Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

299. országos ülés november 6. 1877. 145 ezek ama vívmányok : akkor én a bal közép volt tagjainak minden szemrehányásait és keserűségeit indokoltaknak és helyeseknek tartom. Mondani szokás, hogy ez a modor, az a modor nem kellemes. Megengedem : de nekem a ministerelnök ur modora ellene kifogásom nincs, én az ő modorát aceeptálom. Megvallom csak egy modort nem szeretek, a mely ellen nincs fegyverein és ez azon szuszi muszi modor, a mely megöl és a mi értelmi csekély tehetségemet elzsibbasztja. Ezt a modort is aceeptálom. De nem minden embernek egyforma az izlése. Simonyi Lajos báró képviselő urnák teszem azt, az én modorom nem tetszik, mert egy 24 órával későbben tett interpellátiójának indokolásában azt mondja, hogy tétetett ugyan egy ily forma interpellátió, de annak sem modorát sem irányát nem helyeslem. Nyugodjék meg a t. képviselő ur, én meg az ő irányát és modorát nem helyeslem, és pedig azért nem, mert ha valaki egy kormánynak megalakításában részt vesz és egy alkudozás keresztülvitelénél szerepel egy esztendőn át, akkor azon kabinetnek, melynek ezen időben tagja volt, feje ellen fordulni és a képviselőházban még liáboruzni: részemről nem tartom correotnek. (Felkiáltások balfelöl : Nem álll Mozgás.) Ezzé! tartoztam magamnak, ki nem voltam jelen akkor, és ezen intermezzot is elhallgattam volna, ha Simonyi Lajos képviselő urat nem látnám itt, és ha felszólalási szándékomról őt barátságosan nem értesítettem volna. (Derültség.) Azt kérdeztem t. képviselőház, hogy hol állunk és erre feleltein is. így tehát a 80 milliós bankadósság van még hátra. A íninisteriunmak a bécsi egyezkedésnél elve az volt, hogy ezen adósságnak .jogosultsága vagy nem jogosultsága felett egy nemzetközi bíróság ítéljen. Azt hiszem f. ház, a ki a törvényben gyökerező és törvény magyarázata által stabiliáit jogát preeaire egy bíróság Ítéletévé teszi, annak már vesztett pere van, mert transactio fit ex dnbio litis eveutu. De hogy itt transigalni lehetne, és a per kimenetelét kétesnek lehetne mondani akkor, mikor törvényben gyökeredzik joga Magyarországnak ez 80 milliós adósság irányában : azt hiszem t. ház, ez vétkes mulasztásnak tekintendő. Azt mondja a ministerelnök ur Mocsáry Lajos t. barátomnak adott válaszában, hogy ő — úgymond — sokkal jobban látja biztosítva Magyarországnak az önálló bankhoz való jogát a dolgok jelen stádiumában, mert az expresse törvény által van kijelentve, mintsem látta addig, inig az a törvény szavaiban nem biztosíttatott. Bocsánatot kérek, ez egészen uj jogi fogalom. Engedjen meg a t. ministerelnök ur, de ? óv alatt annyi alkalmam volt bámulni véghetetlen sagacitását, hogy hol lehetne valamit extorqueámi az KÉPV. H. NAPLÓ 1876-78. XIII. KÖTET. ország jogai biztosítására, egy vagy másik mentalis reservátára hogy ha akkor igy vélekedett volna. bizonyosan azon határozati javaslatok vagy indítványok közt, melyek a ház naplóiban oly nagy fascieulust képeznek, bizonyosan előállott volna Tisza Kálmán mint az ellenzék vezére oly inditványnyal. mely szerint még nem levén a magyar bankhoz való jog törvény által elismerve, a kormány szoríttassák pótlólag ily törvény behozatalára. (Derültség baljelül.) Hanem kérem ez csakugyan odavág, a mit gr. Andrássy Gyula az ő ministereinöksége korában a jelen ministerelnök urnák mondott: vigyázzon, nehogy ha valaha kormányra jut, első teendője legyen, megégetni a képviselőház naplóját (Hosszas derültség a baloldalon) inert gazdagabb tárháza ez minden kovácsolható fegyvernek, semmint ellenségeinek összes roszakarata. (Derültség és helyeslés bal/elől.) Es ez igy van í. ház. De hát, hogy is volna máskép ? Es hogy ne volnánk ma is mi minden küzdelem és a bécsi érdekekkei szemben vívott minden csata alkalmával a legyőzöttek és az áldozatot hozók, hiszen ez legrégibb nótája Magyarországnak. Mindig ugy kezdődött; minden férfiú, a ki a köz bizalom szárnyán emelkedve egy bizonyos fényes polezra jutott, mindig ostromolta a fennálló kormányokat addig, inig ki nem fáradt belőle, ós egy jeles német politikai történetíró elmondja, hogy a nemzeteknek jogos óhajtása miért szenved többnyire hajótörést"? azért: inert a vezérek azok, kik a küzdő serget vezérlik, mikor vagy kifáradnak, vagy hiúságukat kielégítik, vagy a küzdelmek határán állanak, akkor ők lebuknak és az ostromot fejük feleit átbocsájtják, háttérből háborúzzák azokat, a kik szárnyain ők uralomra, hatalomra jutottak (Tetszés a szélső baloldalon.) Igy volt ez mindig. Ezen indokot látjuk a történelemben, látjuk az 1825-iki év után a mai napokig épen ugy a népképviseleti képviselőház irományaiban, mint a pozsonyi diaeták annalisaiban. Szomorú dolog ez t, ház, de igaz. Én nem akarok recriminálni t. ház, nem akarok kellemetlen dolgokat, keserűséget felhozni, tnnem igenis kimondom, hogy az átélt két év s innenfova az átélt harmadik év mióta a fusió létrejött Magyarországon, szerinten több bajt okozott, mint a mennyit az 1867-iki kiegyezés és nehezebben és rosszabbul állunk ma, arra nézve, hogy azon hibákat helyrehozzuk, mint midőn állottunk 1867-ben a közösügyes kiegyezés stádiumában. (Helyeslés a szélső baloldalon?} Igenis és ezért méltóztassanak nekem megbocsátani, ha én nem osztozom a t. túloldali képviselőknek, — mertazon iskolát rég átéltem, mondom nem osztozom — rémképeiben, nem osztozom félelmeiben. Hiszen mindig feltaláljuk a megyegyüléseken a jegyzőkönyvben épugy mint a pozsonyi diaetán is „Non obstante hac oecasione'" s efféle kifejezéseket, melvekkel minden alkalommal meghu19