Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-295
295 orszáfes ülés október'?1. 1877. 25 Elnök: Megjegyzem, hogy Ragályi képviselő ur ez interpellatiót beírta ugyan, de nem most, hanem szombaton kivánja megtenni. Következik a napirend : a tegnap félbeszakadt tárgyalás folytatása. Simonyi Ernő: T. ház! Mindenek előtt méltóztassanak megengedni, hogy azon megjegyzést tegyem, hogy én eltéroleg többektől, kik ez oldalon 'felszólaltak, nem vagyok azon nézetben, hogy a képviselőház többsége azokat pártolja, kik a törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkoztak. Ha azon meggyőződésben volnék: fölöslegesnek tartanám csak egy szót is vesztegetni oly eredmény megváltoztatására, melyet magam sem hiszek. De én egész bizalommal nyugodtan nézek a szavazás eredménye elé, meglévén győződve, hogy azok, kik eddigelé kételkedtek, azok után, miket a bankügyi bizottság t. előadójától, és Falk képviselő úrtól hallottak: meg fognak győződni, hogy nincs alapos érv, mely bárkit is rá bírhatna arra, hogy választóinak adott szavát megszegje, és oly intézkedést fogadjon el, mely meggyőződése ellen van. Én tehát egyátalában nem mondom azt, hogy az a többség, mely e törvényjavaslat elfogadása mellett nyilatkozik, hanem bizton hiszem ós reménylem, hogy a ház többsége elfogulatlanul saját meggyőződése szerint Ítélve, ugy fog szavazni, a mint azt hazafiúi kötelessége, lelkiismerete és meggyőződése kívánja és parancsolja. Egy másik megjegyzést is kell tennem az eddig tapasztalt vitatkozási módra nézve. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) Én kész vagyok igen nagy tért engedni a parlamentális vitatkozási modornak és elfogadom azt, hogy a szónoklatokban, különösen ily nagy testület előtt tartott szónoklatokban, vannak bizonyos fogások, melyek általában meg vannak engedve. De ezeknek megvan a maguk határa, és midőn komoly tárgyak felett komoly testület, íkülönöseu oly komoly testület, mint egy ország törvényhozása, tanácskozik: akkor azt hiszem, hogy a. közillem és az egymás iránti tisztelet tiltja azt, hogy oly vitatkozási modorral éljünk, mely a tisztesség fogalmával nem egyezik meg. (Mozgás a középen.) Ilyen p. o. mindjárt az is, hogy mindőn az ellenfél valamely érvét megczáfolni nem birjuk, elferdítjük azt, ráfogásokkal élünk és azon elferdített érveket és ráfogásokat czáfoljuk. Méltóztassanak megengedni, komolyan kell tanácskoznunk komoly tárgyakról. Én az ellen nem tiltakozom, sőt arra egyenesen provokálok mindenkit, hogy a mit állítok, mondok vagy irok, azt méltóztassanak megczáfolni; de rám fogni, hogy én ezt vagy azt irtani ugyan, — de mást értettem alatta, — méltóztassanak megengedni, ez nem tisztességes emberek modora vitatkozni, (Mozgás a középen.) mert ráfogásokkal igen könynyü megczáfolni bármit a világon. KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET. Erre késztett engem ugy a t. előadó ur, mint Falk Miksa képviselő ur egy-egy mondata. A t. előadó ur azt mondja: „El kell térnünk azoktól, kik Ausztriával ujabb egyezkedést egyátalában nem akarnak kötni, kiknél az önálló vámterület, az önálló nemzeti bank nem önczél, hanem csak eszköz az 1867. alap megingatására, azon szövetséges viszony felbontására, melyet mi fentartani, őszintén fentartani óhajtunk." Engedelmet kérek, ez azon különvéleményből, melyet t, barátom Helfy Ignácz beadott: sehol a világon ki nem tűnik, a mit maga a t. előadó nr is elismer, midőn azt mondja: „Ezen álláspont szószólója a bizottságban Helfy képviselő ur volt és a képviselőház ele terjesztett különvéleménye, bár ezt nem mondja ki egyenesen, ezen álláspontjának kifolyása." Már engedelmet kérek, ha nem mondja ki egyenesen: akkor nincs ezen feltevésre jogosítva az előadó ur. (Helyeslés a szélső baloldalon.) hanem jogosítva van megezáfolására annak, amit azon különvélemény egyenesen kimond. ( Ugyvan ! a szélső baloldalon.) Ez egyike azon fogásoknak, melyekkel nekünk évek óta ellenfeleinkkel szemben küzdenünk kell, hogy t. i. nem birván megczáfolni az általunk felhozott érveket, oly ráfogásokkal élnek, melyek által bennünket a közvélemény előtt rágalmazni akarnak, {Igaz! Ugyvan ! a szélső balon.) Az nem igaz, hogy mi nem akarunk Ausztriával egyezkedni: igenis akarunk ; de nem oly alapon, mint önök. Mi a jog és méltányosság alapján, államiságunk és függetlenségünk fentartása mellett igenis készek vagyunk egyezkedni: de ugy, hogy mi mindent feladjunk, Ausztria tőlünk mindent elvegyen: ez alapon mi nem egyezkedünk. (Ugyvanl a szélsőbalon.) s ha önök őszintén és nyíltan akarják ily áron az egyezséget fentartani, akkor biztosak lehetnek, hogy bennünk örökös ellenséget fognak találni. (Ugyvan! a szélső balon.) Oly egyezségbe, melynél Ausztria mindig nyer. Magyarország mindig vészit: mi részünkről sohasem fogunk egyezni. Azt mondja az előadó ur : „azon kisebbségi vélemény, melyet Helfy Ignácz képviselő ur beadott, mint a mely a merev elvi negatió terén állva, semmi körülmények közt nem fogadja el a dualistikus bankot és az osztrák nemzeti bankkal való egyezkedést, hanem egyszerűen és minden áron az önálló magyar bank azonnal felállítását kivánja." Hiszen ha azonnal kivánja felállítani az önálló magyar bankot minden áron, az nem a merev negatió, hanem a positiv követelés tere. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem az a merev negatió már el volt terjesztve az országban, kikürtölték azt minden választókerületben, hogy hisz ez a szélbal a negatió terén áll, csak hátráltatja az állam szekerét, azért nem megy az olyan simán, mint ahogy menne, ha a mi bölcsességünk által lenne vezéreltetve, mert ezek 4
