Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-320

820. országos ülés deczember 7. 1877. 95 a pénzügyi bizottsághoz utasítani; ha pedig a pénzügyi bizottság megteendi jelentésót, akkor méltóztassék határozni: vajon az az osztályokhoz utasittassék-e vagy nem. Gr. Nemes Nándor: T. ház! Nem ismerem el a házszabályoknak azon értelmezését, melyet az igen t. közlekedési minister ur azoknak adott; nem ismerek házszabályt, mely a képviselőháznak azon jogát elvegye, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot azon bizottsághoz utasítsa, a melyhez az tartozik. Én kijelenteni, hogy felette csudálkozom. hogy oly törvényjavaslat, mely különböző tárgyakat tartalmaz, egy bizottsághoz és nem szakbizottságokhoz küldetik. Itt vau például a 2. §., mely kereskedelmi szerződésről szól: itt egy alig 3 havi provisorium hozatik javaslatba. Már ón nem tudom, hogy vajon helyesebb lesz-e, ha a pénzügyi bizottság fogja ezt megbírálni, mintha azon bizottság bírálná inog. mely a ház által erre ki lett küldve. Én ezen nagyon csudálkozom és pedig anynyival inkább, hogy a kormány szükségesnek találta oly kérdéseket, melyek a közjogi alappal szorosan összefüggnek, összevetni a bankkérdéssel, csudálkozom ezen főleg azután, hogy kimondatott, hogy a kiegyezkedósi törvén}

7

]avaslatok csak egyszerre kerülnek legfelsőbb szentesítés alá. Én megvagyok győződve arról, hogy szükséges, a mint itt is egy előttem szólott képviselő ur mondotta, hogy a provisorium által azon lehetőség nyujtassék, miszerint a kiegyezés osztrák szövetségeseinkkel létre jöjjön ; de hogy épen azon kormány, mely két évig nem volt képes ezen kérdést közjogi törvényeink értelmében megoldani, hogy azon férfiak legyenek hivatva három, s nem is egészen három hónap alatt ezen az ország öszszes kereskedelmével szoros összefüggésben lévő, vagyis azt megoldó kérdést rendezni: azt részemről nem tartom lehetőnek, s habár kívánom, hogy provisorium által lehetővé tétessék, hogy ezen kérdések egyátalán megoldassanak: nem tartom szükségesnek, hogy azonnal és így oldassanak meg, a hogyan a kormány ezen törvényjavaslatok által a megoldást elérni akarja. Én, ha a kormány a törvényjavaslatot vissza nem vonja, minthogy a képviselőháznak nincs joga a házszabályok érteimében a ministeri előterjesztést visszautasítani, hozzájárulok Paczolay képviselő ur azon nézetéhez, hogy a törvényjavaslat legalább az osztályokhoz utasittassók. (Helyeslések.) Ürményi Miksa: Azt hiszem, t. ház, ha többek által követeltetik, hogy a kormánynak fontos elvi kérdéseket tartalmazó előterjesztése az osztályokhoz utasíttassák, hol azt többen és bővebben megbeszélhetik: ezen kívánságot megtagadni nem lehet. És én bátor leszek a beterjesztett javaslatból felolvasni — ha méltóztatnak megengedni — egy pár szakaszt, melyek alkalmasak bebizonyítani azt, hogy itt nagyon fontos elvi kérdések forognak szóban, melyek épensóggel nem pusztán pénzügyi kérdések. Egyátalában nagyon kérdéses: vajon a kormány előterjesztésének ezen módja nem ütközik-e a törvénybe? A törvényjavaslat első §-a, mely a XIV. törvényczikkre hivatkozik, igy szól: „A közösöknek elismert áilamügyekre szükséges költségek hozzájárulási arányáról szóló 1867: XIV. törvényczikk hatálya 1878. évi február végéig meghosszabbittatik." Ezen törvényczikk megint hivatkozik a XII. törvényczikk 19. és '20. §-aira. A 19. §. azt mondja: „Ezen alku s megállapítás oly módon történik, hogy egyrészről a magyar korona országainak országgyűlése, másrészről 0 Felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részéről, egy hasonló számú küldöttséget választ. E két küldöttség, az illető felelős ministeriumok befolyásával, részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az említett arányra nézve." A 20. §. meg igy szól: „E javaslatot mindenik ministerium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető ministeriumok utján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett Ő Felsége elé fognak terjesztetni." Azután a 22. §., — a melyre ugyan külön nem hivatkozik, — igy szól: „Az arányra nézve kötendő egyezkedés csak határozott időre terjedhet ; annak elteltévei ismét ugyanazon módon uj egyezkedésnek leend helye." Én nem mondom, hogy így van, mert most még nem tárgyaljuk az ügyet; de mindenesetre kérdéses, vajon nem kellett volna-e ezen előterjesztést előbb a quota-bizottsághoz utasituii, s ugy a ház elé terjeszteni. Ez mindenesetre nagy elvi kérdés, mely az osztályokban és talán a házban is vitára fog alkalmat szolgáltatni ós ez az oka, a miért én kérem a házat, hogy méltóztassék e javaslatot az osztályokhoz utasítani. (Helyeslések.) Molnár Antal: Én csak azért szólalok fel, hogy kijelentsen], miként a házszabályok azon értelmezése, melyet a t. közlekedési minister úrtól volt alkalmunk hallani, merőben téves. A házszabályok világosan megengedik a kormány által beterjeszteti bármely-' törvényjavaslatnak azonnal az osztályokhoz való utasítását, és így nem áll az, mintha csak a bizottságoktól bejövő jelentések volnának utasíthatók a ház határozatához képest az osztályokhoz, vagy pedig közvetlenül a plenumban tárgyalásául veendők. A minister ur felfogásával szemben elég legyen hivatkoznom a ház gyakorlatára. Épen a külállamokkal kötött szerződések tekintetében az volt eddig a ház állandó gyakorlata, hogy azok nem utasíttattak semmi nemű bízott-