanul elfogadtatván, olvassa a 2. %-t.J Gr. Zichy Nándor: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak ha nem is alakjára nézve, kétségkívül tartalmára és kiható érvényére nézve súlypontja ezen 2. §-ban fekszik, és ennek követtében ón is ebben keresem a törvényjavaslat legnagyobb nyomatékát. Mi jelenleg a helyzet V A helyzet az, hogy a kormány egy törvényjavaslatot terjesztett be, mely a birodalmi tanácsban képviselt országok és Magyarország között a létező kereskedelmi szövetség meghosszabbítása érdekében egy vámtarifát állapit meg, és ezen vámtarifa alapján köttetnék meg az emiitett szövetség. Szerintem a kiindulási pont arra nézve, minő kereskedelmi politika legyen követendő, nem egy ideális állapotban, hanem a tényleges viszonyokban keresendő. Ennek következtében addig, amig azon viszonyok, melyek a külföld irányában követendő kereskedelmi politikánkat irányozzák, és amelyek a fölött fogunk határozni, hogy minő kereskedelmi szerződést fogunk a külfölddel kötni, — mondom, — mig ezen viszonyok nem tisztáztatnak, addig a vám- és kereskedelmi szerződés megkötése a birodalomban megnyugvással nem eszközöltethetik. így tehát szerintem ezen kérdés helyes megoldása azt követeli, hogy annyi idő legyen előttünk, araennyi ezen viszony tisztázására okvetlenül szükséges. Ezen határidőt, a mint az előttünk fekvő törvényjavaslatban van, oly rövidre tartom kiszabva, hogy ezen idő alatt ilyen alapokon a vám- és kereskedelmi szerződést Magyarország érdekében megnyugvással megköthetőnek nem tartom. Éhez járul még az is, hogy azon módra nézve, mely szerint ezen vám- és kereskedelmi szerződés megkötése szándékoltatik, ezen módra nézve a kormány intentiója más, mint az, ami szerintem helyes. Ugyanis a már beterjesztett vámtarifa megszavazása alapján oldatnék meg ezen kérdés; mig szerintem helyes eljárás az volna, hogyha ezen már benyújtott törvényjavaslat függőben tartása mellett, a tárgyalások erre nézve addig maradnának függőben, mig a külviszonyokra nézve nem tudjuk : vajon Németországgal kereskedelmi szerződés kötése alapján lehet-e kereskedelmi politikánkat szabályozni, vagy pedig ott is autonóm tarifa felállítását fogjuk eszközölni. Ha a kérdés ilyforma függőbentartása ma már nehézségekkel jár: ezen nehézségek okozói nem mi vagyunk, nem azok, akik ezen kérdésnek ilyforma megoldását óhajtják ; de igenis ránk háramolnók a felelősségnek bizonyos súlya, ha a jelen törvényjavaslat ezen §-ában kiszabott rövid határidőt felszólalás nélkül elfogadnánk. Ennek következtében óhajtom, hogy mindazon helyeken, ahol márezius 31-ike van határidőül kitűzve, deczember 31-ike tétessék ós igy mind a külfölddel kötendő szerződésekre nézve, mind pedig a vám- és kereskedelmi belviszonyoknak rendezésére nézve deczember 31-ig a kérdés elintézésére szabad idő engedtetnék a törvényhozásnak. Kérem benyújtott módosításomat felolvasni. Molnár Aladár jegyző (olvassa gr. Zichy Nándor módositványát.) A 2. §~ban mindenütt márezius 31-ike helyett tétessék deczember 31. Simonyi Ernő: T. ház! Ezen §-hoz én is bátor vagyok egy módositványt benyújtani, melyet az 1. §-nál óhajtottam beadni, de talán saját hibám miatt attól ott elüttetvén, itt a 2. §-nál nyújtom be. s ez az, hogy a hol az mondatik, hogy ezen vám és kereskedelmi szövetség 1878. márezius 31-ig meghosszabbittatik," és ismét „az 1869. évi II. t.-cz. hatálya 1878. márezius 31-ig meghosszabbittatik", a ^ „márezius" szó helyett tétessék „deczember". Én tehát hosszabb provizóriumot hozok javaslatba mint a t. kormány. Már akkor, mikor először szóba kerültek e törvényjavaslatok, én bátor voltam indítványozni, hogy egy provisorium lépjen helyébe a mostan szándékolt elhamarkodott tárgyalásoknak. Kétféle okom volt erre. Egyik, hogy ón a három hónapot kevésnek tartom arra, hogy azon törvényjavaslatok, melyekről itt szó van, érett, komoly megvitatás utján törvénynyé válhassanak. A ministerelnök ur ugyan tegnapi beszédében azt mondta, hogy ezen három hónap nem arra szükséges, hanem csak arra kell, hogy az iránt tisztában legyünk, hogy elhatároztassák: elfogadja-e a ház az egyezményt, az általuk proponált alapokon, igen vagy nem? Az meg lehet, hogy a kormánynak, mely állása és sorsa iránt nagy aggodalomban van, ez a czélja; de nekünk mint törvényhozóknak czélunk nem lehet az. hogy mi itt