Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-310
298 310. országos ülés november 23. 1877. ezelőtt beterjesztetett egy választási törvény, ebben a választási törvényben csaknem szorul szóra benne volt e szakasz. Annyira megbotránkozott rajta az országos közvélemény, hogy magok a tervezők, már a bizottság elé sem merték ezt hozni, és előre kitörülték. Később újra megkísértették a legújabb választási törvénybe belehozni; de már maga a többség sem akarta ezt, inert visszaemlékezett reá. hogy mily rósz vért csinált ez az első alkalommal az országban. Nagyon jól emlékszem reá, hogy a t. államtitkár ur akkor ezt mondta: majd bele fogjuk tenni a büntető-törvénykönyvbe. Csakugyan bele tették. Tehát ez nem egyéb, mint folytatása azon erőszakoskodásnak, amelyet 5—6 esztendővel ezelőtt kezdtek, akkor keresztülvinni nem merték, nem birták, most ily utón akarják keresztülvinni. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy senki tőlünk azt az egyet mégsem kívánhatja, hogy mi magunk hozzájáruljunk egy olyan törvénynek életbeléptetéséhez, amelynek fő czélja, hogy ne mondjam egyetlen czélja, biztosítani azon közjogi alapot, melyet önök megteremtettek, mely hazánkat oly nyomorba ejtette, hogy megszavazzunk egy törvényt, amely elzárja, előlünk még az utat is arra, hogy ezentúl is becsületes hazafiúi kötelességünket teljesíthessük. Én nem szavazom meg a törvényjavaslatot, s pártolóul Komjáthy Béla határozati javaslatát (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Sándor: T. ház! Én a beterjesztett törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; szükségesnek tartom azonban szavazatomat, ha a t. ház becses türelmévé! találkozom, — és különösen a t. előadó urnák szakavatott előadása után. — • nagyon röviden indokolni. (Halljukl) Köztudomású tény. miszerint párt és nézetelleneink egy idő óta ezen országgyűlést ugy a sajtó utján, mint e házban, ugy a közigazgatási administratió, valamint a juridicai téren azzal vádolják, hogy igen keveset tett. Habár szemben azon válságos külpolitikai helyzettel, amely legfőbb figyelmünket folytonosan lekötve tartotta ós fájdalom, jelenleg is tartja; szemben azon régóta vajúdó kiegyezési kérdéssel, mely minden erőnket, áldozatkészségünket, hogy ne mondjam, türelmünket próbára teszi, szemben e nehézségekkel különösen, ha a megalkotott törvényekre gondolunk : kitűnik, hogy ezen országgyűlés nagyobb mértékben az administratió és kisebb mértékben a juridikai téren feladatának megfelelt, és munkaidejét ok nélkül nem pazarolta. Azonban ezen egy törvényjavaslat beterjesztése elegendő arra, hogy ezen téves állítást inegezáiblja, valódi értékére leszállítsa. Mert véleményem szerint ezen törvénj'javaslat álta! századok mnlasztása lesz pótolva, és oly vivmánynyal dicsekedhetünk a magyar igazságszolgáltatás terén, melyet a vén Európa jogászai és a komolyan gondolkodó hálás utókor csak elismeréssel fog üdvözölni. Azonban én nemcsak ezen indokból fogadom el ezen javaslatot; de elfogadom legkivált azért, mert ezen törvényjavaslat által véleményem szerint, a vidéken majdnem családi monopóliummá vált birói önkénynek, — tisztelet a kivételeknek, — korlátlan bírói belátásnak valahára gát vettetik; mert az illető biró positiv törvény hiányában nem lesz kénytelen ítéletét indokolni hol szent István, hol Kálmán király, hol II. József, vagy a halva született 1791-iki vagy 1827-iki törvényjavaslatokkal, vagy ha még bölcsebb akar lenni az illető biró, nem lesz kénytelen az osztrák büntető-törvénykönyv szószerinti szavait a magyar honpolgárra alkalmazni. Azonban t. ház, elfogadom a törvény avaslatot, mert — és itt különösen concret esetre hivatkozom, — meg fog szűnni azon anomália, mely a felerészben Szatmár megyéhez, felerészben Szolnok-Doboka megyéhez csatolt Kővárvidéket az által érte, hogy törvénykezési tekintetben egészen az erdélyi törvényszék, tehát az osztrák bíráskodás alá bocsáttatott, holott a lakosság másik része pártiumbeli, a magánjog terén állván, a törvénynek ily kedvezményében törvényesen nem részesittetett. (Helyeslés.) És elfogadom azért, mert megszűnik azon eshetőség, mely egy bizonyos szatmármegyei honpolgárral történt, aki becsületsértósi kereset folytán egy havi börtönre ítéltetett, holott nagyon jól tudjuk, hogy magyar magánjogunk szerint a becsületsértósi keresetek polgári eljárás tárgyait képezik. Számos ily esetet hozhatnék fel, melyek mindazt igazolják, hogy egy büntetőtörvénykönyv meghozatala sürgős szükséggé vált annál is inkább, mert a legnagyobb anomáliának tartom azt, hogy egy hazának gyermekei egy és ugyanazon időben a törvénynek külön korlátai és külön védelme alatt álljanak. (Helyeslés). Elfogadom tehát a törvényjavaslatot, mely hivatva van ez anomáliát megszüntetni, s fenntartom azon jogomat, hogy a részletes tárgyalásnál az egyes szakaszokhoz hozzá szóljak. (Helyeslés) . Simonyi Ernő: T. ház! Igen sajnálom, hogy tegnap egészségi állapotom nem engedte kellő figyeleminél kisérnem az elmondott szép beszédeket, s nem engedte azon figyelemmel tennem jegyzeteket, mint a tárgy fontossága, komolysága megérdemlette, igénylette volna. Most sem vagyok azon állapotban, hogy képes lennék ezen nagy fontosságú ügyben igazán,