Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

298. országos ülés november 5. 1877. 103 hozott. Éhez adjuk hozzá még az előfizetések ós lap eladásból befolyó, alkalmasint nem teljeségő­ben fölvett, jövedelmet, s bizonnyal egy igen nagy, pár százezerre menő bruttó bevétel fog előtűnni. Ha az indokolás kevesebbet tüntett fel, annak oka az, hogy a jövedelem mindig az a lapot kiadó kiváltságos nyomda roszul mutató az az kicsinyítő szemüvegén, a kiadás pedig nagyon is sokszoro­san nagyító látcsövén át szemléltetik, a figyelmes revideálásnak tehát szüksége fenn forog főleg a kiadási tótelekre nézve. Az indokolás azt mondja, hogy ha a hiva­talos lap az államnyomdában nyomatnék: a mostani szerződésszerű jövedelemnél 3224 írttal kevesebb folyna be. Miként áll elő ez? ügy, hogy a kimutatás szerint fennforog egy nagy személyzetű — lap-gondnok, 2 pénz­tárnok, 3 ellenőr, 9 iroda- ős hivataltiszttel s 21 más segéd-személylyel ellátott — kiadóhivatal szükségessége, mely itt Pesten valamely fényes palotában száilásoltatnék el, mindez nem ke­rülne többe 13540 frtnál. Azonban ezen kiadás egészen el esik, mert az államnyomdában már is van hivatalnok- és segédszemélyzet vagy 60 darab alkalmazva, ezek elintézhetik minden szeinély-szaporitás s igy költ­sógemelés nélkül a kiadói-hivatal teendőit. A fényes pesti szállásra sincsen szükség, miután az 1876-iki költségvetésben 20,000. az 1877-ikibe, ha jól emlékszem, 42,000, a lépcsözetre 7000, s összesen 70,000 frt volt előirányozva az állam­nyomda rovatánál a hivatalos lap odavitele miatt szükségessé vált építkezésekre, átalakításokra ós felszerelésekre, igy tehát kell ott a hivatalos lap kiadóhivatala elhelyezésére is bőségesen helynek lenni. De különben is a posíi kiadóhivatal szük­ségesége egészen képzeleti: mert az, hogy Budán nincsen éjjeli postaszolgálat, mit sem nyom a latban, miután a hivatalos lap nem hozván táv­iratokat, ujabb híreket, azt nappal lehet kinyomni, s estve előtt vagy Budán feladni, vagy áthozni az államnyomdánál bőségesen levő szállító esz­közök egyikén a főposta hivatalba. A mi a hir­detések bajos átjuttatásának ellenvetését illeti, az is gyenge érv: mert a kötelező hivatalos hirdeté­seket a bíróságok most is rendszerint postával küldik be, rnagán felek is leginkább csak kö­teles hirdetéseket adnak a hivatalos lapba, s igy ezek is eljuttatják Budára; hisz a ministeriumok is leginkább a várban vannak, de a kinek szük­sége van, ott is felkeresi. A szedők, nyomdászokra előirányzott nagy összeg is legnagyobb részben elesik, mert az államnyomdánál mintegy 100,000 frt van szedők, munkások, segédekre és műszaki személyzetre stb. előirányozva. Ezen már meg­levő munkaerő a hivatalos lapot is eltudandja készíteni anélkül, hogy azok számát szaporítani, vagy legalább nagy mértékben szaporítani kellene. S igy tulajdonképen más elkerülhetlen ki­adás alig fordul elő a papir, festék és posta­bélyegköltségénél, a mi alig mehet többre éven­kint 35.000 frtnál, s e szerint vagy 40,000 frt óvijövedelein szaporulatra számíthatnánk a hiva­talos lapnak az államnyomdában való kiállítása által, még akkor is, ha az indokolás bevételi téte­lei valódiak ; bár én meg vagyok győződve, hogy hü- és lelkiismeretes kezelés mellett meg fog győződni a kormány is arról, hogy a jövedelem ugy a hirdetések, mint az előfizetőknél több az indokolásban föl vettnél. Jól tudom, t. ház, hogy azok, a kik bank­os vám-egyezménynél a milliókát oly gondtalanul ajándékozgatják el, ezen 40,000 frt vesztegetésnél se lesznek gazdálkodásra bírhatók. Rövid felszól­lalásom czélja csak az, t. ház, hogy ellenvetés és egy szó megjegyzés nélkül ne hajszoltassák át ezen nemzetkárositó törvényjavaslat, melyet ón a fennebbi indokok alapján általánoságban sem fogadok el a részletes tárgyalás alapjául, hanem oda utasitan­dónak vélem a belügyér urat, hogy múlt évi ígérete és t. ház határozata értelmében a hivatalos lap nyomatását az államnyomdában eszközölje, annyival inkább, mert a törvényhozás e föltevés­ben már 70,000 frt berendezési költséget szava­zott meg, a mi egészen kárba veszne, miért bátor vagyok következő elleninditványom elfogadására kérni a t. házat. Gulner Gyula jegyző (olvassa Orhán Ba­lázs indítványát): A belügyér utasittatik a hiva­talos lapnak az államnyomdában való kiállítására és az államnyomda hivatalnokai által való keze­lésére, Tisza Kálmán ministerelnök: T. képvi­selőház! Osak pár rövid szót kívánok szólni. Miként jelentésem is mutatja, nem kötöm maga­mat semmihez. Csak kötelességemnek tartottam a háznak a viszonyokat előterjeszteni, ós most is csak arra kérem, hogy az előttem szólott képvi­selő ur adatai után elindulni ne méltóztassanak; hanem ha a határozat az lesz, hogy a közlöny az államnyomdában adassék ki: akkor méltóztas­sanak egy meglehetős pénzügyi vesztességre el­készülve lenni. A képviselő ur azt mondta, hogy a hirdeté­sek jövedelmei kiszámíttattak a most vállalkozó nyomda szemüvegén keresztül nézve. Nem igy számíthattak ki, hanem kiszámíttattak a szerint, hogy 3 évi átlagban hány oly hirdetés jelent meg, melyért fizetés jár. Kiszámíttattak tehát a tényle­ges alapon, természetesen lehúzva, — miről a képviselő ur megfeledkezett, •— azon meglehetősen nagy szánni hirdetéseket, melyeket a hivatalos lap ingyen tartozik kiadni. Ez az egyik.

Next

/
Thumbnails
Contents