Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

299. országos ülés aoveml&er 6.1877. 133 a lehetőség töke- és hitel által mozgásában elő­haladni. A közönség a megyékben természetes érzékénél és ösztönénél fogva egyszerre nyilatko­zott azon agitatio mellett is, melyet mi kezdtünk s azon agitatio mellett, melyet a kormány kez­dett, s csak igen kevés volt azon törvényhatósá­gok száma, melyek azt mondták: mi felírunk az önálló bank mellett igen, a vámterllet mellett nem. Legtöbb felirt mindakettő mellett. Egy más szempont is van, melyért én az önálló bankot kívánatosnak tartottam s ez azon szempont, hogy a közös bankról ugy a mint van, nem hittem és ma sem hiszem, hogy Magyaror­szág hiteligényeit kielégíthesse. És e tekintetben eltérő nézetben vagyok Falk képviselő úrtól. Ő ugyanis azt fejtegette és bizonyítgatta, hogy az uzsora hazánkban nem a nemzeti bank eljárásá­nak következménye, hanem következménye a ma­gyar tőkeszegénységnek és a takarékpénztárak közti versenynek. E két utolsó pont teljesen igaz. Én igenis bevallom, hogy nincs bank, mely oly országban, hol tőkék nem léteznek, olcsó hitelt adjon, valamint azon verseny, mely beteg alapo­kon megindult, igenis alkalmas volt arra, hogy a kamatlábat felszöktesse ; de ha Magyarországban egészséges hitelszervezet van és ha az osztrák nemzeti-bank eljárása más: akkor igenis létezhe­tik Magyarországban egy természetes magas ka­matláb, de nem harapódzhatik el annyira az uzsora, a mennyire az elharapódzott. Nem ugy értem ezt, hogy azok, kik hitelérdemetlenek, nem kapnak hitelt, mert azok minden országban az uzsora kezébe kerülnek, hanem hogy azok, kik hitelt érdemelnek, sem kaphatnak, csak magas kamatra kölcsönt. S miért oka az osztrák nem­zeti-bank e magas kamatlábnak ? Azért, mert az osztrák nemzeti-bank az 50 milliónyi hitelt nem fordítja a kereskedelem- és ipar szükségleteire, hanem meghatározva lévén üzleti összegének ma­ximuma : igen természetesen csak azoknak adja az 50 milliót, kik az egész országban a leghitel­érdemesebbek, kik a bankkal legszorosabb kapcso­latban, hozzá legközelebb állnak s neki legtöbb garantiát nyújtanak. Ezek pedig az escompte­üzletek, a Budapesten létező hatalmas czégek és intézetek. Ezek merítik ki azon 50 milliót, mely az osztrák nemzeti-bank részéről e czélra fordit­tatik s mindazon hiteiérdemes valóságos keres­kedő- és iparosok, kiknek pénzre voltakép szük­ségök van, nem közvetlenül a banktól, — s igy nem 4— 5°/ 0-ra, — banem rendesen 7%-nál ma­gasabb kamattal kapnak csak hitelt. Ez áll nemcsak az iparosok és kereskedőkre, hanem a vidéki takarékpénztárakra nézve is, melyek szintén a központi hitelintézet escompteur-jeihez kénytelenek folyamodni, s igen természetes, hogy ők a maguk kisebb embereinek még drágábban adják a pénzt s igy az uzsorát félig-meddig ők is kénytelenek gyakorolni. Egész más volna, ha egy kellőleg dotált in­tézet, mely a vidékeken kellő számú fiókokkal bír, gyakorolná a hitel kezelését. Akkor azon vi­,déki kereskedők és takarékpénztárak közvetlenül fordulhatnának a bankhoz és megkapnák a kivánt hitelt talán magasabb kamatlábbal az önálló bank mellett, mint az osztrák nemzeti bank karnatlábja, de mindenesetre olcsóbban, mint jelenleg. E tekintetben az osztrák nemzeti bank sem hibás, mert a törvény, melyet szentesíteni felhi­vatik a ház : az osztrák nemzeti-bank jegyeinek mennyiségét eontingentálja s igy az intézet csak bizonyos szűk határvonal közt oszthatja hitelét. Jelenleg az osztrák nemzeti-bank jegyeinek hitele 310 millió, ebből Magyarországra esik 50 millió. Vajon, t. ház, hiszi-e bárki is e házban, hogy Magyarország hitelszükséglete és hitelórde­messége nem több, mint i—6-tod része Ausztria hitelforgalmának ; dé ha Ausztriában 260 millió elégtelen, a miről eleget panaszkodnak, akkor minden millió, mely Magyarország számára kö­veteltetik, Ausztriától elvonatik, mert az osztrák nemzeti-bank nem szaporíthatja hitelét, itt tehát csak hiteláthelyezésnek lehet helye. Ebből következik természetesen, hogy az osz­trákok saját érdekök és zsebök védelmére megta­gadják Magyarországtól azt. hogy Magyarország­nak több dotatió adassék, mert itt az ő jogosult s már tényleg kiosztott hitelük elvételéről van szó. Innen van továbbá, hogy ezen bankkérdós, volt az, mely a két ország közötti viszálynak va­lóságos tengelyét képezte, és a szenvedélyek csak is azért keltettek fel annyira odaát, mert ők sa­ját zsebeiket veszélyeztetve látták. Mi éhesek ma­radtunk, ők pedig jó nem laktak. Ezért igaza van Kossuthnak, midőn egyik le­velében directe kimondja, hogy a jelenlegi osz­trák nemzeti-bank fenntartása jelen állásában nem elégítheti ki Magyarországot, mert az osztrák nemzeti-bank az egyik fél igényeinek is csak cse­kély részben felelhet meg, annál kevésbbé felelhet meg pedig mind a kettőnek. Én tehát az önálló bankot és az önálló hitelszervezetet átalában Ma­gyarországra nézve igen nagy kérdésnek tartom. s azért nem hiszem, hogy lehetne valaki ezen or­szágban, melyet Széchényi „Hitel" czimű művé­vel ébresztet életre ezelőtt 50 évvel, ki ne érezné, milyen fontos az országra nézve a hitel szerve­zése. S az önálló hitel szervezete annyival fonto­sabb reánk nézve, mert a két ország között igen lényeges differentia van a nemzetgazdasági fejlő­dés fokára nézve. Tudjuk, hogy ott egy kifejlett ipar s magasabb kereskedelem egy centralisált pénzpiacz megköveteli és indicálja is, hogy az osztrák hitelszervezet szorosan centrálisáivá ma-

Next

/
Thumbnails
Contents