Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

299 országos Ülés november 6 18í7. 135 'latban ? A jelen kormány, és előzői sorban kötöttek egyik vagy másik kérdésre nézve hasonló egyezményeket jegyzőkönyvek alapjában, melyek soha nem képezték oly megtámadásoknak tárgyát, mintha azok illetéktelenül a parlament jogait csorbítanák, vagy a törvényhozás jogkörébe vágnának. (Ugy van] a középen,} A vösslaui szerződés lényegét illetőleg igaza van Irányi Dániel képviselő urnák a tekintetben, hogy 1867-ben lehetett volna önálló bankot felállítani. A kérdés csak az, micsoda áron ? Lónyay bank-könyvében kiemeli, hogy óhajtotta ezen önálló bank felállítását, óhajtotta volna pedig azon módon, hogy a valuta helyreállittassék. Ennek következménye az osztrák bank liquidatiója lett volna. A valuta helyreállítása akkor az államjegyek levonásával terveztetett, és épen ezért inert a|kiegyezést vezető államférfiak nagy része a pénz devalvatióját nem helyeselte, mert az osztrák nemzeti bank liquidatiójávaljárókrisiseket, tetózésül az akkori politikai krisishez, nem óhajtották felidézni, eladottak azon eszmétől, hogy így oldassák meg e kérdés; szóval nem akarták azt, hogy a politikai válság gazdaságival fokoztassék. Hogy akkor olcsón és könnyen lehetett volna a „szűz" hitellel a nemzeti hankot felállítani, mint Irányi ur vitatja: — azt tagadom, mert azon olcsóság nem létezett s a szűz hitel még nem volt meg. Méltóztassanak emlékezni, hogy gróf Lónyaynak többször tettek szemrehányást, hogy az első vasúti kölcsönt mily drágán kötötte és hogy mily csúfosan- bukott az meg. (Mozgás a baloldalon) Mindenki tudja, hogy akkor a Eothschild consortium az első kölesönt, épen ezen vasúti kölcsönt 9%-kal akarta elvállalni. Ez volt azon szűz hitel, a melyre Irányi képviselő ur ma hivatkozott, oly szűz hitel, melynél még az is jobb, melyet most 10 évi rósz gazdálkodás után a kormány élvez. Ha már most a valuta helyreállításával és a pénzjegyek devalvatiójával való önállósítás el nem fogadtatott: mi maradt hátra"? Az osztrák nemzeti bank privilégiuma az osztrák törvénykönyvbe be volt iktatva, nekünk tehát módunkban lett volna, ugy a mint cselekszi a t. kormány most. az osztrák bank privilégiumát a magyar törvénykönyvbe egyszerűen beczikkelyezni. Vajon mit szólott volna igen t. képviselőtársam, ha ezt a deákpárti kormány megcselekedte volna V A deákpárti kormány azonban ezt nem tette: hanem csak a tényleges viszonyt, csak is az osztrák nemzeti bank jegyeinek forgalmát iparkodott provisorie íentartaui, addig, mig a privilégium lejár. Ezen tényleges viszonyt azonban nem tartotta kielégítőnek, hanem azon javítani igyekezett, s nem csak igyekezett, hanem javította is. Az osztrák nemzeti bank, — Wahrmann előadó ur beszédéből idézem — a pesti fióknak 1867-ben 4\'

2 milliónyi dotatióját 18(59-ben már 23'/

3 millióra emelte és e mellett a bank két uj fiókot állított fel s a hiteit érdemlő magyar állampapírok és más magyar papírok lombardirozisát a bank elfogadta. Ezek voltak azon bűnök, a melyek miatt Irányi képviselő ur a vösslaui szerződés miatt Lónyay grófot vád alá helyeztetni kívánta. {Mozgás a baloldalon.) Lónyay grófnak van még egy másik hibája is. Az, — hogy midőn 1869-ben a partialis krisis kiütött, az osztrák bank szokásos politikájával, mely krízisek alatt a tul szoliditásban szenved, s minden hitelt megvont. — a magyar iparnak nyújtott nagymérvű hitel által ezen krisist megakasztotta. Miért hoztam fel ezt? Azért, mert az akkori krisis képezte kiindulási pontját ezen bankkérdésnek ós a bank vitának, mely jelenleg a házban befejeztetik. Akkor t. ház, a baloldalnak ^pénzügyi capacitásai Horn Ede és Jókai Mór (Élénk derültség.) beálltak a „Gíüuderek" közé s a Terézvárosban több pénzintézetet alapítottak a választások alkalmával. A terézvárosi lövöldében tartott népgyűlésen kimondották az önálló magyar bank felállítását. Nemsokra rá Jókai Mór a kérdést behozta a házba, kijelentvén november 5-én, hogy a jelenlegi helyzeten csak önálló magyar bank segíthet. És hogy Jókai nem maradt egyedül, bizonyítja az. hogy a ház igen t. elnöke hozzájárult, kimondván, hogy „nem egyezhet bele abba, hogy a bankszabályzat közösen állapíttassák meg, mivel ez ellentétben áll a kiegyezési alappal." Én sem nem osztoztam akkor véleményében, sem nem hiszem, hogy jelenleg ő maga is osztoznék. (Derültség.) A ministerein ök ur szintén kijelentette 1869. november 9-én, hogy „a bécsi bankkal nem akar semmi viszonyba lépni." Ezen balközépi bankpolitika okozta a bankháborut. S ha Magyarország hitelviszonyai nem fejlődhettek azon tul bizonyos continuitásban békésen, hanem ki voltunk téve az osztrák nemzeti bank repressaliáinak: annak igen nagy részben okozója volt azon bankpolitika, melyet az akkori balközép agitationalis czélokból zászlajára tűzött. (Ellenmondás a baloldalon.) S e bankpolitikát a volt Deákpárt maiakkor helytelenítette; már akkor kimondotta a Deákpárt: hogy a valuta helyreállítása nélkül a bankkérdésnek ilyen követelt megoldása nem lehetséges vagy nem tanácsos. Már akkor előadta Wahrmann képviselő ur, hogy „a jegybank felállítása elnapolható, s hogy a bank felállítása anyagi viszonytól és factortól, viszonyoktól függ, melyeknek nehézségeit jelenleg nem tudnók leküzdeni ; függ nevezetesen a valuta helyreállításának roppant nehézségű kérdésétől " Ezen valuta-kérdés, t ház, mint eonstans momentum vonul át a bankvitán, kezdettői fogva egész ináig. Az okok tehát, melyek miatt a// önálló nemzeti bank mellőztetett, melyek miatt e kívánság nem realisalható, azon