Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-306

224. 306. országos ülés november 14. 1S77. és különösen a Terézvárosban — úgyszólván — elkerülhetlenül szükségesnek látszó zálogháznak építéséről gondoskodjék. Midőn tehát szerencsém van ezen fiók-zálogházat a t. ház pártfogásába ajánlani, megjegyzem hogy ezáltal az ügy a minister urnák a bizottságban tett jelentése szerint is haladékot szenvedni nem fog. (Helyedé* n középen.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Én megvallom, hogy én először is nom vagyok olyan tökéletesen meggyőződve, mint a t. előadó ur és a pénzügyi bizottság is annak .szükségéről, hogy most első sorban íiók-zálogház alapíttassák. Tudnék én idézni más, Budapestnél sokkal nagyobb népességű városokat, a melyekben ínég is csak egy zálogház van. s ezen egy zálogház is képes a czélszerü berendezés és kezelés mellett a legnagyobb igényeknek megfelelni. Én azt hiszem, hogy mielőtt uj fiók-zálogháznak építéséhez fognánk: sokkal jobb lenne a régi zálogházat czélszerűen berendezni és lehetőleg tágasbitani, ugy, hogy az a közönség követeléseinek megfeleljen. o-t- O O t> A í. minister ur indokolásában különösen arra fektet súlyt, hogy az uj zálogháznak építése nem fogja az állam költségvetését terhelni : mert ez magának a zálogháznak jövedelméből fog építtetni. Erre nézve azonban megjegyzem, hogy ha a zálogháznak van pénze, első sorban nem uj fiók-zálogháznak építésére kellene azt fordítania, hanem arra, hogy a kamatlábat alább szállítsa ; mert engedelmet kérek, midőn mi a törvényes kamatlábat 8%-bau állapítottuk meg, akkor az. hogy az államnak egy jótékony intézete 10 — 12°/

0-et vegyen: azt helyeselni egyáltalában nem lehet. Olaszországban a zálogházat monte pieta-nak nevezik, vagyis a kegyelet házának, mert ez nem üzlet. Ha tehát a szegényeken mi is segíteni akarunk, segítsünk tehát rajtuk ugy, hogy olcsó kamaton adjuk neki a kölcsönt. Ugy a t. előadó ur, mint szintén a pénzügyi bizottság jelentése is hivatkoznak arra, hogy ez a háznak mintegy már határozata, mert a tavalyi budget-tárgyalás alkalmával a pénzügyi bizottságajánlottá azt, és a ház magáévá tette Én azonban bocsánatot kérek : de ezt érvül el nem fogadhatom. Nem egyszer történt már ugyanis azon eset, hogy a háznak határozata megváltoztatott, sőt hivatkozhatom oly praecedensre is, mely által a törvényben kimondott utasítása a kormánynak mellőztetett; változtatás történt pl. a választásra vonatkozó curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tekintetében is. Ez tehát nem érv arra nézve, hogy a ház magát kötve érezze, hanem megjegyzésein van tulajdoukepen a főtárgyra nézve, a melyért a !. minister ur ezen tárgyat a ház elé hozta. Érteni a telek kérdését. Akkor, a mikor ez a kérdés a pénzügyi bizottságban tárgyaltatott, én a részletekről semmit sem tudtam, azóta némely részletek tudomásomra jutottak, a melyeket itt felhozni kötelességemnek tartok. A t. cultusministerium a szóban forgó telek iránt alkudozásokba bocsátkozott, ha nem csalatkozom, körülbelül 2 évvel ezelőtt, s megkötötte a szerződést egy magán emberrel, ugyhiszem Gloldfinger nevezetűvel. Azóta hosszú stádiumokon ment keresztül az alkudozás, volt vizsgálat, felülvizsgálat, commissió, alcommissió, inig végre az igen t. minister ur czólszerünek találta ezen bizottságok jelentése alapján a szerződóst a magántulajdonossal megkötni. No én megvallom, t, ház, hogy én nem szeretem s nem is hiszem, hogy használjon az államnak, mikor ily esetek — fájdalom — nagyon is gyakran ismétlődnek, t. i hogy a minister szerződést köt magánemberekkel a nélkül, hogy arra előzetesen fel lett volna hatalmazva a ház által, mert itt kettő közül egynek okvetlenül be kell következni: vagy annak, hogy a ház tekintettel arra, hogy a minister már megkötötte a szerződést, kénytelen azt sanctionálni, s így az államkincstárt esetleg károsítani; vagy pedig mint a jelen esetben is, a bizottság drágálván a telket, nem ajánlhatja a háznak a szerződés megkötését, minek következése aztán az, hogy az illető magánember kárt szenved. Ez az első az anyagi kár ; a második kár, az erkölcsi kár pedig az, hogy a magánember nem bizbatik egy minister szavában, a minister aláírásával ellátott szerződésben. (Helyeslés a szélső baJfel'ól. Ellenmondás a középen.) En azt hiszem, hogy az ily eljárás sem a kormányzatnak, sem az országnak nem használ. (Ellenmondás a középjen.) Én tehát nem akarván e dologgal hosszabban foglalkozni, röviden abban reasummáloin megjegyzéseimet, hogy első sorban nem hiszek még e perezben mulhatlanul szükségesnek egy uj zálogház építését és másodsorban a mennyiben az építés mégis mulhatlanul szükségeltetnék, a t. ház bölcsessége által én helyeselném ugyanazt, mint helyeseltem a pénzügyi bizottságban is; hanem ily összeget, mint a minőt a t. minister ur követel e czélra, nem szavaznék meg, de igazságosnak találom, hogy azon kisebb összeg mértékéig a t. minister ur iparkodjék az illető magántulajdonossal alkudozni. Meglehet, hogy az illető maga fog engedni, mert mondom, azt nem találom helyesnek, hogy egy magánember két éven át huzassékvonassék s tartassék azzal a reménynyel, hogy a ministerrel levén dolga, bizhatik ; mig aztán az utolsó perezben azt mondja a minister : miután a ház el nem fogadta a szerződóst, én azért semmiféle felelőséggel sem tartozom. B. Simonyi Lajos: T. ház! Mindenek előtt kijelenteni, hogy én a pénzügyi bizottság előtér-