Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-298
118 298. országos ülés november 5.1877. történt volna az a franczia, példabeszéd, hogy „les extrémes se touchent". Én nem tudom, hogy vajon nem az-e az oka, hogy nem történt meg, a mit a nnnisterelnök ur a minap mondott, a mikor ugy leköszönt és azután ismét beköszönt. {Derültség a baloldalon.) Vajon nem azért mondta-e a ministerelnök ur azt, hogy a t. képviselő urakat ezen tárgyra nézve a szavazásnál magának biztosítsa ? Hogy el ne feledkezzem róla, lehetetlen szó nélkül hagynom a t. ministerelnök urnák azon nyilatkozatát, a mely szerint, mint méltóztatnak tudni, 0 Felségének a királynak aggodalmát eloszlatni nem tudja. Nekem erre nézve egészen más vélekedésem van, mint t. elvtársaimnak, és azt hiszem, hogy ez által a t. elnök urnák helybenhagyását is kiérdemlem. En azt hiszem, hogy a ministerelnök urnák ezen nyilatkozata annyira inparlamentális, mind formájára, mind lényegére, hogy mi azon igen csodálkozhatunk, hacsak ei nem akarjuk ismerni, hogy már de facto nincs alkotmányunk (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csak azon csudálkozom, hogy az általam igen t. elnök ur, a ki oly páratlan figyelemmel kiséri a tanácskozásokat, hogy akkor mindjárt a ministerelnök urat rendre tiem utasította, mert így a látszat az, hogy a mi szabad a ministerelnöknek, az nem szabad más képviselőknek ; pedig ezen kiváltságát a ministerelnök urnák én tagadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezután következnék Márkus képviselő ur. 0 sincs itt, tudom! Felkiáltások: Itt van \) Nagyon örülök rajta! (Derültség.) Az igen t. képviselő ur igen magas cothurnussal kezdte és folytatta áradozásait. Én ismerem azon mesterkélt észjárást: ez arra van számítva, hogy a józan észt és közvéleményt, a mely ellene fordul, tévútra vezesse. De a józan ész nem sokat ad a szóra, hanem a a tényt vizsgálja. Mi a tény ? A tény az, hogy a t képviselő ur azon párthoz tartozik, a mely tíz év óta kezelte és intézte az orsz;ig közgazdaságát. Es hová vezetett'? Méltóztassék visszaemlékezni igen t. Zsedényi képviselő urnák minap tartott beszédének második felére. Én oly híven nem tudom indokolni, hogy hová vezet. t. i. az örvény szélére és midőn ön megtámad bennünket az önálló bank miatt: mi épen meg akarjuk ezen önálló bankkal, mint eszközzel menteni az országot azon örvénytől, hová önök vezették. Méltóztatott a t. képviselő ur nagy pathossal felkiáltani, hogy majd lehet idő, hogy nem szóra, tettekre lesz szükség. És gondolom, — ezt nem mondta, — azon önérzettel mondta ezt. hogy akkor majd meglátjuk, ki lesz a legény a csárdában ? En arra azt mondom, hogy : ..non fit hoc per vim, Marce". Nem is azért, mintha a t. képviselő úrból még nem lehetne óriási nagy hazafi, hanem koránál fogva nem volt ideje, hogy tényekkel bebizonyította volna, hogy erre nézve competens felhívó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A közvéleményt is említette a t. képviselő ur és egynehány bankár véleményét elébe helyezte az ország közvéleményének. Ezt teheti a t. képviselő ur, teheti azt, hogy jobban bizik azon bankárok véleményében mint az ország közvéleményében : én az ő gustusát nem irigylem ; hanem állítom, hogy ha a bécsi nemzeti bank perbe jön és azokat a bankár urakat tanukul akarja felhívni, meg vagyok győződve, hogy az igazságos bíró azt mondaná, hogy nem lehet azokat elfogadni, mert azok érdcklettek. Zsedényi képviselő ur beszélt azután. En kimondhatatlanul tisztelem, becsülöm azon bátorságot, melylyel a t. képviselő ur a volt kormányok bűneit előszámlálja, habár post í'esta is. De engedjen meg őszinteségemnek, én az ő képviselői eljárását a magam logikájával összeegyeztetni nem tudom. A t. képviselő ur méltóztatott mondani, hogy ő a niomentosusabb dolgokra nézve a volt kormányokkal mindig ellentétben volt. tanácsát sohasem fogadták el. Az ón meggyőződésem szerint ott kellett volna őket hagynia a faképnél, s azon pártra állnia, mely igyekezett őket megbuktatni. (Helyeslés a szélső balról.) Egy kifejezését a t. képviselő urnák incorrectnek tartom. Mikor a volt kormányok bűneit felhozta, azt mondta, pénzügyi dilettantismus szerepelt. De én ugy tudom, hogy a dilettánsok ingyen szoktak szerepelni. (jhJénk derültség.) Már pedig meg fog nekem engedni a t. képviselő ur, hogy kivévén a ki veendőket, azon urak a húsos fazekakból a maguk részét kivették. (Igaz! a szélső baloldalon ) Hát kérem most jön Horváth Gyula ! Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, akkor jöttem be — előre mondom, hogy ez az én hibám, — mikor a t. képviselő ur azt fejtegette, hogy miért küldték őt ide választói. Én csak azt vagyok bátor mondani, a t. képviselő urnák, hogy ugyan magas szónoklatot fejtsen ki, hogy megbírja nyugtatni választóit, hogy az én nézetem szerint e tárgyban az ő érdekök ellen szavazott. Ezzel készen volnánk, (Derültség.) mert a ministerelnök urnák később fogok válaszolni. T. ház! Igen furcsa dolog történik most itt; én nem tudom, hogy valaha bármely parlamentben ehhez hasonló történt volna. Itt van egy törvényjavaslat előttünk, mely senkinek sem kell, sem itt, sem künn az országban. Hogy az országban nem kell : mutatja azon sok felirat, kérvény,
