Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-273
273. országos Illés septeinber 27. 1877. 69 szerencsém nyilvánítani, de a mit egyébiránt törvényeinkből lehetetlen is másként kimagyarázni, a magyar kormány és illetőleg első sorban a kormányeínök a külpolitika általános irányáért tétethetik felelőssé ; de az, hogy minden egyes diplomatiai aetus előleges megbeszélés folytán jött légyen létre, a lehetetlenségek közé tartozik, mondom, ezen alapon én magamtól a felelősséget elutasíthatnám, és a válaszadás alól kitérhetnék. Ezt azonban egyáltalában nem akarom tenni; hanem elmondom válaszul az interpellátióra, hogy mi történt a külügyi kormány részéről, és én azt hiszem, hogy a t. ház ezen válaszomat teljes bizalommal fogja tudomásul venni. Az, hogy a külügyi kormányzat tiltakozott volna általában a török kegyetlenkedések ellen, hallgatva az orosz kegyetlenkedésekről: nem áll; mert az egész dolog nemcsak a mi kormányunk, hanem a többi kormány részéről is, nem általában a kegyetlenkedések miatt, hanem a genfi conventiónak egyik pontját megsértő concrét eset alkalmából történt, és külügyi kormányunk azon utasítást adta konstantinápolyi képviselőjének, — mert nem collective törtónt a föllépés, hanem történt a különböző kormányok részéről egyenkint, történt valamennyi a genfi conventiót aláirt kormány, tehát a franczia és angol kormány részéről, a többi másodrendű hatalmak kormányait is beleszámítva, — mondom, külügyi hivatalunk oly értelemben utasította konstantinápolyi képviselőjét, hogy kimondja, miszerint az osztrák-magyar külügyi kormány nem érzi magát hivatva azon sajnos kegyetlenségek bírálatába bocsátkozni, a melyekkel az egyik hadviselő fél a másikat vádolja és melyeknek megszűnése, fájdalom, valószínűleg csak a háború megszűnésével fog eléretni; felhozatván azonban a genfi conventióba ütköző azon eset, hogy az elfogottaknak török részről nem adatik pardon, mit igazolni látszik azon körülmény, hogy mig Oroszországba nagyszámú foglyokat szállítanak el, a törökök ugy szólván alig szállítottak foglyokat az ország belsejébe, ezen eset alkalmából figyelmezteti tehát a, törek kormányt a genfi conventió megtartására. Ez történt, nem a két kormány részéről, de kötelességének tartotta hozzájárulni minden kormány, mely a genfi conventiót aláirta. Ezen figyelmeztetés ellen a török kormány nem is tiltakozott, hanem azt nyilvánította, hogy a mennyiben azon eset előfordult, az nem akaratával törtónt; jövőre nézve pedig intézkedni fog, hogy jövőben hasonló eset ne történjék ; és hogy azontúl csakugyan szálittaítak foglyok Törökország belsejébe, arról mindenkinek van tudomása. Hozzá teszem még, hogy itt egy lépésről van szó, mely a genfi conventión alapszik és melyet minden kormány teljesít; hozzá teszem azonkivül hogy a török kormány sem érezte magát ez által sértve ; végre, hogy intézkedés történt az iránt, miszerint ha más hatalomról igazoltatik be ilyen, a genfi conventióba ütköző tény: annak ellenében hasonlókép fogja figyelmeztető kötelezettségét az osztrák-magyar külügyi hivatal teljesíteni. Kérem a t házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Tudomásul vosszük.) Helfy Ignácz: T. ház! Mindenekelőtt a t. ministerelnök ur bevezető szavára, vagyok bátor én is egy bevezető rövid megjegyzést tenni. A ministerelnök ugyanis azzal kezdte válaszát, hogy tulajdonképen, amit már többször hangoztatott, a viszony közte és a külügyi kormányzat között olyan, hogy a felelőségre lehet őt vonni az átalános irányra vonatkozólag, de nem lehet az egyes részletekre nézve elvárni, hogy a külügyi kormányzat az egyes kormányokkal mindig előre megállapodjék. Engedelmet kérek, ha ez igy van: akkor mi csakugyan furcsa helyzetben vagyunk a kormánynyal szemben Ugyanis mikor mi az általános irányra vonatkozólag interpellálunk, mindig azt a választ kapjuk: hogy ezt majd a jövő fogja feldezni, egyelőre többet nem mondhat a kormány. Mikor meg az általános irányt elhagyva részletet kérdezünk, akkor a t. kormány, mintegy nagylelküleg kijelenti válaszában, hogy a válasz adás alól magát kivonhatná, de hát válaszol átaíánosságban. {Derültség.) Ilyen theoria szerint aztán sem átalánosságban, sem a részletes kérdésre nem kapunk választ. Ezek előrebocsátása után t. ház, ki kell jelentenem, hogy a- ministerelnök ur alig válaszolt nekem többet, mint amennyit én magam interpellatióm indokló beszédemben mondottam Én akkor kijelentettem, hogy nem vonom kétségbe, hogy történtek bizonyára a törökök részéről is oly dolgok, melyeket a kormány szó nélkül nem hagyhatott; de a két fő kérdésem az volt, hogy miért nem intéztetett hasonló felszólítás Péíervárra is ? Erre a t. ministerelnök ur választi az, hogy a felszólítás nem általában a kegyetlenségek ellen volt intézve, hanem a genfi conventiónak egy különösen fölemiitett pontjának megsértése ellen. Mindnyájan tudjuk, hogy van egy másik pontja a genfi conventiónak, mely köztudomásúlag épen az oroszok által lett megsértve anélkül, hogy a hatalmak hivatva érezték volna magukat az ellen felszólalni. Ez pedig a genfi conventiónak legelső §-a, mely a korházakra vonatkozik Tudjuk, lehetetlenség, hogy kikerülte volna a t. kormány figyelmét, hogy a ruscsuki ós viddini korházakra az^ oroszok rálőttek és számos beteget megöltek. Én nem régiben láttam egy családot, melynek 8 tagja lett ott nyomorékká. Ez világosan fel van említve a genfi conventióban és ez irányban még sem történt hl-