Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

4 316 országos ülés november 80. 1877. kérvény egyenesen a pénzügyi bizottsághoz tétetett át. Elnök: Ha a t. ház ugy kívánja, ez esetben a kérvény egyenesen a pénzügyi bizottsághoz fog kiadatni. Szende Béla minister ur kivan szólni. Szende Béla honvédelmi minister: T. ház! Van szerencsém az 1868: XL. és az 187B: XXXVII. törvényczikkek értelmében az 1878 évben kiállítandó űjoncz és pottartalék jutalékok megajánlását tárgyazó törvényjavaslatot a t. ház asztalára letenni azon kéréssel, méltóztassék azt kinyomatni, a képviselőháznak t. tagjai között kiosztatni és egyúttal előleges tárgyalás és mielőbbi jelentéstétel végett a véderőbizottsághoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslat az 1868. évi XL. t-cz. és az 1873. évi XXXVII. törvényczikkek értelmében az 1878. évben ki.dlitandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában tí fog nyomatni, a ház t. tagjai között kiosztatni és előleges tárgyalás és jelentéstétel végett a véderőbizott^'ghoz utasittatik. Trefort Ágoston minister ur kivan szólani. Trefort Ágoston közoktatási és kereskedelmi minister: Tiszt, ház! Van szerencsém benyújtani az indokolást az átalános vámtarifáról szóló törvényjavaslathoz. Méltóztassék ezen indokolást azon bizottsághoz utasítani, mely a vámés kereskedelmi szerződós ügyében meg van bizva. Minthogy pedig az indokolás már ki van nyomatva, van szerencsém kérni a mélyen t. elnök urat, méltóztassék annak kiosztását elrendelni. Elnök: Ezen előterjesztés az átalános vámtarifáról szóló törvényjavaslathoz előleges tárgyalás végett kiadatik a vám- és kereskedelemügyi bizottságnak Egyébiránt már kilévén nyomatva, a ház t tag'ai között, ki fog osztatri. Következik a napirend: a magyar büntető törvénykönyvről szóló törvényjavaslatnak részletes tárgyalnsa A tárgyalás megszakadt a 138. §-nál. Simonfay János: T. képviselőház! Midőn a büntető törvényjavaslat átalános részénél a mellékbüntetéseknek, minők a politikai jogok felfüggesztése és az oly értelemben vett hivatalvesztés, milyent a törvény ért, habár hibásan fejezi ki; — megszüntetése, illetőleg ezen törvényjavaslatból leendő ídhagyása végett felszólaltam, azon reményt tápláltam, hogy t. képviselőtársam, az igazságügyi államtitkár ur ezen kihagyás érdekében felhozott alapos érveimet meg fogja czáfolni és meggyőzend engem arról, hogy a törvényjavaslatban ezen mellékbüntetések felvétele a jog- és államtudományi elvek alapján okvetetlenül szükséges. Csalódtam. Az igen t. képviselőtársam, az államtitkár ur, az érvek fejtegetésébe nem is bocsátkozott és az egészet hallgatással mellőzte, miből én azt vagyok bátor következtetni, hogy azokat ő maga is alaposaknak ismeri el. Hogy azonban mégis biztosítsa a törvényjavaslatba leendő felvételét ezen a külföldről átplántált intézménynek, igyekezett bizonyítgatni, hogy ez Franciaországban, Németországban és Ausztriában is felvétetett Igaz, hogy ez Francziaországban fennáll, bár nem ily alakban és hogy más államokba is részint behozatott, részint behozatni szándekoltatik; de én t. képviselőház, azt hiszem, hogy ránk nézve, Magyarországra nézve, befolyással egy büntetőtörvénykönyv alkotásánál nem lehet döntő az, hogy más államokban az ilyen büntetések fennáilanak-e, avagy behozatni szándéko Itatnak-e. Ez utóbbi különben sem bizonyítja még azt, hogy ott be is fognak hozatni, vagyis a törvényhozás által ott el fognak fogadtatni. Eánk magyarokra nézve mindenesetre első sorban megfigyelendő a büntető törvénykönyv alkotásánál szerintem az. hogy vajon valami a magyar sajátságos viszonyok ós körülmények szerint szükséges ós czélszerü intézkedés-e. Es ha már példát akarunk felhozni ós valamit mintául elfogadni : azon államok példája és mintája után kell indulni, melyekre e házban igen gyakran történik hivatkozás, alkotmányosság ós politikai jogok tekintetében és ez szerintem Anglia. Azt pedig a t. államtitkár ur is kénytelen elismerni, hogy Angolországban ezen büntetés nem divatozik Különben is, t. ház, Francziaországban épen e büntető törvényjavaslat indokolása szerint is fennáll ezen büntetés, ugy mint infamia, becstelenség; ós a büntetésnek ezen neme azon bűntetteknél, melyeknél alkalmaztatik, életfogytig tartó. Azonban ezen bünbtésnemnek czólszerütlenségét ott is belátták s csupán az az oka, hogy eltörőltetése még be nem következett, mert az uj büntető törvénykönyvnek elkészítése még azon idő óta mindig elmaradt. A t. államtitkár ur, — hogy ezen mellékbüntetéseknek elfogadását biztosítsa. — azzal szemben, hogy én kénytelen voltam kinyilatkoztatni a büntető törvényjavaslat' szelleméhez képest, hogy ezen törvényjavaslatban és átalában a t. kormány ujabbi intézkedéseiben retrográd irányt veszek észre, s nem szabadelvűt, a minek pedig a t. kormány magát nevezi, azt mondotta, hogy hiszen Hí sza~ badelvüsóg sajátságos fogalom. Az én szabadelvüségem — úgymond — nem egyez meg azzal és nem kívánja, hogy rablók, gyilkosok ós tolvajok bírák legyenek. Ezt t. államtitkár ur, ezen törvényjavadat meg nem akadályozhatja, mert e szerint az itt czélba vett büntetések behozatala mellett is, az ily bűnösök, a biró által bizonyos idő alatt kiáltott büntetés után, rehabilitáltatnak. Ha azon czélt akarja elérni az államtitkár ur, melyről az imént szólottam, akkor ezen bűntetteket elkövetőkre ki kellene mondani azt, hogy életfogytáig ily hivatalra, vagy átalában minden közszolgálatra