Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-322

112. 322. országos Illés deczember 14. 1877. gyalásokról volt a szó, azt követelte, hogy mindegyik törvényjavaslat külön bizottságnak adassék ki, azért, hogy kényelmesebbé tegye az apró falatok lenyelését egymásután ; tartván attól, hogy az egészet egyszerre a ház le nem fogja nyelni; — most, midőn arról van szó, hogy felhatalmazást nyerjen: egészen correetnek találja, hogy egyszerre találja fel az egészet, mondom, az 1. §-ban a quótáról van szó. A törvényhozók 1867-ben intézkedtek arról, hogy mi történik a 1Ü év lejártával. Világosan szólnak erről a IS., 19., 20., 21., 22. §§-ok. A 22. §. világosan constatálja, hogy „az arányra nézve kötendő egyezkedés csak határozott időre terjedhet, annak elteltével ismét ugyanazon módon uj egyezkedésnek leend helye." Tehát „ugyanazon a módon." Ez a mód pedig igen részletesen van leirva az elébbeni czikkekben. Azokban minden képzelhető mód előfordul : bizottsági egyezkedés ; ha ez utón nem jöhet létre az egyezkedés : a két országgyűlés ; ha ez sem sikerül: 0 felsége döntése ; de provisoriumról, olyasmiről, a mit a kormány most hoz indítványba, szó nincs. A mire a t. előadó ur hivatkozott, hogy vannak oly rendkívüli esetek, midőn bizonyos intézkedésekre provisorium kell, azt elhiszem; de nem lehet ez az eset oly világosan körülirt törvénynél, a melyben a megújítási mód előre meg van szabva, és midőn az uj egyesség megkötésére tíz esztendei idő van ; s a jelenlegi kormány már két év óta ráért azt előkészíteni és előterjeszteni. Ez tehát az önök által alkotott törvénynek világos szavaiba ütközik. Fölösleges kimutatni, hogy a törvény szellemével még inkább ellenkezik. A 2. §. a vámszövetségre vonatkozik. A vámszövetségről 3-— 4. törvónyezikk van, a mely világosan meghatározza, hogy mikép kelljen eljárni. Világosan ki van mondva, hogy az alkudozás ugy történik, mint két egymástól független önálló állam között, és ha a kiegyezés létre nem jönne: akkor Magyarország visszahelyezkedik önálló intézkedési jogába. A t. előadó ur azt mondja, hogy nincs kimondva, hogy az időtartam lejárta előtt. Már bocsánatot kérek, hiszen mindent törvényben kiirni, csakugyan lehetetlen ; de hogy máskép nem értheti a törvény : az világos, mert különben illusorius lenne az intézkedés. A törvény azt mondja, ha a kiegyezés létre nem jönne, akkor nincs uj szerződés, hanem Magyarország visszahelyezkedik önálló intézkedési jogába. Akkor természetes, hogy ez ugy értetik, hogy ha a megkötött idő tartama alatt nem ujittatik meg a szerződés. Ezzel kapcsolatban vannak természetesen a külállamokkal való szerződések is. Igen természetes, hogy ha önállólag intézkedünk a vám- és kereskedelmi szerződésről: önállólag fogunk intézkedni a külállamokkal szemben is. A harmadik szakasz az osztrák-magyar Lloydra vonatkozik, melyre szintén ugyanazon törvén}

7

, melyben az osztrák-magyar Lloyddal való szerződés be van iktatva, világosan kimondja, hogy ezen szerződés a vám- és kereskedelmi szerződéssel egy napon jár le, tehát az sem fog létezni. Es hogy mi történjék azon esetre, ha az lejár, arról szól a 68. §., hogy akkor a nemzet önállólag intézkedik. Én azt hiszem tehát, hogy nemcsak én és elvbarátaim nem járulhatunk ezen alakban e törvényjavaslathoz, mert mi ezen kiegyezés megújítását nem akarjuk ; de nem járulhatnak hozzá önök sem, akik az 1807-iki törvényekhez ragaszkodnak, mert ez épen azokba ütközik. Meg vagyok győződve, hogy ha az 18(17. XII. törvényezikknek alkotója, Deák Ferencz most köztünk volna: ő ezen törvényjavaslatra nem adná szavazatát, épen azért, mert ez megsértése azon törvénynek, melyet ő maga hozott javaslatba. Mit mondjak az utolsó szakaszról, mely olyasmivel foglalkozik, a mi eddig még nem volt a közös-ügyes törvények között, a mi csak a szándék szerint jövőre lesz közösügy, mai nap hála Istennek, még nem : t. i. az osztrák nemzeti bank. Az egész törvényjavaslatban megvallom, ez a pont az, mely leginkább meglep. Azt mondja az indokolás, hogy lehetetlenség ilyen állapotot tűrni, ez nem czélszerü Magyarországra nézve, és kell módot találni, hogy ezen 2 — 3 hónapra valamikép rendezve legyen. Már komolyan valakivel elhitetni, hogy ez a valódi ok, nem lehet. Én érteni, hogy ha néhány esztendőről, nem néhány hónapról volna szó, mely alatt a bankkal összeköttetésben állunk, s ezen néhány hónapra kellene rendeznünk valamit. De ezen bank törvény nélkül tényleg működik Magyarországon 60 óv óta, és ezen intézetre vonatkozólag léptek önök most alkudozásba, nemcsak, de törvényt akarunk hozni, mely a képviselőház által már meg is szavaztatott, s melynek pár hónap múlva életbe kell lépnie. Az utolsó perezben észreveszik, hogy ezen 2—3 hónapra nem lehet megmaradni azon viszonyban', melyben 60 év óta voltunk. Ezt komoly oknak elfogadni nem lehet, és én felkérem a t. kormányt, méltóztassék megmondani az igazi okát: mi birta rá, hogy ez ide nem tartozó, s józan észszel meg nem Ítélhető javaslatot behozza. Nem szenved kétséget, hogy ez intézkedés veszélyt is rojt magában. Veszélyes az két okból. Először, mert hiszen jól méltóztatnak tudni, hogy