Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-306

224. 306. országos ülés november 14. 1S77. és különösen a Terézvárosban — úgyszólván — elkerülhetlenül szükségesnek látszó zálogháznak építéséről gondoskodjék. Midőn tehát szerencsém van ezen fiók-zálog­házat a t. ház pártfogásába ajánlani, megjegyzem hogy ezáltal az ügy a minister urnák a bizott­ságban tett jelentése szerint is haladékot szen­vedni nem fog. (Helyedé* n középen.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Én meg­vallom, hogy én először is nom vagyok olyan tökéletesen meggyőződve, mint a t. előadó ur és a pénzügyi bizottság is annak .szükségéről, hogy most első sorban íiók-zálogház alapíttassák. Tudnék én idézni más, Budapestnél sokkal nagyobb népességű városokat, a melyekben ínég is csak egy zálogház van. s ezen egy zálogház is képes a czélszerü berendezés és kezelés mellett a legnagyobb igényeknek megfelelni. Én azt hiszem, hogy mielőtt uj fiók-zálogháznak építéséhez fog­nánk: sokkal jobb lenne a régi zálogházat czél­szerűen berendezni és lehetőleg tágasbitani, ugy, hogy az a közönség követeléseinek megfeleljen. o-t- O O t> A í. minister ur indokolásában különösen arra fektet súlyt, hogy az uj zálogháznak építése nem fogja az állam költségvetését terhelni : mert ez magának a zálogháznak jövedelméből fog épít­tetni. Erre nézve azonban megjegyzem, hogy ha a zálogháznak van pénze, első sorban nem uj fiók-zálogháznak építésére kellene azt fordítania, hanem arra, hogy a kamatlábat alább szállítsa ; mert engedelmet kérek, midőn mi a törvényes kamatlábat 8%-bau állapítottuk meg, akkor az. hogy az államnak egy jótékony intézete 10 — 12°/ 0-et vegyen: azt helyeselni egyáltalában nem lehet. Olaszországban a zálogházat monte pieta-nak ne­vezik, vagyis a kegyelet házának, mert ez nem üzlet. Ha tehát a szegényeken mi is segíteni aka­runk, segítsünk tehát rajtuk ugy, hogy olcsó ka­maton adjuk neki a kölcsönt. Ugy a t. előadó ur, mint szintén a pénzügyi bizottság jelentése is hivatkoznak arra, hogy ez a háznak mintegy már határozata, mert a tavalyi budget-tárgyalás alkalmával a pénzügyi bizottság­ajánlottá azt, és a ház magáévá tette Én azon­ban bocsánatot kérek : de ezt érvül el nem fogad­hatom. Nem egyszer történt már ugyanis azon eset, hogy a háznak határozata megváltoztatott, sőt hivatkozhatom oly praecedensre is, mely által a törvényben kimondott utasítása a kormánynak mellőztetett; változtatás történt pl. a választásra vonatkozó curiai bíráskodásról szóló törvényja­vaslat tekintetében is. Ez tehát nem érv arra nézve, hogy a ház magát kötve érezze, hanem megjegyzésein van tulajdoukepen a főtárgyra nézve, a melyért a !. minister ur ezen tárgyat a ház elé hozta. Érteni a telek kérdését. Akkor, a mikor ez a kérdés a pénzügyi bizottságban tár­gyaltatott, én a részletekről semmit sem tudtam, azóta némely részletek tudomásomra jutottak, a melyeket itt felhozni kötelességemnek tartok. A t. cultusministerium a szóban forgó telek iránt alkudozásokba bocsátkozott, ha nem csalat­kozom, körülbelül 2 évvel ezelőtt, s megkötötte a szerződést egy magán emberrel, ugyhiszem Glold­finger nevezetűvel. Azóta hosszú stádiumokon ment keresztül az alkudozás, volt vizsgálat, felülvizsgá­lat, commissió, alcommissió, inig végre az igen t. minister ur czólszerünek találta ezen bizottságok jelentése alapján a szerződóst a magántulajdonos­sal megkötni. No én megvallom, t, ház, hogy én nem sze­retem s nem is hiszem, hogy használjon az ál­lamnak, mikor ily esetek — fájdalom — nagyon is gyakran ismétlődnek, t. i hogy a minister szer­ződést köt magánemberekkel a nélkül, hogy arra előzetesen fel lett volna hatalmazva a ház által, mert itt kettő közül egynek okvetlenül be kell következni: vagy annak, hogy a ház tekintettel arra, hogy a minister már megkötötte a szerző­dést, kénytelen azt sanctionálni, s így az állam­kincstárt esetleg károsítani; vagy pedig mint a jelen esetben is, a bizottság drágálván a telket, nem ajánlhatja a háznak a szerződés megkötését, minek következése aztán az, hogy az illető ma­gánember kárt szenved. Ez az első az anyagi kár ; a második kár, az erkölcsi kár pedig az, hogy a magánember nem bizbatik egy minister szavában, a minister aláírásával ellátott szerző­désben. (Helyeslés a szélső baJfel'ól. Ellenmondás a középen.) En azt hiszem, hogy az ily eljárás sem a kormányzatnak, sem az országnak nem használ. (Ellenmondás a középjen.) Én tehát nem akarván e dologgal hosszabban foglalkozni, röviden abban reasummáloin megjegy­zéseimet, hogy első sorban nem hiszek még e perezben mulhatlanul szükségesnek egy uj zálog­ház építését és másodsorban a mennyiben az épí­tés mégis mulhatlanul szükségeltetnék, a t. ház bölcsessége által én helyeselném ugyanazt, mint helyeseltem a pénzügyi bizottságban is; hanem ily összeget, mint a minőt a t. minister ur követel e czélra, nem szavaznék meg, de igazságosnak ta­lálom, hogy azon kisebb összeg mértékéig a t. minister ur iparkodjék az illető magántulajdonos­sal alkudozni. Meglehet, hogy az illető maga fog engedni, mert mondom, azt nem találom helyes­nek, hogy egy magánember két éven át huzassék­vonassék s tartassék azzal a reménynyel, hogy a ministerrel levén dolga, bizhatik ; mig aztán az utolsó perezben azt mondja a minister : miután a ház el nem fogadta a szerződóst, én azért sem­miféle felelőséggel sem tartozom. B. Simonyi Lajos: T. ház! Mindenek előtt kijelenteni, hogy én a pénzügyi bizottság előtér-

Next

/
Thumbnails
Contents