Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

S22. országos ttlés Aecitemfeer 14, 187?, 121 nézeteimet ós itt miután kérdésbe tétetett némelyek részéről, hogy a Lloyd-szerződést szükséges volt-e felemlíteni, mások pedig azt mondották, hogy ezt két három hónapra sem keh elfogadni : még csak azt az egyei kívánom megjegyezni, hogy azon szerenesés helyzetben vagyok, hogy ha jól emlékszem, magának a különvélemény t. előadójának argumentumával mutathatom ki azt, hogy akkor, midőn a vám ós kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról van szó, szónak kell lenni a dolog logikájánál fogva a Lloyd-szerződés meghosszabitásáról is, inert éppen az 1867-iki törvények értelmében ezen kettőnek egyszerre kell lejárnia. Természetes tehát hogy az, a ki a vám ós kereskedelmi szövettség meghosszabbítását uern fogadja el, a Lloyd-szerződés meghosszabbítását sem fogadja el. Az én véleményem a meghosszabbítást illetőleg az, hogy az egyik a másikkal jár le és a Lloyd-szerződésnek ezen meghosszabbítása semmi esetben sem praejudicál azon kérdésnek, hogy mi történjók ezen társulattal szemben később, még ha a vám és kereskedelmi szövetség megköttetik is, bár részemről fentartom magamnak annak idején ennek is szükségességét a t. ház előtt indokolni. Legfontosabbnak tartom részemről azokat mik arra nézve hozattak fel, hogy a bankkal való tényleges viszony fentartása miért van e törvényjavaslatba fel névé. miben némelyek veszélytől félnek, mások pláne benne jogsérelmet látnak. (Halljuk Halljuk!) Én itt igyekezni fogok kifejteni azon határozott meggyőződésemet, hogy ha azt akarjuk, hogy az osztrák nemzeti bank január l-jétől, az eddigi viszonyban állhas son fenn Magyarországgal szemben: okvetlenül szükséges, hogy erre törvény által adassék meg a felhatalmazás. Ezt — mondom — igyekezni fogok bebizonyítani, mert én részemről ebben nagy és fontos alkotmányossági elvet látok. (Halljuk !) Azt mondják a képviselő urak. ha eddig meglehettünk vele. anélkül, hogy a törvény szólana róla: miért ne lehetnénk meg tovább is '? Én, t. ház. nem fogom fejtegetni azt, vajon egészen oorreet volt-e az eddigi helyzet, vagy nem. Én ugy tudóin, hogy azok közül, kik most ineorrectnek tartják, hogy törvénybe igtattassék : igen sokan vannak, kik azt, hogy fennáll a viszony a nélkül, hogy törvénybe igtattatott volna, azt, hogy a kormány önmagától, törvényhozási felhatalmazás nélkül egyezkedett ily irányban a bankkal : alkotmányos és törvényes szempontból régebben igen keményen megrótták. De bármint legyen is ez, arra vagyok bátor hivatkozni, hogy egyetlenegy kormánynak sem volt ezélja ez utón a bankkal való állapotot a bankprivilegium lejárta, azaz 1877. deezember 31-ike után is fenlartani, KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTfiT. mert egy, az alkotmányos actát megelőző időkből származó privilégium alapján fenálló, és ennek alapján az üzletet a monarchia mindkét államával folytató intézettel szemben ezen viszonyt kormányzatilag feníartani nézetem szerint mégis egészen más dolog, mint lenne akkor, midőn azon intézetnek a fenállhatását, hacsak provisorie is. oly törvényhozó-testület kell. hogy megadja, mely törvényhozó-testület hatásköre csakis a birodalmi tanácsban képviselt országokra és tartományokra terjedhet ki. Ily esetben azt mondani, hogy nem szükség Magyarországon erre törvényes intézkedés : megvallom oly valami, mi ellen az alkotmányosságról ós az államiságról táplált fogalmaim fellázadnak. Mert én azt tartom, hogy Magyarországon arra, hogy ezen intézet azon állásban lehessen az országgal szemben, melyben eddig volt, semmisem csakis a törvényhozási meghatalmazás adhat jogot. S én meg vagyok róla győződve, hogy ha a kormány beterjeszti vala e törvényjavaslatot, ós nem szól semmit a bankról : megkérdeztetett volna, mi fog ez irányban történni ? S ha a kormány azt feleli, hogy magától fenmarad az eddigi állapot, hiszen ugy sem tart sokáig: igenis megtámadtatott volna és nem alap nélkül azzal, hogy íme a kormány már ugy lealázza Magyarország államiságát, hogy egy a Eeichsrathban adott prolongatiót elég oknak ismert el arra, hogy Magyarországon e bank üzletének folytatását megengedje. (Helyeslés a középen. Igaz ! Ugyvan!) De azt mondták, és gondolom épen Helfy képviselő ur mondotta, hogy hja, de a bankkal még függő kérdések is vannak: hogy egészen más'helyzetben lesz ez a bank azok tárgyalásánál, ha ő már egyszer a magyar törvénykönyvben, ha csak ideiglenesen is, helyet foglal, mint lenne akkor, ha ott helyet nem foglalna. Ebben is ellenkező nézetein van. mert — s ez okoskodásom alapja. — ugy vettem ki, hogy sem Helfy képviselő ur. sem mások, kik azt, hogy itt a bankról szólunk, helytelenítik, ezt nem azért teszik, hogy a banknak magyarországi üzlete január elsején megszűnjék, a mint ezt — ugy gondolom. — az ország egyszerű, pénzügyi és kereskedelmi érdekei szempontjánál fogva nem is kívánhatják. Ha már most azt teszszük fel. — s ez nem az én feltevésem, hanem a megtámadóimé, — hogy a nemzeti bank a magyar kormánynyal, illetőleg mindkét kormánynyal szemben arra az álláspontra, akar helyezkedni, hogy még a két kormány által elfogadott pontozatokon kívül valamit kicsikarjon : azt gondolom, hogy sokkal hatalmasabbnak foghatja magát, érezni ezen itézei, ha azt mondhatja : „nekem Magyarországon semmi jogosultságom nincs, még sem inertek engem ottani üzletemben megszorítani, I tehái bátran kihívhatom, ha tetszik, még ezen 16