Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-294
294. országos Illés október 80. 1K77. IS sem. Ezen kijelentésemmel jelezni kívánom, hogy a Ókorin és Liehtenstein képviselőtársaim által beterjesztett különvéleményhez hozzájárulva, azért nem osztozhatom Helfy Ignácz t. képviselő ur különvéleményének elvi álláspontjában: mert, bár egyet értek is vele arra nézve, hogy a beterjesztett törvényjavaslat az ország érdekeinek és jogos igényeinek meg nem felel, s hogy egy önálló magyar jegybank felállítása nem csak lehetséges, hanem két évi alkudozások ily eredményével szemben mint az ország hitelérdekeit egyedül biztositható expediens jelentkezik; — abban már nem érthetek vele egyet, hogy ..a haza érdekei ellen cselekednénk, ha bármily más megoldási inódo-. zatot csak tekintetbe is vennénk." Én t. ház, igenis, a jelen átalános pénzügyi és politikai constellatiók közt, s addig is, mig a valuta helyreállítása nem eszközölhető, képzelhetek magamnak egy megoldási módozatot a monarchia két állama közti pénzjegy-egység fentartása mellett és az osztrák nemzeti bank szabadalmának mindkét államra való jogi kiterjesztése mellett is: s igy a t. elvtársaim által beterjesztett határozati javaslat és annak indokolásának elvi alapján állva, e kérdés körül még a többség némely kiváló tagjánál is jóval mérsékeltebb nézeteknek hódolok. így például Budapest Ferenezvárosának t. képviselője kijelentette a fővárosi polgárság szine előtt csak nem régen a maiakka! teljesen azonos pénzügyi politikai viszonyok közt, 1875-ben, hogy „nekünk kell önálló magyar jegybank és mi nem fogunk bizalommal viseltetni semmi kormány iránt, mely ezen közérzületnek. ezen közóhajnak eleget nem tesz. Én részemről előre kijelentettem, hogy a kormányhoz szigorúan ragaszkodóin, de azt is megmondom, hogy a mely kormány nekem — legyen az bármiféle kormány —• a bankügyet elejti, annak többé hive nem leszek." Teljes részvéttel vagyok azon érzékeny vesztesség iránt, mely ily energicus nyilatkozat után a t. többséget és különösen az igen t. ministerelnök urat az által érni fogja, hogy Ferenczváros t. képviselője ily fontos kérdésben velünk, az ellenzékkel fog szavazni. De hiszen az osztrák nemzeti bankkai szemben magánál a t. kormányelnök urnái is sokkal nagyobb jóindulattal és pakíálási hajlammal viseltettem, ha csak gyakori bécsi utjai közben meg nem győződött arról, hogy túlságos rósz véleményben volt az osztrák nemzeti bank felől, midőn az 1872-iki bankvita alkalmával a diarium 132. lapja szerint többek közt a házban igy nyilatkozott: „Mert a valuta helyreállítását a fenáiió törvények szerint mi magunk nem eszközölhetjük: oly ideiglenes intézkedést kívánok, mely határozottan nem előmozdítója, de inkább ha kell megrontója legyen azon pénzintézet érdekeinek, mely máskép ki fogja vinni csak azért is, hogy Magyarországot továbbra is kizsákmányolhassa, hogy a valuta soha ugy ne rendeztessék, hogy Magyarország önálló bank-ügyét megállapíthassa." T. ház, ón ennyire nem megyek! Engem semmiféle ellenszenv nem vezet, hanem az olcsó hitelről is azt tartva, a mit Vespasianus császár és Falk t. képviselő ur a pénzről igen correct kereskedelmi érzékkel tartanak, hogy t. i. „non olet u — szorosan a bizottsági jelentés fonalán indulva, én is két kérdést vetek fel magamnak. Én e két kérdésre megfordított sorrendben kívánok válaszolni, t. i. először is a helyzetnek állított lényeges javulásának mibenlétét kell bírálnom, mielőtt tájékozva lehetek arra nézve, vajon czélszerünek mutatkozik-e 10 évi időtartamra lemondani az önálló jegybank létesítéséről. A helyzet javulásának és hitelszükségletünk és nemzetgazdasági érdekeink biztosításának legszükségesebb feltételéül a jelentés három dolgot jelöl ki: először, hogy a helyzet bizonytalansága, másodszor, hogy a bécsi bankpiacztól való függésünk megszűnjék, és harmadszor, hogy a hiteligények kielégítésére szánt összegek megfélelőleg szaporittassanak. A bizottmányi jelentés, nem különben Wahrmann és Falk képviselő urak nagyon kimerő beszédeik szerint a törvényjavalat által mindhárom irányiján — egy ily compromissum természete által tűzött korlátok közt — az országméltányos követeléseinek elég van téve. Én ennek ellenkezőjét látom és a t. ház kegyes engedelmével a köteles időgazdálkodással előadom merőimen eltérő nézeteimet. [Halljak !) Előre akarom bocsájtani, mivel erről semmi a vitatkozások eddigi folyamában semmiféle említés nem tétetett, hogy tulajdonképen miféle áldozatot hozunk nem hitelügyi önállóságunk, hanem szorosan financzialis szempontból az osztrák nemzeti bank szabadalmának Magyarországra, és 10 évre leendő kiterjesztése által. Erre nézve egy kis számítást tettem, mely szigorúan a bank hivatalos kimutatásain alapszik. Ugyanis az alapszabályok 302. czikke szerjuta 0%-on felüli tiszta jövedelem fele részéből 70% fiz osztrák, 30°/ 0 a magyar kormányt illeti. Az osztrák nemzeti bank dividendája az utolsó 10 év alatt 6 61 / 10ű °' 0 , (1868-ban) mint legalacsonyabb, és ll 1G /ioo°/o Cl873-ban) mint legmagasabb közt váltakozván, a 10 évi átlag kitesz S 74 / 100 °/ 0-ot. A 6%-on iélüli 2 u l m °! 0 fele, azaz P7, 0( ,% 1.233,000 írt átlagos évi jövedelmei; képvisel. A 80 millió kamat nélküli államkölcsönnél csak 5°/ 0 kamatot alapul véve, 4 millióra rug azon összeg, melyet a bank a nyert szabadalom fejében fizet, mindegy, melyik államkincstárnak. Tehát az emiitett 1.233.000 frt átlagos nyeremény-osztalékot e 4 millióhoz hozzászámítván, az újonnan szaba-
