Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-298
114 298. országos iltes noveuiher 5. 1877. Megengedem, hogy a hitelezésnek egy nemét a valuta rendezetlensége megnehezíti, és ez, az áruhitelezés. Ha valaki, ma pl. lyoni selymet vásárol arany pénzbea és a vevő 17—20 % agiót ráró, meglehet, hogy addig, inig a fizetés ideje bekövetkezik, az agió magasabb lesz, de megfordítva lehet kisebb is ; ez tehát nem nagyobb nehézség, mint a mi rendesen a gabonakereskedésnél előfordul, a hol a gabonakereskedő talán ma olcsóbban ad »1, mint holnap vesz, mindamellett ez a kereskedést lehetetlenné nem teszi. Elismerem, hogy az agió egy osztályra mindig káros, t. i. azokra, kik tőkejövedelemből és szabott fizetésből élnek. Ez osztály osztozik azon küzdelemben, mit a tőkepénzes osztály minden időben a termelő osztály ellen folytat, melynek czélja az, hogy legyen birtok, ember búza és posztó, és minden ipartermék olcsó, csak a pénz legyen drága. Ez osztály pedig mindenütt befolyásos és hatalmas ós képes a bank politikáját sokszor saját érdekében irányozni. Van ez osztály nálunk s ezek egy része a natióná! bank hive, mert ott jó hitellel van accreditálva, s inert talán azzal szövetségben is áll. Ezek a mai állapottal, az uralkodó nagy kamatlábbal természetesen meg vannak elégedve, valamint azzal is, hogy például a gömöri gyáros vasat adván el, egy elsőrendű pesti czégre váltót bocsát ki, és azt ez elsőrendű czég elfogadásával ellátja; még ekkor nem mehet közvetlenül a legolcsóbb pénzforráshoz, mert ehhez három aláiró és igen gyakran két itt bejegyzett névaláírás szükséges. Kénytelen tehát egy közvetítő pénzintézethez menni, s örülhet ha váltóját 9 %-tel leszámítják. Tudok esetet, hol egy több százezer forint forgalmi tőkével biró gömöri gyáros, azért mert nagyobb összegű pénze elmaradt, megszorult 24 ezer forintig, és daczára, hogy jómódú, sőt vagyonos, birtokos részvényesei aláírásával ellátott váltót Irináit s daczára, hogy talán 70 ezer mázsa nyers vasat is Irináit zálogba, pénzt kapni nem tudott. Végre csakis különös ismeretség folytán boldogult ugy, hogy az összegnek legalább kétannyi értékét papírokban letette, kapót három hónapra 9 1 j i %-es pénzt. Hogy ily körülmények közt mikép versenyezhessen a hazai ipar az osztrákkal, melynek ezen felül még fuvarbére is olcsóbb a főváros felé; sőt átalában, miként existáljou ilyen módon a hazai ipar, hogy ne pusztuljon el ugy mint Grömörmegyében több nagy erővel rendelkező ipartelep romban hever, az most szorosan nem tartozik ide; hanem amennyiben a túloldalról többen hangoztatták, sőt Zsedényi képviselőtársam is azt mondta, hogy legyen munka és takarékosság ; — bátor vagyok erre megjegyezni, hogy ott, hol jövedelem, kereset nincs, mint például az elpusztult ipartelepeken', ott nem ér semmit a takarékosság, ott annak nincs értelme. Fődolog az, hogy legyen munka. Már a mi azt illeti, a statisticai adatokból bebizonyítható, hogy Magyarország népének van több százmilliónyi napszám munkaereje, a mely a gazdaság körül ós az ipar körül fel nem használható, a mely tehát évenkét elvész, mert nem tudja mibe fektetni, nincs munka, a mely jutalmazná. Tehát majd annak idején fel fogom kérni a t. képviselő urat, fogjon velünk kezet, hogy oly viszonyokat teremtsünk, hogy a munka jutalmazó legyen, hogy legyen hova fordítható, hogy termelhessünk oly czikkeket, melynek nyers anyaga is itt van, a mire vizerő, gőzerő is meg van, és a mely czikkeknek fogyasztása is biztosítva van, mert a mi népünknek, legalább a hol én ismerem, mindenütt van munkakedve. Legyen tehát szives velünk együtt védelembe venni ezen munkát, különösen az osztrák elnyomó verseny ellen, s akkor szaporodni fog a jólét nemcsak a Szepességben, de mindenütt, s azon bajok, miket mi az önálló magyar bank által nagy részben akarunk orvosolni, legalább ebben a részben egyuton legyenek orvosolhatók. Visszatérve még a tőkepénzesekre, kik a mostani körülmények közt pónzöknek és hitelüknek oly jó hasznát tudják venni, igen természetes, hogy ezek nem fogják az önálló magyar bankot érdekükben lévőnek tartani, hogy az olcsóbb hitelnyújtás által nekik concureutiat csináljon, s mindamellett ezeknek közvéleményére hivatkozott Márkus t. képviselőtársam a nemzet közvéleménye ellenében, holott tudhatná, hogy ezen tőkepénzes osztály a nemzetnek mindenütt, legfeljebb egy tizedrészét képezi, sőt minálunk még kisebb részét, és így, midőn közgazdasági érdekről van szó, ezeknek eltérő érdeke döntő nem lehet. De azon kételyeimet, melyeket már eddig is kifejeztem a bankügyi bizottságnak érvelése iránt, még inkább neveli azon rajz is, a melyet a négyféle agióról adott. A mi az arannyal és ezüsttel szeinban való disagiót illeti, mely van most is, meg lesz ezután is minden körülmények között. Ezt tehát az összehasonlításból bátran kihagyhatjuk. Maradim a harmadik disagió : az államjegyek, és a negyedik az osztrák bank jegyeivel szemben. ügy de, t. ház, ez a kettő kétféle csak akkor lehet, he az osztrák bankjegyeknek is lenne agiőja vagy disagiója az államjegyekkel szemben, de miután ez ma nincs, és miután az önálló magyar bank a bécsi nemzeti banknak sem szervezetét, sem állanijegyeinek hitelót semmiben sem érinti, hát ezentúl sem lesz. Ha pedig nem lesz, akkor ezen harmadik disagió valóságos contradictio in adjecto. Tehát ha nem lehet: miért szaporítani a rémeket az önálló magyar bank ellen, ha csak azért nem, hogy a kételyeket érvelésének alapossága iránt még szaporítsa.
