Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-301

301, országos ülés november 8, 1877. 135 foglalkozom, hanem beszédének ezen másik részére kénytelen vagyok reflektálni. (Halljuk !) No t. képviselő ur és t. képviselőház, ha a magyar államnak a képviselő ur által felidézett rósz gazdálkodása után is, ha azután, midőn 1873-ban ós 1874-ben már csak kézi zálogra és váltóra kapót pént — mert ugy lehet nevezni a schatzbonokat. — ha mindezek után az államnak ma jobb hitele van, mint volt i 869-ben, jobb mindenesetre, mint volt 1873-ban és 1874-ben, midőn csak az emiitett módon kaphatott már kölcsönt : akkor lehetetlen, hogy ne constatáljam azt, hogy ha mindezek állnak, — és hála istennek állnak is, — akkor csakugyan már csak azért sem lehet mondani, hogy hiába való volt a fusio, ós nem lehet mondani,- hogy a mostani kormánynak pénzügyi gazdálkodása rósz. (Helyedé* a középen.) B. Kaas Ivor: Én ezt nem mondottam ! Tisza Kálmán ministerelnök: Ezt mint a képviselő urnák önkénytelen bevallását elfogadom. Mielőtt beszédem végére érnék, csak egyet akarok megjegyezni Helfy Ignácz képviselő ur teguapi beszédére; (Halljuk!) és pedig, hogy, mint ő teve, tréfával fűszerezvén beszédét, én is kisértsek meg ilyesvalamit. (Halljuk !) 0 Falk Miksa t. képviselő urat azon lámpáshoz hasonlította, mely, ha egy helyen van, egy másikat világit meg. 'Én ismerek oly lámpást is, mely, ha Bécsben van. világit Magyarországra is, ha Magyarországon van, világit Magyarországra is, Bécsre is, és én azon t. képviselő urat, a kiről szó van, ilyennek tartom. De én ismerek olyan lámpást is, amely akár Magyarországon, akár Olaszországon van : nem világit senkinek, hanem csak füstöt ereszt a levegőbe. (Hosszas élénk derültség.) Ezután mellőzve a t. ház figyelme iránti kötelességérzetné] fogva a többieket, áttérek azon legnagyobb vádra, mely minden oldalról felhozatott, mely beszél túlságos reményébresztésről, a közvélemény félrevezetéséről, mely a politikai morál szempontjából megtámad bennünket és melynek ma Chorin képviselő ur is kifejezést adott. Ami a túlságos reményébresztését illeti, én elmondottam a múlt alkalommal, hogy a bankra nézve mi volt a ministerium program injában. Erre tehát ki nem terjeszkedem; de igenis bátran merek hivatkozni arra, hogy ezen házban, sőt ezen házon kivül 1875-ben a választók előtt, és épen választóim előtt nagyon óva intettem a túlságos remények alkotásától, rámutattam a nehézségekre és azt mondottam: ne csináljanak maguknak ós ne csináljunk túlságos reményeket; mert ha azokat beváltani nem lehetne, akkor a csalódás igen rosszul fogna esni. Nem most mondom, nem később mondottam, hanem mondottam KÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. XIII. KÖTET. 1875-ben nyíltan, az egész ország szine előtt a • választásokat megelőzőleg Azt tehát, hogy azon \ túlságos remények ébresztésében a kormány oly | hibás volna, mint mondatik : el nem ismerhetem : j de viszont, ha csakugyan ébresztett oly reményeI ket, mert táplálta is azokat, amelyek most be i nem válthatók, ugyan t. ház, — épen a bank1 ügyről szólva, — nem kell-e figyelembe venni, I hogy mi az mind, ami azóta történt"? Nem lehetett-e hitelügyeink rendezése elé nagyobb reményekkel tekinteni 1875. márczius, áprilisában , mint aminő bekövetkezett? Lehetett-e még akkor előre látni, hogy, már néhány hó múlva hitelügyünk rendezésének igen jó karban, igen jó kerékvágásban lévő munkáját a keleten már kifejlődött mozgalmak meg fogják akadályozni ? (Zaj balfelöl.) Lehetett-e látni, hogy azt előbb a szerb, majd az orosz háború követi, mely egyegy uj akadályt gördit épen a hitelviszonyok rendezése elé? (Helyeslés a középen.") Én azt gondolom, hogy 1875-ben bizton lehetett hitelviszonyainkat a velők sok kapcsolatos dolgok rendezését illetőleg, igen sok olyant remélni, minek létesítését tőlünk nem függő politikai események gátoltak meg. Nem történt tehát oly reményébresztés, nem történt ámítás; de viszont határozottan állítom azt is, hogy, ha remények, mert táplálta is az ember azokat, ébresztettek, annak, aki hivatva van az ország ügyének élén állani, nem az a kötelessége, hogy ezen reményeket akkor is, midőn a bekövetkezett viszonyok azoknak azonnali létesítését lehetetlenné teszik, tovább is hirdesse, hogy azok létesíthetők; hanem igenis az a kötelessége, hogy megmondja egyenesen és határozottan, hogy a viszonyok ugy fordultak, hogy azt. a mi az ország érdekében kívánatos volna, ma létesíteni nem lehet, de ezt kell létesíteni, mert ma ezt kívánja az ország érdeke. (Közbeszólás balfelöl: Ausztria érdekel) En nem tudom, minő érdek vezeti azon képviselő urat, aki közbeszólott; magamról jót állok, hogy engem egyedül az ország közjava vezet. (Helyeslés a középen) Én. t. ház, —- mert nem akarok félreértetni, — ezennel nyilvánítom, hogy én azt, hogy ne legyen oly könnyű a kimondott szótól, politikai irányzatban eltérni, hogy ne legyen könnyűvé téve, és épen azért kedvet ne kapjon senki, hogy — legyen az akár megválasztathatásnak biztositéka, akár más ennél is rosszabb, csúnyább érdeke — hogy változtasson programmján, mondóin. hogy ez megnehezittessók, annyira óhajtom, hogy nem panaszkodom az ellen, ha a politikai morál nevében még olyanok is leczkót tartanak, akik nem egy változáson mentek keresztül anélkül, hogy ily nagy események jöttek volna közbe. De midőn ezt elismerem; viszont azt tartom, hogy adott esetekben pedig, midőn már nem magán91