Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-309
284 309. orsiságof* ttl és november 22.1«71. a nép fogalmai és bünperbeni itélet közti netalán! ellentéteket, megkönnyíti a társadalom erkölcseivel meg nem egyező törvények megváltozialását illetve azt határozataival a társadalom érdekében kényszerűséggé teszi. Mindezen elősorolt okoknál fogva indítványozzuk, mondja ki a ház határozatilag: Az igazságügyi ministerinm által beterjesztett, és az igazságügyi bizottság által átvizsgált „magyar büntető törvény a bűntettekről és vétségekről'- a napirendtől levétetik, s utasittatik az igazságügyi ministerium, hogy egy, az esküdtszéki intézményre állapított, büntető eljárásról szóló törvényjavaslatot dolgozzon ki, s azt a képviselőháznak mielőbbi tárgyaihatás végett terjessze be. Az anyagi törvény az eljárásról szóló törvény beterjesztése után fog tárgyaltatni. Beadják Komjáthy Béla s. k., Mocsáry Lajos, s. k.. Kállay Ödön s k., Orbán Balázs s. k., Helffy Ignácz s. k, Almásy Sándor s. k., Molnár Sámuel s. k.. Baldácsy Antal s. k., Simonyi Ernő s. k , Szalay Imre s. k. Molnár Antal: T. képviselőház! Az előadó urnák kitűnő és méltán nagy sikert aratott beszéde után részemre, ki szintén a javaslat elfogadásai óhajtom, igen kevés mondanivaló marad fenn, s bátran el is állhatnék a szótól, ha nem tartanám szükségesnek azt, hogy már az általános vita alkalmából egypár elvi kijelentést tegyek s ha másfelől nem óhajtanék pár rövid szóval nyilatkozni azon határozati javaslatról is. mely közvetlenül az iránt terjesztetett a t. ház elé. Én t. ház, e határozati javaslatot nem tartom elfogadhatónak, először azért: mert átalábanhelytelennek tartok s ellenezni fogok minden oly indítványt, melynek eredménye az lehetne, hogy a jelen büntető törvényjavaslat törvényerőre emelkedése még ezen országgyűlés alatt nem történhetnék meg. (Helyeslés a középen.) De másfelől épen a beterjesztett indítványt azért sem fogadhatom el : mert meggyőződésem az, hogy az anyagi törvény helyes megalkotásának nem képezi előfeltételeit az alaki törvény beterjesztése : sőt megfordítva, az alaki törvényt magát nem lehet helyesen létesíteni addig, mig az anyagi törvény meg nem alkottatott. (Hetyedh.) Azokkal sem érthetek egyet, a miket az előttem szólott képviselő ur a büntető törvényjavaslatnak, hogy ugy mondjam, politikai részéről mondott. Meggyőződésem az, hogy azon kapcsolatnál fogva, melyben a monarchia másik államával állunk, a viszonosság feltétele alatt kötelességünk megvédeni a monarchia másik állama törvényhozásának és törvényhozási kiküldöttségeinek jogait is, és lehetetlen másfelől elhallgatnom azt is, hogy ha .valahol, ugy épen Magyarországon \ azon alapok szigorú megvédelmezése, a melyeken az államszervezet és a társadalom nyugszik, a törvényhozásnak elsőrangú komoly kötelességét képezi. T. ház ! A magyar törvényhozás történelmében nem csekély jelentőségű nap a mai, midőn ismét felvesszük a büntetőjogi eodifieatiónak hoszszu évtizedek előtt leejtett fonalát és a midőn ezt azon biztos reményben tehetjük, hogy az akadályok, a melyeken a magyar büntetőjogi codificatió nagynevű úttörőinek minden tevékenysége legnemesebb fáradozása hajótörést szenvedett: elénk az epigonok gyengébb nemzedéke elé ma már nem hárítanak legyőzhetlen nehézségeket. A büntető törvénykönyv megalkotásának általánosan érzett szüksége, s azon emelkedetebb, tisztultabb felfogás, a mely ma már e téren a tudomány és a büntetőjogi politika minden még oly éles controversiái daczára is általánosan uralkodik, termékenyebbé tette, előkészítette a mi munkálkodásunk számára a talajt. És én, különösen a t. előadó ur beszéde után nem tartom feladatomnak azt. hogy a büntető törvénykönyv megalkotásának szükségességével indokoljam a jelen törvényjavaslat elfogadását. Nem szándékozom bővebben fejtegetni azt sem, hogy az államnak és társadalomnak, hogy az általános jogrendnek ópugy, mint az egyéni szabadságnak mily hatalmas támasza rejlik a rendszeres büntető törvénykönyv védbástyái mögött ugy a felülről, mint az alulról jövő megtámadások ellen. Nem szándékom részletesen fejtegetni speciális hazai viszonyainkat sem, ós bővebben utalni arra, mennyire eljött az ideje, hogy a középkori világnézlet nyomása alatt született büntetőtörvényeink labirinthjainak és önmagával ellentétes, majd tulszigoru, majd veszélyesen enyhe büntető gyakorlatunk helyét rendszeres, harmonicus büntetőjogi elvekre fektetett törvénykönyv foglalja el ; s mennyire kötelességünk nem engedni eltelni az uj alkotmányos korszak első évtizedét a nélkül, hogy e téren is le ne rontsuk az ország különböző részei közt fennálló válaszfalak egyikét; a melynek lerontása ma már annyival inkább szükséges, mert az ujabb törvénykezési alkotások következtében ugyanegy megye, ugyanegy törvényszék területén ma egészen különböző büntető törvények szerint mérnek igazságot, különböző büntető törvények alapján védelmezik egyeseknek, mint a körnek legvitálisabb érdekeit. Ma t. ház, nem kell constatálni a büntető töavény megalkotásának szükségét. Ma elég azon kérdésekre feleletet adnunk, ha vajon ezen átalánosan érzett szükség az előttünk fekvő javaslat alapján helyesen, czélszerüen kielégíthető-e. És én részemről, t. ház, e kérdésre határozott igen-nei válaszolok.
