Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-310
294 310. országos illés november 23. 1877. bírjon Magyarország rendszeres büntető törvénykönyvvel. De azt mondom, hogy inkább késsünk még 10 évig ha kell, de biztosítsuk, hogy jó büntető törvénykönyvünk legyen. Mert igen nagy baj, ha egy ország most, midőn minden államnak van rendezett codexe, ilyennek híjával van: de ez sohasem oly nagy baj, mint aminő származik abból, ha egy a nemzetnek meg nem felelő törvény lép életbe. A t. igazságügyminister ur tegnap szemrehányást tett az 1848. előtti törvényhozásoknak, és pálezát tört felettünk, azt mondván, hogy helyesebben járt volna el a két tábla, ha a helyett. hogy mindenik a maga álláspontja mellett makacskodott, az egyik engedett volna. Én nem osztozom e nézetben. Őseink teljesen eorrecte jártak el. A ki meg van győződve, hogy bizonyos törvény nem felel meg e czélnak. kötelessége azt megakadályozni. Nem uj e kérdés és nemcsak Magyarországban fordult elő ily eset. A büntető jog hazájában, Olaszországban nem igen rég, 1865-ben, midőn legelőször akarták az uj eodexet életbeléptéim : az az alsó házon keresztül ment. de a senatusban megbukott. És kérdem a t. államtitkár úrtól, mi baj származott ebből? Van-e oka Olaszországnak ezt megbánni? Nem, mert a büntető törvénykezés Olaszországban annyira javult, hogy ma úgyszólván, mintaképül szolgál Európának. T. ház, nem fogadom el ezen törvényjavaslatot, különösen négy okból. Először azon oknál fogva nem, melyet a két határozati javaslat benyújtója is kiemelt; mert az eljárás nemcsak hogy törvényerőre nem emeltetik, hanem annak alapelveit sem ismerjük. Arra hivatkoznak a t. szónokok, hogy más országokban is történt, hogy sok évi időköz után jött létre az eljárásról szóló törvény. Igen, először történt oly országokban, melyekben volt már egy rendszeresített, megállapított eljárás, minél fogva tehát nem kellett egyebet tenni, mint az uj anyagi törvényhez idomítani a már létezett eljárási törvényt. Mi nálunk absolute nincs sem az egyik, sem a másik, Ha tetát az egyiket megakarjuk ítélni, okvetlenül szükséges a másikat ismerni, mely annyira kiegészítő része emennek. Hogy ismét hivatkozzam Olaszországra, ott ujabb időben anynyira belátták ennek együvé tartozását, hogy a közoktatási minister megszüntette azon eddig volt szokást az egyetemeken, hogy külön előadója volt az alaki, és külön az anyagi jognak, és kötelezővé tétetett, hogy ugyanazon egy tanár adja elő mindakettőt, mert természetes, magának ez anyagi törvénynek súlya, jelentősége az eljárás módozatai szerint idomul. Igaz, hogy ebből egy kis késedelem származnék. De hát méltóztassék nekem példát idézni Európa bármely államából, ahol büntető codex oly hamar jött volna létre, mint ahogy önök akarják. Arra hivatkozott tegnap a minister ur, hogy mennyi fórumon ment már át e törvényjavaslat. Bocsánatot kérek, nagyon kevés fórumon ment át más országokhoz képest. Emiitette tegnap a t. előadó ur. hogy a büntető codex tulajdonképen modern alkotója Beccaria volt. Beccaria megírta az ő híres könyvét a bűntettekről ós büntetésekről 1764-ben. Azóta fényes iskola keletkezett Olaszországban ; nyomába lépett Eomagnosi. s utána mindjárt a híres Rossi. Ez a három férfiú, kiket az olasz büntetőjogi irodalomban a büntetőjog szent háromságának szoktak nevezni : fejlesztette és terjesztette Európa szerte a büntetőjogi fogalmakat és elveket. Mindazonáltal a legelső törvényjavaslat 1807-ben jelent meg. Ezen törvényjavaslatban a nagy bizottság összegyűjtötte ama három nagy szellem alapelveit, és mindazt, amit ennek folytán Európa tudósai megalkottak. De akkor még nem lett belőle törvény : tovább és tovább mentek, ugy, hogy tulajdonkép azt lehet mondani, több, mint félszázad kellett Olaszországnak arra. amig a már elsajátított elveket codexbe igtathatta. Nem volna nagy baj. ha ezen törvényjavaslatot, melynek egyes szép részeit szívesen elismerem, s azokat dúsgazdag anyagul tekintem, most egyelőre anyagul vennők azon idő alatt, míg a t. ministerium az eljárásról szóló törvényt dolgozná ki, s megismertemé a képviselőkkel, hogy akkor egyszerre tárgyalhatnék mindakettőt. De ez csak az eljárás módozatát illeti. Áttérve a dolog lényegére, nem fogadom el e törvényjavaslatot főkép a következő három okból. Tegnap a bizottsági javaslatnak ékes védője igy fejezte be szép beszédét: „Mens et animus et eonsilium et sententia, civitatis posita est in legibus." Igaz! és épen mert ez oly szent igaz, ez a legfontosabb és a legelső ok: a miért én nem járulhatok e törvényjavaslathoz. Igenis kell, hogy a törvények visszatükrözzék a nemzet szellemét, jellemét és irányát; de e törvényjavaslat nem tükröz vissza semmit, a mi magyar ; ez lehet a. legjelesebb törvényjavaslat, de nem magyar. Ha nem lehet kétségbe vonni azt, hogy az összes büntetőjogi történelemben lehetetlen csak elképzelni is, hogy valami tudós, vagy biró képes legyen két emberre nézve teljesen egyenlő és hasonló esetet idézni: mennyivel nehezebb elgondolni azt. hogy két különböző nemzetnek egy és ugyanazon büntető törvénykönyv megfelelhessen. A 7 antiak törvénykönyvek, melyeket bátran lehet recipiálni. vagy átalakitni és alkalmazni valamely más országban; én nem tettem semmiféle akadályt, midőn a kereskedelmi codex behozataláról volt szó s röviden mentünk rajta keresztül, mert a kereskedelem alapelvei Budapesten, Debreczenben, Londonban, Parisban és Millanóban körülbelül mindenütt ugyanazok ; az érdek mozgatja azokat. A váltónak erő-
