Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-322
228 s23- orsaá S° s ülés deezember 14, 1877. Igaz, hogy a mi külügy érünk abban talál biztosítékot, hogy ő a külállamokkal, különösen a szomszéd államokkal jó barátságos viszonyban van, és hogy elejétől fogva politikájának vég ezéljait kifejezésre jutatta. Engedelmet kérek, én megvabom, hogy az én aggodalmam ezen biztonság iránt abban van. hogy ón azt. látom, hogy ezen birodalom, mely gróf Andrássy külügyi politikája által vezettetik, Európában tökéletesen elszigetelten áll. Annak egyetlen egy barátja sincs. Azt mondják, ott van a hármas császári szövetség, és abban benne van Ausztria-Magyarország. Benne van ugy, mint benne van a czitrom a két szoritó között, bár helyzete nem lehet nagyon kényelmes. (Derültség balfelöl.) A napokban vidéken utazván, egy képet láttam, 'mely eszembe juttatta e hármas császári szövetséget. Nem akarok sérteni senkit, egyszerűen elmondom, hogy utaztomban találkoztam egy mészárossal, ki egy szarvas marhát vezetett, mellette pedig sétált egy nagy szelindek. Milyen hármas szövetség ez! (Derültség halfelöl.) Eszembe jutott, hogy annak a kettőnek, aligha nem az a czélja, hogy a harmadikat elveszítse, habár most oly barátságosan együtt haladnak. (Derültség balfelöl.) Attól félek, hogy a hármas szövetségnek is az a czélja, hogy a három közül egyik elvesszen, és nagyon félek, — a látszat legalább nagyon oda mutat, — hogy azon elveszendő fél éppen mi vagyunk. Azért én részemről sem európai külállamok barátságában, sem különösen abban, a mit nem tagadom, hogy talán létezik : ezen három császári szövetségben sem vigasztalást, sem biztosítást a jövőre egyátalán nem találhatók. (Helyeslés balfelöl.) Ily körülmények közt azt hiszem, hogy nekünk, mint alkotmányos nemzetnek elő van szabva kötelességünk. Én ugyan soha nem helyeseltem, nem tartottam jónak az 1867-iki XII. törvónyczikkeí. De miután tényleg létezik, ellene nem szegültem soha. most sem akarok és ha már többet tennem nem lehet, legalább azt kívánnom, hogy a magyar nemzet és a magyar országgyűlés azon jogát gyakorolja teljes mértékben, amelyet ezen törvónyezikknek ád. Ezen törvényezikk szerint a külügyek vezetése a közös külügyminísterre van bizv, hanem ugy, hogy az a két külön kormány í. i. a magyar és osztrákkormány beleegyezésével történik. No már ha a magyar kormány beleegyezésével történik: természetesen annak felelősségével történik. Én tehát arra kérem a t. házat, méltóztassék a ministerelnök urat arra figyelmeztetni, hogy ő az összes kormány nevében felelős a képviselőháznak a nemzetnek arról, mikép vezettetnek a külügyek'? Mert ha a külügyek nem ugy vezettetnek, hogy ő arra beleegyezését adhatja: akkor kötelessége neki, ha azt megakadályozni nem bírja, állásáról lemondani. De ott maradásával jelzi, hogy beleegyezik a külügyek oly vezetésébe, a mint azok vezettetnek, Már t. ház. hogy a török birodalom azon helyzete, melybe Plevna eleste után jutott, semmikép meg nem egyez Magyarország érdekeivel, — és hozzáteszem, nem csupán Magyarország, hanem Ausztria érdekeivel sem : azt kétségbevonui nem foghatja senki. Azon biztosíték, melyet a'külügyek vezetésével megbízott ministerium a delegátiéban nyújtott, legalább azok szerint, mik addig a hírlapok utján közzététettek, egyátalán semmi biztosítékot, vigasztalást nem nyújtanak.(Helyeslés) Nekünk tehát gondoskodnunk kell arról, hogy a mi kormányunk minden, a törvény által engedett befolyását oda fordítsa, hogy Magyarország érdekei minden irányban megóvassanak. Azért kérdezem a ministerelnök úrtól, hogy most, Plevna eleste után is. midőn valószínűleg az ott felszabadult orosz hadsereg már most nagy erővel fog más török positiók ellen nyomulhatni és azon fölényt, melyet ezen csata után nyert, hosszabb időre is megfogja tarthatni, és ki tudja, talán Törökország vesztét is fogja előidézhetni, most se látja-e még elérkezettnek azon időt, midőn a külügyi kormánynak kötelességében állana mind a két állam egész erejével és tekintélyével közbelépni a czólból, hogy béke eszközöltessék a két hadakozó fél közt. még pedig ugy, hogy ezen béke ugy Magyarország mint Ausztria érdekeinek megfelelőleg, a török birodalom területi épségének és függetlenségének alapján köttessék. Ha pedig az elérhető nem volna, akkor uraim, miután nekünk az ország létérdekeit s jövőjét semmi feltótelek alatt, semmi áldozatok árán koczkáztatui nem lehet, nem szabad ; nem marad egyéb hátra,- minthogy kormányunk minden befolyását arra íorditsa, hogy a béke, ha más módon elérhető nem volna, fegyveres erővel is eszközöltessék. (Helyeslés balfelöl.) Ez interpellátióm tárgya s remélem, hogy a ministerelnök ur nem fogja az erre adandó választ bosszú ideig halasztani, mert figyelembe fogja venni azt, hogy a legközelebb történt események Magyarországiján igen átalános ós igen fájdalmas benyomást tettek, s hogy ennélfogva ezekre nézve a magyarázat, s ha lehetséges, a megnyugtatást minélelőbb szükséges volna. (Helyesles balfelöl.) Kérem interpellátióm felolvasását. Orbán Balázs jegyző (olvassa): Interpelláló a ministerelnök úrhoz. Tekintve, hogy az orosz császár áital a török birodalom ellen inditott támadó háború kezdetétől fogva a magyar nemzet felismerte azon érdekek nagyságát, melyek ugy reá, mint a vele egy fejedelmi kapocsban élő országok és tartományokra nézve ezen háborúban rejlenek, és felfogta azon veszélyeket, melyek mindkét állam lételét fenyegetnék, ha az orosz hódító politika a törökbiro-
