Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-310

Ő04 B10. országos ülés november 23. 1877. En tehát az ezen részletes vitatkozással járó elhalasztás hátrányát nem látván aequiparáJva az által, hogy talán némely részletes kérdést tisztázni sikerülne: nem fogok felelni, csat egy pár megjegyzésére Helfy és Simonyi képviselő uraknak. Helfy képviselő ur azt monda, hogy a büntető-eljárást kellett volna előbb előterjeszteni, vagy legalább együttesen a ház elé. En ellenkezőleg vagyok meggyőződve. Azt gondolom ugyanis, t. ház, sokkal helyesebb, ha előbb az anyagi törvényt állapítjuk meg ós annak alapján szabályoztatok az elj arás. Mert hisz méltóztatik látni, hogy ezen javaslat, mig ide került, meglehetős változásokon ment keresztül; ámbár elismerem, nem a főelvekre, de mégis a részletekre nézve. Helíy képviselő ur azt is roszalja, hogy a hatósági közegek elleni ellentállás szigorúan van büntetve. En, t. ház. őszintén elismerem, hogy népünknek ezen rósz szokását, mely elég gyakran nyilatkozik, szeretném magam is minél szigorúbb törvény által meglehetőleg kiirtani, s igy az észrevételt magamévá nem teszem. Simonyi képviselő ur azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat készítésénél elővettek egy rakás külföldi codexet, sa abból csinálták a törvényt. Nem tudom, menynyire voltak összehalmozva ezen eodexek, del felteszem, hogy ezen törvényjavaslat t. alkotója minden esetre igénybe vette azon külföldi törvényeket is, a mint az indokolásból is bőven látható. S én, t. ház, épen az ellenkező eljárást nem tudtam volna helyeselni, Mert hiszen van példa rá nálunk, midőn hamarjában ugy akarlak codiíicálni, mint t. Simonyi képviselő ur is mondja. Az országbírói értekezlet megállapodásait igen érdemes ós okos törvényhozók csinálták, és mert nem használtak külföldi codexet: oly valamit alkottak, mit nagyon dicsérni s a miben nagyrészt megnyugodni nem tudunk. Es mert t. ház, elismerem, hogy ezen törvényjavaslat a tudomány mai színvonalán áll, hogy abban elavult eszmék, meghaladott elvek nem foglaltatnak, ha a részletekre nézve némi kifogásaim is volnának is ittott : tartózkodni fogok ezek legnagyobb részétől, mert főóhajtásom az, hogy ezen törvényjavaslat mielőbb törvénynyé váljék. Simonyi képviselő ur azt jegyezte meg a t. előadó ur beszédjére, hogy nem mind arany, a mi fénylik. E tétel ugy hiszem elég régi, és igaz ; de meg kell jegyeznem, hogy bizon abban a beszédben meglehetős sok az arany, s ezen megjegyzését felhasználom arra, hogy elismerésemet fejezzem ki elvtársaim nevében is a t. igazságügyminister irányában, ki e törvényjavaslat előterjesztése által igen eminens kötelességet teljesített ; de elismerésemet nyilvánítom azok irányában is, kik nem csekély érdemet szereztek az által, hogy a törvényjavaslat alkotásába kisebb nagyobb részben befolytak. Még csak egy megjegyzésem van. Simonyi Ernő t. képviselőtársam az államháztartás egyensúlyát is említette mai beszédében. Én ugyan azt hiszem, hogy a tárgyhoz nem igen szorosan tartozott, de megnyugtathatom a képviselő urat, hogy ha mi az államháztartás egyensúlyának hólyraállitására, vagyis deficit elenyésztésére oly alkalmas törvényt tudnánk alkotni, mint a mily czéljának megfelelő e büntető törvénykönyv, melyet most tárgyalunk : akkor biztosithatnám, hogy deficitünk sokkal hamarább tűnnék el, mint azt ma remélni merem. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyesléi.) Emmer Kornél: T. ház ! Engem csak Helfy Ignácz t. képviselőtársam előadásának három pontja indít arra, hogy még az átalános^ vitában néhány megjegyzést tegyek e tárgyhoz. Ö először azon szempontból nem fogadhatja el az előterjesztett törvényjavaslatot, mert szükségesnek tartja, hogy az eljárás előbb terjesztessék elő és előbb szabályoztassók. A főindok, melyet erre felhozott, az, hogy az, egyetemen egy professor adja elő mindkettőt. En t. ház, más indokot tőle nem hallottam, habár felhozhatott volna igen nyomós és súlyos indokokat arra nézve, hogy az eljárás szabályozása szintén igen sürgős feladat és köriilbeíől a sürgősség dolgában ugyonazon a niveaun áll, mint maga a büntetőtörvénykönyv; mert az eljárás terén minden nap oly kérdésekkel találkozunk, melyek a mostani eljárás fonáksága és elvtelensége miatt a legnagyobb visszásságokat szülik. De ebből nem az következik, hogy az eljárásnak meg kell előzni a codexet, hanem csak az, hogy az eljárást is szabályozni kell, s miután biztosítva vagyunk arra nézve, hogy e codex életbe léptettetni nem fog, anélkül, hogy az eljárás is szabályoztatnék : én ebben megnyugszom. Arra nézve pedig, hogy az eljárásnak praecedálnia kell, bátor leszek csak igen kevés megjegyzést tenni. Az eljárásnak számos olyan intézménye van, mely már egy létező codexet tételez föl. A mely eljárás ugyanis szabályozottnak nevezhető, abban intézkedésnek, kell foglaltatnia arra nézve, hogy mily eljárás lesz ilyen, vagy olyan büntethető cselekvényre nézve alkalmazandó ? vajon milyen lesz az eljárás a bűntényekre nézve, milyen a vétségekre nézve ? Azonkívül a vizsgálati fogság felfüggesztése, vagy megszüntetése iránti kérdésekben is minden civilisalt államnak eljárása legszorosabb, legorganikusabb összefüggésben van magával a codexxol, amennyiben például meghatározza, hogy ilyen meg olyan bűntények vádja esetén a vizsgálati fogság megszűnésének még cautió mellett sincs helye.