Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-323

823. országos Illés dózerem ber 16.1877. 131 általánosságban pártkülömbség nélkül be van bizonyítva, — ha nem is igaz. — legalább mindenki azt érti és a nagy többség is azt érti, — hogy hazánk jelenlegi bajainak csak e kormány az oka, csak e kormány képes Magyarországra nézve a legkarosabb és legrosszabb egyezséget keresztül vinni, ós az egész országban tért nyer azon közvélemény : hogy a képviselőknek kötelességük felemelkedni oda, hogy e kormánynak többé ne adják meg a módot és eszközöket arra, hogy azt a mit mindenki legrosszabbnak tart, e kormány keresztül vigye. E tekintetben tartom ón is kötelességemnek indokolni e javaslat elleni szavazatomat; (Halljuk! a szélső baloldalon.) indokolom p^dig egyúttal a politikai, a közjogi, az erkölcsi S62" es a következetesség szempontja tekintetéből. Én azt hiszem, hogyha valaki az általa vallott elvek alapján a képviselőséget elvállalta, de azoknak helytelenségéről később meggyőződve megváltoztathatja nézeteit, köteles képviselői állásáról lemondani; ha pedig ezt nem teszi: akkor az általa vallott elveket köteles itt e h ép visel őházban megvédeni. Én t. ház, aki már 1848-ban Magyarország önálló államisága ós függetlensége alapján vállaltam el képviselőségemet, az 1867-iki közösügyes törvények megalkotása után is mindig azt ígértem választóimnak, hogyha bizalmukkal megajándékoz, nak, mindaddig, míg e képviselőház tagja leszek: az lesz főelvem. hogy a közösügyes törvények megszüntettessenek, ós Magyarország önállósága és függetlensége helyre állittassék. Kötelességem tehát t. ház. e törvényjavaslat ellen már azért is szavazni, mert ez által feladottnak látom az általam vallott elveket. E törvényjavaslat 1. §-a szól a közvédelemre ós a közöseknek mondott ügyekre nézve szükséges pénz arányának megajánlásáról. Mentsen meg engem az ég, hogy az 1867-iki törvények alapján iparkodjam kimutatni ennek helytelenségét, valamint azét, amit a t. ministerelnök ur előadott: hogy vigyázzanak önök, mert Austriában csak egy évre szól a törvény. Magyarországban pedig tizre. Hiszen ha igy állana a dolog, akkor kötelessége lett volna nekie, mint a kormány tagjának a kellő intézkedéseket már rég megtenni ezen akadálynak elhárítására. A t. ministerelnök ur azt is mondja, hogy tulajdonképen csak az 1867-iki törvények fenntartásáról van szó. Ismét nem vállalkozom annak bebizonyítására, hogyha ő az 1867-iki törvények alapján nem képes az év végéig az arányt megállapítani : kötelessége lett volna az ügy eldöntését a fejedelemre bizni, mert ez az egyedüli mód, ha e kérdés megoldása lehetetlen. Ha pedig ez csakugyan lehetetlen, miután már félévvel ezelőtt tudták, hogy az arány megállapítására kiküldött bizottságok megegyezni nem tudnak: akkor lett volna ideje a ministerelnök urnák gondoskodni arról, hogy miután az év végéig az arány megállapítása nem eszközölhető, az 1867-iki törvények törvényes utón megváltoztattassanak. Hogyha pedig az egyessóg meg nem köttethetilí, ideiglenességet szavaztasson meg a törvéiryhozások által. Távol legyen tőlem az 1867-iki törvényekből meríteni ellenvetést a kormány ellen; de ón nem tehetek róla, aki azon közösügyi törvényeket megszüntetni kívánom, nem kárörömmel, ezt nem teszem, hanem annyit mindenesetre látok, hogy az 1867-iki törvények magukban hordják a pusztulás, a lehetetlen kiegyezkedós csiráját; tehát azoknak meg kell szünniök, mert én azon 1867-iki törvényekre nézve, a melyek a kiegyezkedést foglalják magukban, ma is azt tartom, a mit kívülem igen sok igen t. és érdemes képviselő is vallott, és ha ők azóta más meggyőződésre jöttek is, nem tehetek róla, de részemről nekik nem adok igazat. — mert én ma is azt tartom, hogy azon 1867. államjogi kiegyezés az országot nem nyugtatta, nem nyugtatja meg. Es ha azon névleg is részben viszszaállitott alkotmány hosszú ideig tartana, lassú halálra juttatná a nemzetet. Én azt hiszem, hogy ezen tisztelt képviselők is befogják látni, hogy csakugyan lassú halálra vezettetik a nemzet, s maguk is meg fognak térni ós egyelőre felfüggesztett elhatározásuknak végrehajtására fognak törekedni. Én azonban, ki ezt vallottam és vallom ma is, már most elérkezettnek látom az időt arra, hogy, mert az 1867-iki közös ügyeket megállapító törvény által ugy Magyarország, mint az osztrák birodalmi tanácsban képviselt országok állami függetlensége vau feladva, látom, hogy agy a magyar törvényhozásnak mint az osztrák tartományok birodalmi tanácsának legfenségesobb jogai vannak bénítva: hogy Magyarország felemelje szavát a közösügyek megszüntetésére. Azért támadom meg a törvényjavaslat első §-át. A mi a 2. §-t illeti, — ismét nem hivatkozom az 1867-iki törvényekre, de erre hivatkozni kötelességök a kormánypárt támogatóinak, és magának a kormánynak, — oly világosan kimondják e törvények, hogy az év végéig nem jővén létre egyezség, visszatér a nemzetre az önálló vámterület felállításának nemcsak joga, de kötelessége is;— én tehát nem akarom megadni Magyarország e világos joga ellenére lehetőségét annak, hogy egyetlen óráig, vagy egyetlen napig ezen éven tul Magyarországra nézve oly káros következéseket hozzon ezen állapot, mint hozott eddigelé, ós hoz ma is. Jól tudjuk, hogy ezen 1867-ben megállapított vám és kereskedelmi szövetség által Magyarország földmivelése. ipara és kereskedelme az osztrák iparosok és kereskedők érdekeinek áldoztatott fel; fölöttébb tudjuk, hogy ez most még inkább feláldoztatni szándékoltatik. Én tehát nemcsak a 17*