Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-308

S08. országos ülés november 21. 1877. 261 lyamodványokat felszerelték statistikai adatokkal, számokkal kimutatták azon vidék kereskedelmét, iparát-: azt hiszem, nem volt hiba azon városra is figyelemmel lenni. Felhozatott a horvát képviselők részéről, hogy mindenekelőtt ezen alap természetét kellene tisz­tába hozni, mire igen nagy súlyt fektettek. Én már érintettem, hogy minőnek tartom ezen alap jogi természetét s azt hiszem, hogy az kétség alá nem is jöhet; azonban miután látom, hogy a t. képviselő urak azon tekintetből, hogy az alapból építendő vasút jövedelme a határőrvi­déké legyen, ezt újra felhozták: azt hiszem, nem lesz felesleges megemlíteni, hogy az tökéletesen igaz, és nem hiszem, hogy Magyarország valaha kétségbe fogná vonni, hogy ezen alap tisztán csak a határőrvidék culíuralis és közlekedési czéljaira adatott és hogy azon vidék elmaradásán segítendő, azon vidék javára fordítandó. Magyarország ezt kétségbe vonni nem fogja; de ha kiépül ezen alapból a contemplált vasút, ha lesznek kőutak, csatornák, befásitások: akkor ezen létesítmények mindegyike a maga természetét fogja követni a szerint, amint állami, községi vagy más hatósági kezelés alá tartozik, amint jelenleg is történik. Mivel pedig a vasutak mindenütt állami kezelés alatt vannak, — mert méltóztassanak megengedni, az téves argumentatió, hogy ha egy társulat vas­utat épít, az húzza a jövedelmet, minthogy a tár­sulat adja a pénzt, de a tulajdon az államé és mikor a vasút engedélyideje lejárt, a társulat a számitások szerint pénzét visszakapja, akkor az állam birtokába megy át a vasút, — itt is, mivel az állam épiti, jövedelmét az állam veszi, valamint magára vállalja a netaláni deficzit fedezését is ; pedig méltóztassanak elhinni, hogy e vasút Ma­gyarországnak valószínűen pénzébe fog kerülni, mert forgalmat rögtön nem fog felmutatni. Van már ehhez hasonló vasutunk. Ott van a Fiume felé vezető, s látjuk, hogy bár majdnem egy év­tizede, hogy elkészült és most is 4—5 százezer forintjába kerül az államnak. Az sem megvetendő dolog, hogy Magyarország ezen vasútnak a maga saját pénztára rovására, esetleges deficzitje fede­zésére vállalkozik. Azt hiszem, ahhoz kétség nem férhet, hogy a vasútnak az állam tulajdonává kell válnia an­nálisinkább, mert azon erdők, melyeknek termé­kei jövedelméből építtetik a vasút: az állam tu­lajdonát képezik és csak a fa az, mi 0 felsége rendelete következtében a határőrvidék javára el­adatik. Abban, hogy ezen vasutat állami kezelésre állami tulajdonul vette fel, a kormány hibát nem követett el. Hátra van még, hogy azokra feleljek, amiket Kállay Béni képviselő ur mondott. (Halljuk]) Kállay képviselő ur, miután megemlítette, hogy a törvényjavaslat tulajdonkép szükségtelen, azt bő­vebben nem magyarázta, hanem észrevételt tett arra nézve, hogy a dályai vonal drágán fog épít­tetni. Erről azt hiszem, akkor lesz ideje szólani, mikor a vasút engedély vagy állami kezelés utján kiépítendő lesz; nekem az a megnyugvásom van, hogy mióta e helyen van szerencsém ülni, drágán nem épültek vasutak Magyarországon, ós azon módot, mely azelőtt követtetett, nem igen szándé­kozom ismét alkalmazásba venni. Felhozta a t. képviselő ur az utakat ós a csatornázást; de ezekre már feleltem. Felelnem kell azokra, amiket emiitett arra nézve, hogy ezen vasutat nemzetgazdasági szempontból kiépítendő­nek nem tartja. En azon meggyőződósben vagyok, hogy minden oly vasút építését, mely Magyaror­szág kereskedelmi érdekeit, Magyarország főváro­sának kereskedelmi érdekeit veszélyezteti: kerülni kell. (Helyeslés.) Ez kétségtelen. De azt, hogy a természetszerűen Olaszország felé irányuló keres­kedést ide vonjuk — Pestre, lehetetlennek tartom. A mai időben minden városnak és országnak meg van bizonyos kereskedelmi iránya, melyet dominál és melyet dominálnia is kell. így pél­dául Budapest fővárosának és Magyarországnak az én véleményem szerint a keleti kereskedést ke­zébe kell vennie, amennyire lehet, azon kereske­dést, mely észak és nyugat felé irányul; szóval azon irányok felé, melyek természetszerűen itt ke­resztül mehetnek. De hogy az Olaszország felé irá­nyuló kereskedést mikép lehetne ide hozni, azt nem értem. Sziszek felé különben is meg lesz a vizi összeköttetés; de azon vasút, melyet a t. kép­viselő ur oly veszélyesnek tart, ott lesz a Kulpán Sziszek felé a vizi összeköttetés. Tehát azt hiszem, hogy mindig meg lesz a mód, hogy Olaszország felé irányuljon azon kereskedés, mély oda van szánva. Miután pedig nekünk is van ily városunk, melynek felvirágoztatására már oly sokat áldoz­tunk : nem hiba, ha a kereskedés, mely arra irá­nyul, Fiúméba irányul. (Élénk helyeslés.) Méltóztatott mondani, nem határozottan ugyan, de jelezve volt, hogy a Bécs felé irányuló keres­kedés is valószínűleg arra megy. Nem mondom, hogy teljes lehetetlenség lesz némi concurrentiát csinálni Bécs felé; de mikor a magyar állam ke­zében van a vasút és már a most forgalomban levő vonal is 10°/ 0-kal olcsóbb, és na még a má­sik vonal is kiépül, mely Csalóközön át létesiti az összeköttetést, azt hiszem, hogy ha van életképes­ség a budapesti kereskedelemben: akkor fel fogja használni ezen 10°/ 0-nyi előnyt arra, hogy ne hagyja magát túlszárnyaltatok Ha pedig Magyar­ország nem képes a kezében lévő vasutak által előnyt vívni ki és a 10%-nyi differentia mellett eoncurrálni nem tudna: akkor Magyarország ke­reskedelme nem volna életképes. Ettől én nem tudok félni, és azon meggyőződésben vagyok, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents