Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

152 300. országos Illés november 7. 1877. Azt fogja mondani valaki, hogy ez gondolatnak megjárja, de a kivitelben sok nehézségre talál, és talán azzal is fogja indokolni, hogy vannak Magyarországnak oly kis községei, melyek osak egy részvényt is megtartani képtelenek. Az igy gondolkozó emberek azonban gondolják meg azt, hogy ezen községek közt Budapest fővárosa is csak mintegy község szerepel, s mindazok közt városom, választó-kerületem, — melyeket felemlíteni szerencsém volt, szintén csak mint egyes község fordul elő; de én biztosithatom a t képviselőházat, hogy az ily nagy nemzeti áldozat meghozatalára, — méltóztassék elhinni. —mindig készen fogjuk találni a fővárost is, eltekintve még azon óriási csapásoktól is, melyek a magyar közönséget érték, ugy, hogy bátran merem állítani, hogy én magam is választó-kerületemben 100 darab ilyen actiát elhelyezni képes vagyok. Csak egy a baj, t. képviselőház, és ez az, hogy nincsen meg bennünk a bátorság érzete, nincsen meg azon szívósság, azon őserő, mely valaha a magyar nemzetet minden külmegtámadások közepette is nagygyá. hatalmassá tette ; nincsen meg bennünk az őszinte nyilatkozás érzete, hogy mondjuk bárkivel szemben, hogy minket tisztán ós kizárólag csak az nyugtat meg, és csak az adja meg a jólétet, hogy Magyarország csak ilyen jegybank felállítása által elégíthető ki. Hitem az, hogy ha találkoznék valaki, a ki köztünk cselekedni merne, a ki legfelsőbb helyen tolmácsolni merné a nemzetnek ezen óhajtását: nem kételkedem egy pillanatig is, hogy ezen kérelem meghallgattatnék, meghallgattatnék annyival is inkább, mert ezáltal hatalmassá lenne az ország és virágzóvá lenne az összbirodalom. {Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik nézetem, t. ház, a moly ezen magyar nemzeti jegybank felállítására vonatkozik, abban lelné létalapját, hogy a mennyiben hazánk területe G000 Q mértföld — 1 LJ mértföld lakosaira esnék mintegy 25 drb részvény, — hogy ezt az áldozatot meghozná a nemzet, azt hiszem, ez oly valami üdvös áldozat lenne, melyei az ország lakosai kétségkívül meg fognának hozni saját maguknak, meg fognának hozni annál inkább, mert már gróf Széchenyi megírta „Hitel" czimű könyvében, hogy csak az boldog nemzet, mely saját magának ad kölcsönt, és nem kór másoktól, mert hiszen, ha magának ád kölcsönt, az gyümölcsözik, az hasznot hajt. Én tehát, t ház, ismétlem, abban a tudatban és hitben élek, hogy a magyar nemzeti jegybank fölállítása tisztán a t. többség határozatától függ. Ha esetlegesen a t. többség a magyar nemzeti jegybank felállítását elhatározza., igaz, hogy rövid időköz választ el 1878. január 1-től, de ha csak mi 444 képviselő kezünkbe vesszük az ügyet, egy hét alatt — nemzeti közlelkesedést teremtve a hírlapok által, elhelyezzük ezen 150,000 darab actiát, ha másként nem, kivesszük zsebünkből az arany órát ős lánczot, betesszük a pinczébe, csakhogy ne kolduljunk idegen emberektől kegyelmet,, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeknek előrebocsájtása után t. ház, még csak egy dolgot kell, hogy említsek, inert látom, hogy az idő előre haladt, s kétségkívül szükséges, hogy ezen vita befejeztessék. A tegnapi napon b. Kaas Ivor képviselő ur nem tudom, honnan vette azon élczet, hogy ha a szélső baloldal Ausztriáról hall említést, rendesen vörös posztót lát. Nem tudom, mit akart tulajdonképen ezzel mondani, talán azt, hogy ezen szélső baloldal rögtön vörös zászlót tüz ki ? Ebben csalódott a t. képviselő ur. Mi nem látunk vörös posztót, nem is akarunk vörös zászlót kitűzni ; hanem igenis kezünkbe vévén a törvénykönyvet, azzal akarjuk megvédeni Magyarország államiságát, függetlenségét, s midőn mi ezen törvényjavaslatot el nem fogadjuk : csak a, magyar nemzet önállóságának, hazánk függetlenségének áldozunk, és el fog jönni az idő, talán nemsokára, midőn azt fogja mondani a t. többség : azon kis csoport fogta fel kellően hivatását, inert tudta azt. hogy nemzete boldogságát, s pénzügyi függetlenségét személyes tekintetekért feláldozni nem szabad soha. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Igen sok mondani valóin volna, t. ház, mindazok után, mik a t. többség részéről ezen hazánk államiságát nagy veszélyekbe döntő törvényjavaslat mellett elmondattak. Méltóztassék elhinni, hogy végtelen nagy fájdalom az rám nézve, hogy mindezekről most tárgyilagosan meg nem emlékezhetek ; mert sohasem mertein föltenni azt, hogy találkozzék ember a magyar földön, a ki a nemzetnek e legszentebb, legféltettebb jogát, a magyar nemzeti jegybank felállításából folyó következményeket oly színben tüntesse fel, hogy jobb lesz, ezélszerübb lesz az osztrákokkal kötendő bankegyesség, mint azon magyar nemzeti jegybank, melyet mi saját erőnkből felállítani képesek lennénk. Annái kevésbbó hihettem ezt, mert meggyőződésem erős arra, hogy ép még a magyar ember érzékisége, és elég tiszta arra, hogy be ne lássa, miszerint azt, a mi az övé, másnak feláldozni nem kötelessége. Azonban t. ház, .fájdalommal tapasztalom, hogy a jelen modern civilizatió sok csodaszörnyet alkotott meg, hogy a magyar nép közé nem illő elemeket olvasztott annak keretébe, kiknek kedvesebb az anyagiság, mint a népeket áldó szabadság, kik jobban hevülnek bizonyos bankoknál való elhelyezésért és az ebből folyó zsíros falatok elszedéseórt, mint azon földnek szabaddá tételóért, mely föld megosztotta vélük legdrágább gyöngyét és kincsét: a polgári szabadságot