Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-295
295. országos ülés október 31.1877. 41 iparunk ós kereskedelmünk fejlődésének fennakadását, földművelő népünknek menthetlen tönkrejutását eredményezendi. [Helyeslés a baloldalon.) Hogy hazánk iparát és kereskedelmét mily nagy mérvben sújtja le a közös vámterület: azt lesz alkalmam a vámügyi egyezmény tárgyalásánál annak idejében kimutatni; itt földmivelő osztályunk szomorú sorsára kívánok a közös bank. illetőleg nem is a közös bank, hanem a kizárólagos osztrák bank ötletéből röviden refieetálni. Hazánk földmivelő ország 15 millió lakosa közül 14 millió földmiveléssel foglalkozik. Ezek ép oly elhagyatottságban tengődnek, mint kereskedőink és gyárosaink, kiknek megélhetését vámrendszerünk teszi lohetlennó; mig földmivelő osztályunk megsokszorozott tevékenysége mellett sem képes munkájának keresetképességét biztosítani. E^roppant nagyszámú népséget a fonák nemzetgazdászati állapotok azon végletekbe sodorták, hogy ma már sem saját ellátását eszközölni, sem az állam iránti kötelmeit teljesíteni nem tudja. És ha ezen hanyatlásnak, ezen ijesztő mérvű elszegényedésnek okait kutatjuk, be kell vallanunk, miszerint azt leginkább az állam nevében működő kormányaink kötelességmulasztásai idézték elő; előidézték pedig az által, hogy a nemzetgazdászati hitelről, — mely nélkül értelmes ós belterjes gazdászat képzelheílen, mely a kereseti munkának nólkülözhetlen előfeltétele, — egyátalábau nem gondoskodtak, miáltal ugy a földmivelő, mint kereskedő és iparos osztály tönkre jutását, a földérték csökkenését decretálták nemcsak, hanem ez által az állam léteiét is kérdésessé tették, mert az államok létalapját a nemzetgazdászati fejlettség képezi, s mihelyt ennek teltételeit: a forgalmi és befektetési tőkét biztosító olcsó hitelt és értelmiséget az állam megszerezni és megadni nem tudja, vagy nem akarja: az állal az állam léteié is koczkáztatva van; mert a productiv erő lekötése az államháztartás forgalmi tőkéjét is devalválja, s idővel meg is semmisiti. Tudva van, t. ház, hogy a nemzetgazdászati hitelnyújtásra hivatott pénzintézetek szabják meg egy ország termelésének nem csak kereset-, hanem versenyképességét is, mert ha az ily intézetek a kellő hitelt vagy épen nem. vagy drágán nyújtják: az által a termelés költségessége fokozódván, versenyképessége is megsemmisül. Ezekből magyarázható ki, hogy az irányunkban ellenséges indulatú, vagy legjobb esetben csak is saját nagy osztalókjaira figyelő osztrák nemzeti bank, — mint egyedüli pénzintézetünktől — függött s függ ma is nemzetgazdászati életünk fejlődésének ellensúlyozása és megbénítása. (Helyeslés a baloldalon) E bank kónyekedve szerint akaszthatta meg neinzetgazdászatunk életképességét, s ölhette el termelésünk versenyképességét. És ezt I KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET, az osztrák nemzeti bank egész szivtelenséggel tette is; tervszerüleg nyirbálta el neinzetgazdászatunk élet-ügyeit, folytonosan megvonva attól az éltető táplálékot, vagy adva oly kis adagokban, s oly drágán, a mi a versenyképesség megölésével a kölcsönzők biztos tönkrejutását eredményezé, ugy hogy mig másutt a neinzeígazdászati hitel igénybevétele, vagy is a fölszerelés! és forgalmi tőke kölcsönzése a jólét és gyarapodás fokmérőjéül: nálunk a biztos tönkrejutás előzményéül volt tekinthető, sőt tekinthető ma is. (Ugy van! a, baloldalon.) Nem kell ahoz, t. ház, valamely nagy pénzügyi szakképzettség, hanem csak is az eddigi eljárások behatóbb megfigyelése, hogy mindenki azon meggyőződést érlelje meg lelkében, miszerint hazánk pénzügyi zavarait, hazánk földmivelő népének elszegényedését, a föld értékének ijesztő mérvű hanyatlását a rósz államgazclálkodás és túlságos nagy adók mellett leginkább az osztrák nemzeti bank idézte elő az által, hogy sokkal kevesebb pénzt hozott piaezunkra, mint a menynyit a nemzetgazdászati forgalom mulhatlanul szükségelt volna: a miáltal tehát a pénzt tulkeresetté: tehát drágává s ekként a nemzetgazdászati ezélokra alkalmatlanná tette. De még az ilyenképen mesterkélten megdrágított pénzt is megvonta földmüvelésünktől, a mely nagyon hátramaradott levén nagyobbmórvü hitelt igényelt, mivel tudjuk, hogy az elhanyagolt föld jóvá és jövedelmezővé tétele, a föld értékével csaknem azonos befektetést és forgalmú tőkét igényel. Horn Ede kiszámítása szerint Magyarország földbirtoka, mint zálogalap 1225 millió hitelképességgel bir. Biztosan föl lehet tenni, hogy olcsó hitelkínálat esetében 2—300 milliót igénybe venne. Úgyde miként várhatunk mi neinzetgazdászatunk lendületére támogatást és segélyt azon osztrák nemzeti banktól, melynek pénzkészlete a Lajtántuliak szükségletét is alig fedezi, a mely földbirtokra nagyon keveset, például 1873-ban mindössze csak 6 és 1 j 2 millió frtot kölcsönzött — nem is pénzben, hanem záloglevelekben, — s a meiy jövőre a földbirtokot elvszerüleg ki akarja zárni a hitelképességből. De még ha megadná is az osztrák bank a szükségelt hitelt: azt neinzetgazdászatunk igénybe nem vehetné, mert rövid tartamú drága kölcsönei csak gyorsabb tönkrejutásunkat, s földünknek idegen kezekbe jutását siettetnék. T. ház! Ezen abnormis viszonyok és a tényleges állapotok észlelése, minden gondolkozó s hazája javát szivén hordó magyar honpolgárban megérlelte azon szilárd meggyőződést, hogy nemzetgazdászati calamitásunkon. s az államnak ebből önként következő pénzügyi nyomorán csak is I egy teljesen önálló és olcsó hitellel nem fukar-
