Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-294
20 294. országos Ulís október 30.187". csak eddig szükséges), a bankjegyekkel egy árfolyamban vannak s lesznek, és lenniök kell: én azt állítom, hogy a két bankjegyei közt a magyar jegybank és az osztrák-magyar bank jegyei közt disagió alig lehetséges. (Tetszés a baloldalon. Derültség.) Német Albert: Honores mutant móres! Ráth Károly: Teljesen osztozott e nézetben Falk t. képviselő ur is, ki a Napló 152. lapja szerint csatlakozott ezen véleményhez, igy nyilatkozván : „hogyha a birodalomban két bank lesz s mindegyiknek bankjegyei kényszerforgalommal fognak birni, és mindkettőnek érezfedezeti aránya ugyanaz lesz: akkor vagy egyátalában nem lesz semmi agiókülönbség köztük, vagy ha lesz, eltűnő csekély lesz." Ha már most a t. képviselő ur tegnap az 1870-ki enquéte nyilatkozataiból olyasmit tudott felolvasni, a mi ezzel nem quadrál, akkor én kénytelen vagyok, konstatálni, hogy ő 1872-ben rectificálta 1870-ki nézetét; s igy nem minden alap nélküli azon reményem, hogy a disagió körüli mai nézetének téves voltáról pár év múlva ismét meg fog győződni. A pártatlanság érdekében azonban nem hallgathatom el, hogy akkoriban Tisza Kálmán képviselő ur, ki legnyomatékosabban védelmére kelt az emiitett államjegy fedezetű banktervnek, a kényszer-forgalmú magyar bankjegy értéke iránti bizalomra nézve még jóval tovább ment, mint én magam ma is menni mernék, midőn épen oda nyilatkozott: „hogyha választanom kell egy osztrák bank kényszer-forgalmú jegyei, vagy pedig egy magyar bank kényszer-forgalmú jegyei közt, f akkor azt hiszem, a választás nem nehéz;" (Élénk helyeslés balfelöl), és miután nem hihetem, hogy a jelenlegi igen t. kormányelnök ur akkori pártvezér létére nem ismerte volna teljesen a kérdést: nem szabad kételkednem aziránt, hogy ő a Wahrmann képviselő ur által a disagióra nézve elmondottakat magáévá egyátalában nem teszi. Bizonyára meg fogja czáfolni az előadó urnák ebbeli sötét érveléseit az után következő szónok, Kautz Gyula t. képviselőtársunk, kit én hasonló kérdésekben mindenkor elsőrendű szaktekintélynek ismerek el; ő épen nem régiben, csak két év előtt, tehát egészen azonos pénzügyi és gazdasági viszonyok közt, Győr ^áros értelmes polgársága szine előtt egyenesen utalt arra: (Halljuk ! Halljuk!) hogy az önálló bank létesítése a valuta helyreállítása előtt sem lehetetlen és helyes combinatió mellett ily alapon is meg volna esetleg és rövid időre kísérthető." Hiszen mi sem akarjuk továbbra, mint a valuta helyreállításáig, s mindenesetre nem normális állapotot; mért állítják önök azt most, mint a valóságos pénzügyi és nemzetgazdászati özönvizet élénkbe ? Ha én, t. ház, ismételten bocsátkoztam elébbi nyilatkozatok idézésébe, tettem ezt teljes tudatával annak, hogy a politika a változó exigentiák tudománya lóvén, az államférfiúi következetesség a helyzet változó igényeihez és lehetőségeihez való alkalmazkodásban gyökeredzik. Én részemről soha sem merném valakinek következetlenségül felróni azt, ha ma kivihetlennek tart valamit, a mit azelőtt kivehetőnek tartott, ha ma veszélyesnek lát valamit, a mit azelőtt nem, látott veszélyesnek: azonban meglevő állapotokat, kézzel fogható tényeket ma igy, holnap ugy odaállítani; egy nemzet osztatlan óhaját és közérzületét ma egészséges és jogosult, holnap veszélyes áramlatként feltüntetni: (ügy van! balfelöl.) Ragályi Nándor (közbeszól): Bolondifani a világot! (Derültség,) Ráth Károly: Ebben ón részemről nem ismerhetem fel többé azon politikai következetességet, mely az államférfiúi bölcsesség atributumát képezi. Én magam is sokat gondolkoztam a kétféle kényszerforgalmú jegyek érték-esélyei felett és teljes képet alkottam magamnak a gyakorlati üzleti életből merített tapasztalataim nyomán, mikóp fognak nálunk a viszonyok egy nem készfizető magyar jegybank létesítése esetén alakulni; kivált Ohorin t. barátom ebbeli fejtegetései után, nem kívánok e tárgynál a ház türelmével tovább visszaélni, azonban legyen szabad a t, előadó úrhoz és Falk képviselő úrhoz azon kérdést intéznem: méltóztassanak egy igen komoly aggályt eloszlatni, mely önként felmerül akkor, ha a disagióból szerintök származó súlyos bajok nélkül kényszerforgalmi jegyet kiboesájtó magyar bank nem létesíthető? Ugyanis a bármikor lehetővé váló valuta helyreállítás örökre lesz biztosítva ? Nem függ-e az oly eseményektől, melyek ép ugy az összes monarchiát, mint talán a monarchia két államának egyikét is sújthatják? Tegyük fel, a valuta helyre lesz állítva, és az államjegyek fundálása után készpénzzel fizető magyar jegybankot fogunk felállítani. Pár év múlva külügyi bonyodalmak folytán az összmonarchia azon kényszerűségbe jön, újból kamatozatían áilamjegyeket kibocsájtani, vagy a salus reipublicae soha meg nem szűnendő parancs szavánál fogva a két bank bankóprésót saját czéljaira lesz kénytelen felhasználni. Ezen esély csak nem tartozik éppen a lehetetlenségek birodalmába. Akkor aztán lesz ismét egy bécsi és egy budapesti kény szerforgalmi jegygyei bíró bank, és akkor az önök tana szerint beállnak ismét mindazon pénzügyi és gazdasági rázkódtatások, melyek a két állam különböző gazdasági és pénzügyi viszonyai folytán önök szerint ma beadnának. Hát akkor rögtön liquidáltatni fogjuk a kényszerforgalmi magyar jegybankot, ós újból az osztrák magyar bank egyedül áldásthozó karjaiba vetjük magunkat ?
