Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-295

44 295- országos ülés október 31.1877. szép dictiók, nagyon is beválnának a Eeiehsrath­ban, vagy az osztrák nemzeti bank gyűlésein, hol a jogaikhoz szívósan ragaszkodó magyarak ellen kell vala dcbpchalni; {Élénk helyedé* a balolda­lon) de itt a magyar képviselőházban, hol a Laj­táníuliak túlkapásai és hova tovább több tért fog­laló hatalmaskodását ellen volnánk hivatva egye­sült erővel védeni a nemzői, jogait és érdekeit: megvallom hogy az ily irányú beszédek méltán botránkozást kelthetnek. Ily irányú beszédekkel meg lehet ugyan, a bank-igazgatókat s más hi­vatalnokokat kinevező bankár urak jó indulatát nyerni; de alig hiszem, hogy a magyar történe­lem nemtője azokat valami rendkívüli hazafias érdemül jegyezné fel. Az ily beszédekkel lehet a jux kedvellők s legfontosabb életkérdéseinkből is juxot esinálóknak kedélyes nevetésre alkalmat szolgáltatni; de alig hiszem, hogy országunknak oly sok száz milliójába kerülő ily kedélyeskedésre küldőiktől mandátumot nyertek volna. E beszédek azon lélektani tanulmányra nyitnak tért, hogy miként lehet nagy szóáramlattal hazaellenes állas­pontokat olyképen védelmezni, hogy a túloldal tapsait kiérdemeljék; csak hogy ama tapsoknak viszhangjait, félek, alkotmányos szabadságunk bus catacombái fogják visszazugni. (Helyeslés a bal­oldalon) Végre a mi a legfontosabb ellenvetést a magyar önálló bank érezaiapja előteremtésének nehézségeit illeti, arra, nézve azt mondom, hogy ha csak egy, a mostani vagy az egyezmény szerinti dotatiónak megfelelő ércz-aíap előállításáról lenne ; szó, akkor nagyon is könnyű feladatunk lenne, mert bármily szegények és kimerültek legyünk is, azt a lü milliót még magunk is elő tudnók állítani, a mint tanúsítja ezt a járadék-kölcsönben való hazai részvét. Azonban nekünk nem ily fillé­reskedő jegybankra, hanem egy 2 —300 miliő forgalmi jegygyei biró nemzetgazdászati bankra van szükségünk, melynek megfelelő ércz-alapot külsegély nélkül, elismerem, bajosan tudnánk elő­állítani. Úgyde ki merné azt állítani, hogy a kül­földi tőkét itt számításon kívül kellene hagynunk: hisz bank-vállalatra, főleg egy ily még e tekintet­ben teherment talajon mint hazánk, mindig fognak készséges vállalkozók vagy legalább résztvevők ta­lálkozni : mert oly üzemre, melynél a befektetett tőke háromszorossá, jövedelmez, mindig vannak és lesznek vállalkozók. Kormányunk ilyeket csakis azért nem talált, mert nem keresett, mert mindig csak az osztrák bankkal alkudozott, az pedig nem lesz oly bolond, hegy minket — ha nagykorú létünkre is tutorságát keressük, —• kibocsásson körmei közül, mikor ezen tutorság neki évenkint, vagy 20 millió munkanélküli hasznot biztosit. Forduljon csak a kormány ez ércz-alapért a külföldi nem osztrák pénzpiaezokhoz — hol sok a heverő tőke, — s bizonynyal rövid időn lesz elég ajánlkozó ; de ha nem lenne is, ha hitelünket önök gazdálkodása a külföld előtt végleg eljátszotta volna is, még akkor is felszabadítandó állam­javaink, vagy bányáink, vagy vasutainkra, mint zálog-alapra meg fogjuk a szükségelt 70—100 milliónyi bank ércz-aíapot kapni, s a bank nye­reményből azt az önök által kilátásba helyezett 10 év alatt, kényelmesen letörleszteni. lm t. ház. a lehetőleg szűk keretbe szorítva, előadtam nézeteimet e fontos nemzetközi szerző­désre ; kifejtem és azt hiszem be is bizonyítani, hogy a kormány az általa megkötött bankszerző­dés által évenkint legalább 20, és a mint ki fogom mutatni, a vámszerződés által 40. s igy összesen mintegy 60 millió forint biztos állami jövedelem­ről akar lemondani, azaz, ennyit akar Ausztriának évenkint oda ajándékozni; és ezen ajándékozási szenvedélye által letiprott iparunk és kereskedel­münknek s hitelfosztott földmüvelésünknek legalább évi 100 millió veszteséget okozni. Vajon erején már is túlterhelő, s a tönkre­jutás végleteihez vezetett szegény hazánk oly hely­zetben van-e, hogy a már átvállalt terhek és adó­ságok mellett még ily nagyszerű ajándékokat is osztogasson ? hogy lesújtott helyzetéből való ki­emelkedhetésének feltételeit önmaga semmisítse meg, hogy minden lehető jövedelmének kutforrásait elapaszsza? Tudjuk azt t. ház, hogy minden más országnak a főjövedelmi forrását a vámbevétel és banknyeremény képezi; már most, ha mi erről lemondunk, ha kiviteli kereskedésünk főczikkeit: sónkat és dohányunkat az osztrákok kedveért a világforgalom piaczárói leszorítjuk, ha gabnánk, borunk, gyapjúnk s más nyers terményeink európai piaczait az osztrák ipar kedveért megszabott nagy tarifák által eljátszuk : akkor hogyan akarják önök. hogy ez ország existálhasson, hogy Ausztriával szemben elvállalt terhes kötelezettségeinek meg­felelhessen? Az ilynemű telhetlensógnek, az ilynemű ha­tártalan kizsákmányoItatásnak súlyát nem csak mi, hanem rövid időn Ausztria is érezni fogja, mert nyílt titok t. ház. hogy már évek óta a quotát kölcsön pénzből fizetjük, hogy hazánk népének adóképessége teljesen tönkre van téve ; a kölcsönök forrásai már elapadtak, s ha Ausztria minden le­hető jövedelmeinket a maga zsebébe tereli: mul­hatlanul be fog. még pedig rövid időn következni, azon szánalmas állapot, hogy mi a quotát és az osztrák adósságok átvállalt kamatjait sem leszünk képesek fizetni. Magyarország egy oly fejős tehén, melynek zsíros tején mások táplálkoznak. Vajon nyerni fog-e azon másik, ha ezen őtet tápláló szelid állatot ugy elcsigázza, ugy kiéhezteti, hogy teje elapad? Én t. ház. nyíltan kimondom, hogy ezen egyezség visszautasítását még inkább követeli Ausztria mint

Next

/
Thumbnails
Contents