Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-308

308. országos ülés november 21.1877. 263 és Eszék közti közlekedés csak némi osztrák iparczíkk szállítására szorítkozik. De tisztelt ház, ez természetes dolog, mert a Slavoniából és Boszniából Eszékre érkező javak többnyire nyers terményekből állanak, a melyek súlyuk és tartalmukhoz képest igen csekély értéket képviselnek ; olyan javak pedig, melyeknél nem annyira a szállítás gyorsasága, mint a szállítás olcsósága veendő tekintetbe, mindig inkább az olcsó vízi utón, mint a drága szárazföldi utón szállíttatnak. Ennélfogva, ha csak szükség nélkül meg nem akarjuk drágítani ezen árukat, ezek akkor is Budapestnek veendik utjokat, hogyha végezetjük Bécs volna is. mert a különbség a dunai ut és az eszék-bécsi szárazuti dijai között o!y nagy, hogy ezen utóbbiról most és soha sem lehet szó. Ehhez járul még azon körülmény, hogy ezen javaknak Pestről a hatvan-oderbergi vonalon át nyitva áll az egyenes ut Németországba, és Németországnak minden tengeri kikötőjébe. Még azon rövid időben is. midőn a hajózás szünetel, ezen javak, a melylyeknél nem a tüsténti conjuncturák gyors felhasználása, hanem főleg a világpiaeznak folytonos ellátása jutaimas áruval jön tekintetbe : inkább bevárják a hajózás megnyitását, minthogy a drága szárazföldi szállításra reászánnák magukat. Ha a magyar kereskedelemnek egyik oly fontos támpontja, mint Eszék, mely város, mondhatom, erélyes akarattal és szorgalmas dolgozással felemelte magát, s az utolsó évek pusztító viharai közt is föl tudta magát tartani, ha — mondom — egy ilyen főrakhely a világforgalom vonalába egyenesen be nem vonatik, s meg nem érdemelt enyészetnek engedtetik át: akkor nemcsak Eszék és környéke, hanem a magyar kereskedelem is igen érezhető károsodást fog szenvedni. Eszék fontosságát elismerte maga a törvényhozás is, midőn az 1870. XXXVIII. t.-ez. elrendelte az u. n. eszékuj-gradiskai vonal kiépítését. Igaz, hogy e törvónyezikk létrejötte óta 7—8 év telt el. Ez idő lefolyta alatt, számos interpellátió tétetett ez irányban, s ime most a jelen törvényjavaslatban az 1,870. XXXVIII. t. ez. hatályon kívül helyeztetik Es arai fő, Eszéknek, melynek meg van azon kereskedelmi fostossága most is, ami 1870-ben volt, semmi compensatió nem adatik. Azt hiszem, hogy ez sajátságos egy következetesség. És ha nem az általam javasolt eszók-verpoljei, hanem a dályavinkovezei összeköttetés létesül, akkor — bocsánatot kérek őszinteségemért — akkor félek, hogy — nem akarom mondani: vád, vagy gyanú, hanem a "legszelídebben fejezve ki, azon nézet, mely a Szlavonország közvéleményében uralkodik, miszerint a magyar kormánynak, és a magyar törvényhozó testületnek soha sem volt komoly akaratja ezen vaspályát kiépíteni ós hogy ezen vaspálya nem volt egyéb mint egy politikai cselfogás, inelylyel az akkori magyar kormány a sziavon intelligentiát az akkori nemzeti párt ellenében politikájának megakarta nyerni: félek, mondáin hogy ezen, nézetem szerint alaptalan feltevés valószínűséget nyer akkor, midőn meglátja Eszék városa és környéke, hogy itt hatályon kívül helyeztetik egy neki kedvező törvényezikk és más compensatió neki nem adatik meg. De mitől még jobban félek : az. hogy ezen alaptalan nézet majd megingatja, nem akarom mondani aláássa, honfitársaimnak a magyar kormány ós a mi még sajnosabb, a magyar törvényhozó testület iránti bizalmát. Most egy pontra jöttem, a mely a költségre vonatkozik. Azt mondják, hogy az általam javaslatba hozott eszók-verpoljei vonal 2 mértföldnyivel hoszszabb és 2 millióba, tehát többe kerül mint a dályavinkovezei vonal. De bocsásson meg a t. ház. ha arra vagyok bátor figyelmeztetni. hogy vannak ügyek, melyeknél nem a pénz kórdós, hanem magassabb politikai és nemzetgazdászati tekintetek bírnak döntő erővel. A magyar törvényhozás t. ház, tudta előre, hogy az a kár oly-város-fiumei vasút nem lesz jövedelmező, tudta, hogy a fiumei kikötőbe uem lehet hajókat escamotirozni. s mégis erre megszavazott 40—50 millió forintot. Ezt, hiszem azért tette, hogy áldozatkészségét és jó indulatát Fiume iránt megmutassa. Többet mondok. A magyar törvényhozás Budapest főváros jövőjét szemelőtt tartva, legnagyobb áldozatkészséggel szavazott meg milliókat ós milliókat ezen város czéljaira, mert ez Magyarország fővárosa. Már most ón azt hiszem, hogy a törvényhozás igazságszeretetétől és méltányosságától azt is lehet reményleni, hogy Szlavonország, egy társország fővárosa irányában sem, a melyre nézve ezen összeköttetés életkérdést képez, fogja a mostohaanya szerepét játszani. Egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat. Az eszók-bródi állami kőut fenntartására évenként 30 — 40 ezer forint szavaztatik meg. A jövő évi költségvetésbe is 36 ezer forint van felvéve ; miután pedig ezen államutnak az a része, a mely Eszék és Verpolje közt van, a legrosszabb, mert ott legélénkebb a közlekedés, többnyire oda fordittatik ezen megszavazott s előirányzott összeg. Már most t. ház, ha az általam javasolt öszszeköttetés elfogadtatik. akkor ezen ut megszűnik áilamut lenni, s mint országút a horvát költségvetés terhére fog esni s igy a magyar állam évenként 30—40 ezer forinttól megszabadul, mely összeg százalékul véve egy millió forintnyi tőkének megfelel. De a t. minister ur azt mondja, hogy Eszék városa még az eszék-dályai vonalat sem bírja táplálni elegendő forgalommal. Abban teljesen igaza van ; de ha kiépül a brod-eszéki vas-