Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

§22. országos ülés deezember 14. 1877. 117 egy kényszerhelyzetből, melybe a tárgyalások lassúsága által jutottunk, hogy ismét uj kényszer­helyzetet teremtünk. Meglehet t. ház, hogy a mi­niszter urak érezvén azon károkat, a melyeket ezen nagy kérdéseknek véghetetlen hosszú tárgyalásai az országra, egyesek hitelén, kereskedelmi érdekein ejtett, nem akarták egy héttel sem továbbra húzni az időt, mint a mit ők azt szükségesnek tar­tották ezen kérdéseknek befejezéséhez. Ha ezen érzet vezérelte a t. minister urakat, midőn e tör­vényjavaslatot szerkesztették: ugy azt hiszem, hogy ez tévedés volt; mert nem az által gerjesztek bi­zalmat, ha egy nagyon fontos kérdésnek elintézé­sére oly rövid időt kérek, hogy kétséges, hogy elegendő lesz-e az; hanem azáltal, hogy kérek in­kább többet, mert csak igy mutathatom, hogy át­vagyok hatva ezen kérdésnek fontosságáról, hord­erejéröl, nehézségeiről. Ezen okoknál fogva az előttünk fekvő tör­vényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslések.) B. Simonyi Lajos: T. ház! A kormány apro­visoriumról szóló törvényjavaslat indokolásánál mindenekelőtt ezeket mondja: „A monarchia két állama között tárgyalás alatt levő közgazdászat! kérdések sokasága egyfelől és azon körülmény másfelől, hogy a kormány, mert a vámtarifát a Németországgal kötni szándékolt vám- és keres­kedelmi szerződés kapcsán óhajtotta benyújtani, nem terjesztette elő külön az átalános vámtarifát mindaddig, inig nem lett egészen kétségtelenné, hogy az emiitett szerződés létesítése ez évben már egyátalában nem remélhető, okozta azt. hogy a közgazdászati kiegyezésre vonatkozó javaslatoknak törvénynyé tétele és életbeléptetése a folyó évben már nem lehetséges." T. ház! Én az ellenzékhez tartozom, de a kormányt élesebben megtámadni azon mulasztás­ért, melynek következtében csak most, azaz de­czember 7-én terjesztette be a provisoriumra vonat­kozó törvényjavaslatot, mondom, élesebben megtá­madni, mint ezen indokolás teszi, részemről képes nem vagyok. A kormány legelőször a tárgyak sokaságát emliti. Hiszen azt igen jól tudjuk, hogy mentül több a tárgy, annál korábban kell gondoskodni, •— hacsak ideiglenesen is. — azoknak elintézésére. Továbbá a kormány kimondja, hogy Német­országgal akarta a szerződést megcsinálni Hiszen azon indokolásnál, melylyel a kormány beterjesztett a vámtarifát a t. kormány ezeket mondja: „A német küldöttek a közlőiteket kormányuknak tud­tára hozták és a Berlinből kapott instructió alap­ján október 22-én kijelentették : A német kormány nem veheti magára a felelősséget egy oly szerző­dést illetőleg, mely az 1868-iki szerződés állapotát lényegileg megrosszabbitaná." Már t. ház. október hó 22-én tudatában volt a kormány a német meghatalmazottak azon nyi­latkozatának és még akkor sem tudta a kérdést felfogni s még akkor sem jutott annak sejtelmére, hogy ezen év végeigaz uj szerződéseiéire nem jöhet. Még azon esetben is, ha Németországgal a szer­ződés október hó 22-én létrejön : még azon eset­ben is szükséges lett volna a provisorium. Hogy a kormány a tájékozatlanság homályá­ban tévelyeg ezen alkudozásoknál, azt világosan kimondja azon néhány sor, melyet maga a kor­mány a törvényjavaslat indokolásában felemiit. Ami magát a provisoriumot illeti, én a pro­visorius intézkedéseket arra valónak tartom, hogy azon időszak alatt, mely alatt ezen provisorius in­tézmények léteznek, a végleges intézkedések jöj­jenek létre. És ha ismeretes, hogy azon végleges intézmények miképen vétetnek czélba, akkor igen természetesnek tartom, hogy azok, akik a végle­ges intézményeket helyeslik, azon provisoriumot is megszavazzák; de azok, akik a ozélbavett vég­leges intézkedéseket nem helyeslik, azok semmi esetre sem szavazhatnak azon provisoriumra, a melynek semmi más czélja nem lehet, mint az, — mint már előbb emiitettem, — hogy az álta­lok nem helyeselt végleges intézmények létre­jöjjenek. Én tehát természetesnek tartom, hogy azok, akik a, kormány által provocált egyezséget helyes­lik és elfogadni akarják: a provisoriumot is elfo­ják fogadni; de viszont szintén természetes, hogy azok, akik azon egyezséget nem helyeslik, akik azt Magyarországra nézve károsnak tartják : az ideiglenes intézkedést sem fogadhatják el. Igaz, hogy nem a kormánynak, hanem az országnak szavazzuk meg a provisoriumot; de ha tudjuk, hogy a provisorium valami rosznak alkotására használ­tatik fel, akkor ennek folytán az országnak sza­vaznánk meg valami rosszat, és azért én e tör­vényjavaslatot már e szempontból sem foga­dom el. (Helyeslés a baloldalon,) A mi magát a törvényjavaslatot illeti, erre nézve felemlittetett, hogy szükséges ennek létre­hozása, mert különben chaos következik be. A t. kormánynak köszönhetjük. Jiogy jelenleg is meg­lehetős chaos uralkodik. En azonban azon tant. hogy köteles az ellenzék is elfogadni azt vagy amazt, mert különben chaos következik: helyesnek nem tartom. Mint mindennek a világon, ugy az alkotmányosságnak is megvannak árnyoldalai, de azon előnye mindenesetre meg van, hogy belőle chaos nem kövétkezhetik; inert ha valamely in­tézmény egy kormánynak nem szavaztatik meg: kormány lelép, s a szükséges intézkedéseket megszavazza az ily kormánynak azon többség, mely annak politikáját helyesli. Mint mondám, a törvényjavaslatot jelen alak­jában nem fogadhatom el; nem pedig azért sem mert igen sok különböző tárgyakat tartalmaz.

Next

/
Thumbnails
Contents