Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-307

307. országos ülés november 1&. 1877. 229 visszaváltása iránt beadott törvényjavaslatról. Ha a t. ház a pénzügyi bizottság jelentését és a törvényjavaslatot felolvasottnak méltóztatik venni: akkor az átalános vitatkozást megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! A gyalui uradalom, mint méltóztatnak tudni, 99 évre 98 ezer rhénesi frtért el volt zálogosítva; azonban már a zálogidő letelte előtt az államkincstár és a zálogbirtokosok közt több vitáskérdés merült fel különösen a vizjog élvezete és a fa-usztatás tekintetében. E vitáskérdések nagy kárral voltak összekötve magára az államkincstárra nézve, mert nemcsak, hogy az elzálogosított birtokot •— a mi igen természetes — hanem azonfelül a magurai erdőket sem értékesíthette. Es igy már ekkor indikálva volt az, hogy valami módon, szerződés utján, az állam ezen uradalmat visszaváltsa és megnyissa magának az utat a többi havasoknak is értékesítésére. E czélból már 1873-ban egy szerződés jött létre a zálogbirtokosok ós az állam közt, melynek értelmében, minthogy a zálogidőből 5 év nem telt még le, ezen 5 év lucrum cessansának compensátiójával az államkincstár a zálogbirtokot visszanyerte volna bizonyos megállapított összeg ós egy jószágrész átengedése mellett. Ugyanazon év február havában ezen szerződés alapján a zálogbirtokosok el lettek az összes erdőségek használatától tiltva. Azonban ezen szerződés nem jött létre; és pedig azért nem, mert az a törvényhozáshoz való benyújtása után a pénzügyi bizottsághoz utasíttatván tárgyalás végett, a pénzügyi bizottság több kifogást tett a szerződés ellen. A leglényegesebb kifogás az volt, hogy az alzálogba adott több apró birtokok birtokosai in solidum felelősséget nem vállaltak az igények és a másoktól felmerülhető követelések tekintetében. sőt az egyik rész óvás is tett a szerződés ellen. Minthogy a pénzügyi bizottság igy nem látta biztosítva sem a birtoknak a tehermentességét, sem pedig a szerződésnek minden további késedelem és akadály vagy követelések nélküli érvényesítését: a további felvilágosítások beérkezéséig határozatát felfüggesztette. Eközben két kormányválság jött közbe és igy e tárgy évről évre halogatva lett, kivéve a zálogbirtokosoknak azon megkötöttségét, hogy már 1873. február óta az erdőségeket nem használhatták. Ennek következtében azután itt egy uj követelés állott elő, tudniillik kárpótlási követelés azon lucrum cessansért, mely a zálogbirtokosokat ezen öt év alatt érte. Sőt időközben egy másik körülmény is jött közbe, t. i. azon igények, melyeket ők a vizijogban való megakadályoztatásuk miatt támasztottak az 1852—1866-ig terjedő évekre vonatkozólag, s a mely nekik a törvényes fórum által meg is ítéltetett. Midőn most a zálogévek lejártak •— amenynyiben ez a folyó év aug. 12-én bekövetkezett, — a kérdés már nem oly egyszerű, mintha az 5 év alatt történtek elő nem fordultak volna. Mert most már nemcsak azon két igényről van szó, melyeket a zálogbirtokosok az állam ellen formálhatnak, t. i a zálogösszeg visszatérítése és a záloglevélben kikötött építkezések kárpótlásáról, hanem egyszersmind azon igények kárpótlásáról is j van szó, melyek részben már törvényesen megitélvék, részben még függőben vannak és igen nagy öszszeget képviselnek; harmadszor szó van az állam intézkedései következtében létrejött lucrum cessans megtérítéséről. Igy állván a dolog, a kormány egészen uj alapon ezen tényezők tekintetbe vételével létrehozott egy szerződést. Ezen szerződés megítélésénél természetesen tekintetbe kell venni egyfelől azt, hogy mit nyer az állam, másfelől azt, hogy mit ad ezzel szemben; de emellett szükséges tudni, hogy miféle követelések formáltatnak az állam ellen, miféle kötelezettségei vannak az államnak és másrészről az állam milyen bonumban részesül ? A mint szerencsém volt jelenteni, a követelések és illetőleg kötelezettségek, melyek az államot terhelik a következők: először meg kell téríteni azon 98 ezer forintnyi zálogösszeget, mely a zálogbirtokosokat illeti; másodszor meg kell téríteni azon öt évi lucrum cessanst, mely a zálogbirtokosokat érte, a mi az átlagos becslések szerint körülbelől 70 ezer forintot tesz; harmadszor meg kell téríteni azon már megítélt kárpótlást, mely a vizjogban való akadályoztatásuk miatt a zálogbirtokosokat az elmúlt években érte, s ez 97 ezer forintra megy, a függőben levő követeléssel pedig körülbelől 197,000 forintot tesznek ; és végül ötödször meg kell téríteni a záloglevél utolsó pontja értelmében azon építkezéseknek értékét, melyek ezen 99 év alatt tétettek azon állapothoz képest, a mint átadatnának a kincstárnak. Az ismert összegeket, melyeket volt szerencsém felemlíteni, itt tehát két ismeretlen is tetézi: az egyik azon igény, mely még megítélve nincs, s melynek értékét e szerint pontosan meghatározni nem lehet, mert ez a per kimenetelétől függ ; a másik azon épületek értéke, melyeket az államkincstár ezen uradalommal együtt átvenne. Az. épületek értékének megbecsülése tekintetében két intézkedés történt, egyik az 1858-iki. másik az 1872-iki becslés. Az 1858-iki becslés 200,000 írtban, az 1872-iki 354 ezer forintban állapítja meg ezen épületek értékét. Igen természetes, hogy ezek a becslések már most ily nagy összeggel nem vehetők föl, mert azóta az épületek romlottak, és az épületek értéke tetemesen alászállott. Minden esetre azonban ily