Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-298
116 298. országos Illés november 5= 1877. érczpénzt helyettesítő bankjegyeknél meg van, mert a közönség felesleges mennyiségéi hamar visszaküldi a bankhoz, s a bank ezen menynyiséget oly mérvben többé ki sem bocsáthatja; — ezen menynyi ségm érő nem létezik a kényszerforgalmi jegyeiinéi, mert azok akár beváltassanak akár nem, okvetlenül visszafolynak a bankhoz. Erre nézve először is azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azon mennyiségmérő, amely szerinte a készfizető bankjegyeknél meg van, az sem működhetik rögtön, mert bizonyos idő kívántatik, amíg a kibocsátott bankjegyek körfutásukat megteszik ; tehát ugyanez csakhogy más symptomák által nyilatkozik rövid idő múlva a kónyszerforgalmu jegyeknél is. Ezen symptomák pedig: az ingatlan birtok értékének emelkedése, a kamatláb leszállása, s amíg ez oly mérveket, oly arányokat nem ólt, melyek más rendezett pénzügyi viszonyokkal biró államokban mutatkoznak, mindaddig azt túlságos mennyiségnek mondani nem lehet. Különben azt ami túlságos, bizonyosan senkisem védelmezi és senkisem kívánja, de meglehet, hogy különbség van köztünk •e tekintetben, mi a tulság. Azt hiszem annál is inkább különbség van köztünk e tekintetben, mert nem osztozhatom a pénzügyi bizottság előadójának alioz kötött következtteésében. sem sorozatát, sem mérvét illetőleg. Azt mondja az előadó ur, hogy a túlságos mennyiségben kibocsátott jegyek következése először is a munkabérek indokolatlan emelkedése, a vállalatoknak egészségtelen expansiója és végre a krisis. Kőzetem szerint az első következés sohasem az szokott lenni, hogy a munkabérek emelkednek : első sorban mindig az áll, hogy a kamatláb esik. Ennek következese, hogy sok vállalat, mely eddig rentábilis nem volt. jövedelmezővé válik, az üzletek nagyobbodnak, ujak keletkeznek és akkor következik a harmadik sorban, hogy több munkáskézre lévén szükség, a kínálat és kei-eset törvénye szerint emelkedik a munkabér, mit azonban a vállalkozók szívesen fizetnek, mert magok többet nyernek: akkor a forgalom örvendotesebb emelkedést mutat, az adók is könnyebben folynak be, s átalában e jólét emelkedik. — mit én nem egészségtelen, hanem nagyon is örvendetes és kívánatos állapotnak tartok. Krisisek pedig ebből sohasem keletkezhetnek, hanem igenis keletkeznek abból, ha azon pénzmennyiség, mely ezen örvendetes állapotnak tápot adott: hirtelen eltűnik; és másodszor nem épen a kamatláb felemelése, vagy a bankjegyek csökkentése, hanem más kereskedelmi conjuncturák idézik elő a krisiseket. Falk t. képviselő ur erre vonatkozólag azt mondja, hogy a bank nem szünteti meg az uzsorát és a kisebb kamat szédelgést idéz elő. A szédelgést illetőleg elmondottakhoz még csak azt akarom hozzátenni, hogy Angliában a kisbirtokosok felhasználták azon olcsó hitelt, melyet a bank nyújtott beruházásokra, de mikor az angol bank a kamatlábat felemelte, a kisbirtokosok elbuktak; minthogy pedig ez a század elején többször ismételtetett: a kisbirtokosoknak 3 / 4-dénél több jutott tönkre. Azt mondják erre a bank- emberei, hogy ez szédelgés volt. Beismerem, hogy az volt ; de nem a kisbirtokosok, hanem a bank részéről, és hogy nem a kisebb kamatláb, hanem ennek gyors felemelése volt ennek oka. Ami az uzsora meguem szüntetését illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy ez is igaz, és azt kérdezem, hogy a lopást például melyik törvény szünteti meg és még ezért a büntető törvényeket és a börtönöket nem fogjuk feleslegeseknek mondani, mert habár azok nem szüntetik is meg a lopást, legalább korlátoztatik. Ezt várom éu az önálló magyar banktól is. Ami azt illeti, hogy némely városban sikerült két pénzintézetnek versenye által kimeríteni a tőkét, a hitelt és a kamatlábat: ez is csak ott történhetik, hol kevés a pénz, mert ha több pénz lett volna, akkor a két pénzintézet concurrentiája nem emelte volna fel, hanem leszállította volna a kamai lábat. Az is csak Magyarországon történhetik meg, hogy teljes biztosíték melleti uzsorás kamatok fizettessenek és tábláztassanak be. Azt hiszem, hogy ez más rendezett viszonyú országokban soha, vagy csak igen ritkán fog megtörténni. Sokan azt mondják, hogy ne azt nézzük, hogy önálló vagy nem önálló, hanem azt, hogy a hiteligényeknek megfelel-e V Éu ezen nézetben nem osztozom, s azt kérdeném különösen Márkus képviselő úrtól, ha itt volna, ki azt mondotta, hogy ez nem politikai, hanem gazdasági kérdés: hogy vajon kielégítőnek tartaná-e azt, ha például valamely szomszéd-hatalom Német, vagy Muszkaország, vagy Ausztria arra vállalkoznék szerződés mellett, hogy vasúthálózatunkat kiépitendi és a létező vonalakat magához váltaná. AZT hiszem, hogy ezt nem kellene megengedni politikai szempontból. De éppen ilyen politikai tekintetek állanak fenn 'a banknál, és pedig fontosabbak, mint 'a közlekedésügynél. Nem is felel meg a hiteligényeknek, de hiszen ezt egyébiránt nem is állítja senki, és ez az előttem szólók által eléggé bebizonyíttatott. Erre tehát nem terjeszkedem ki. Egy hiányt azonban mindamellett mégis kénytelen vagyok megemlíteni, azt t. L, hogy ezen bank, mely a törvényjavaslat által megteremtetik, nem fog megfelelni a hitel első feltételének, a garantiának, vagyis annak, a mit az országos határozat ugy fejez ki, hogy r a hazai hitelügy önálló, szilárd alapot nyerjen. En azt hiszem, hogy a pénzügyi bizottság és a ház többsége bizonyosan abból indul ki, hogy az osztrák nemzeti bank elismert soliditással bír, amit én nem akarok kétségbe vonni; de nézzük nemcsak annak belső szerkezetét, hanem annak külső
