Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

293. országos ülés október 29. 1S77. 399 ezen két pontra nézve is, a mint az imént kimutattam, a javaslat a mostani állapothoz képest, szerény mértékű ugyan, de még is javulást jelez és teljesen jogosult azon remény, hogy ezen javulás a gyakorlatban ínég jelentékenyebbnek fog bizonyulni. A képviselő urak e tekintetbea más véleményben vannak és az uj egyezkedés hiányait oly nagyoknak tartják, hogy a javaslatot elfogadni nem hajlandók, hanem ezélczerübbnek tartják, a valuta rendezését be nem várva, kényszerfolyammal biró önálló magyar jegybankot felállítani. Practikus emberek lévén, ők nem is vitatják : vajon az ily bank rögtöni felállítása lehetséges-e? ámbár — miként a t. előadó ur kimutatta — még ehhez is, nem in abstraeto, hanem a jelen pillanatot tekintve, sok szó férne, hanem azonnal átmennek a punctum saliensre, azon kérdésre, mely az én igénytelen nézetem szerint az egész vitának sarkpontját képezi, azon kérdésre : vajon a kényszer-forgalommal biró, és csak Magyarországban kényszer-forgalommal biró magyar bankjegy és az osztrák bankjegy közt volna-e értékkülönbség vagy nem? (Halljuk\) Ismétlem, hogy én ezt tartom az egész kérdés sarkpontjának, mert mihelyt azon veszély forog fenn, hogy a két kényszerfolj-amu bank jegyei közt értékkülönbség lesz : én ezt a bankbizottsági többség jelentésében részletesen felhozott okoknál fogva, melyeknek számát még tetemesen szaporítani lehetne, oly koczkázatnak tartanám, a melyért én részemről felelősséget vállalni nem volnék hajlandó, ügy látszik, érzik ezt a különvélemény t. szerzői is, mert egész okoskodásuknak éle nem oda fordul, hogy ezen értékkülönbség nem volna roppant baj ós veszedelem és hogy ezen tul lehetne magát tenni. — ezt csak ugy mellesleg néhány szóval érintik, — hanem annak bebizonyítására van irányozva, hogy ily értékkülönbség nem lesz. Szerintök a felállítandó önálló magyar bank jegyeinek hitelét meghatározandják : a tőke nagyság, az üzleti szabályok bankszerű jellege, a kezelés megbízhatósága, a szoros felügyelet s végre az aránylagos érezfedezet, mely utóbbit talán első helyen kellett volna megemlíteni; mert még a kényszerforgaimi jegyeknek értéke is első sorban az órczfedezettől függ, és épen ez által különböznek ezen jegyek a semminemű érczfedezettel nem biró ós egyedül az állam hitelén alapuló papírpénztől. Első kellék arra, hogy a két jegy közt értékkülönbség ne legyen, tehát az volna, hogy mind a két banknál az érezfedezet ugyanazon elv szerint történjék. Itt mindenekelőtt azon nehézségre bukkanunk, hogy ezen egyformaság elérése szempontjából , minthogy az osztrákok ragaszkodnak a eontigentálás rendszeréhez, a magyar bank érezfedezetét ugyanezen elv szerint kellene szervezni; már pedig a különvélemény szerzői igen helyesen fejtegetik ezen contingentálási rendszernek hiányait. Ezen rendszer szerint ugyanis meghatároztatik egy fix összeg, a mely bankszerű biztosítók mellett, de érez fedezet nélkül kibocsátható, holott minden ez összeget túlhaladó jegynek érczczel kell fedezve lenni. Ezen rendszernek főhibája az, hogy az említett fix ÖSZszeget mindig csak önkényes számítás utján lehet megállapítani, és hogy az ebbeli calculus soha szabatos alappal nem bírhat. Az osztrák-magyar monarchiában például jelenleg 200 millió frt bocsátható ki érezfedezet nélkül, az a mi ezen tul van, annak érczczel kell fedezve lenni, és itt méltán kérdi az ember: miért épen 200 millió? miért nem 180 vagy 250 millió? De ha ezen hiányos rendszer mégis az osztrák bank részéről fentartatik, ós miként tudjuk az osztrák parlament által is helyeseltetik, akkor, ha a mag var bank fedezeti rendszerét aeyuiparálni akarjuk az osztrákkal, nálunk is ugyanazon rendszer szerint kellene az érezfedezetét szervezni, és akkor mindjárt azon bajba keverednénk, hogy az uj bank szervezetének egy lényeges része oly alapon nyugodnék, a melyet a különvélemény t. szerzői velem együtt hiányosnak tartanak. De még tovább megyek. Azt mondom: hogy még akkor is, ha magunkat ezen tul akarjuk tenni és épen a két jegy közti értékkülönbség elkerülése végett a contingentálási rendszer elvét elfogadni, a fedezetnél még akkor is lehetetlen volna az érték egyformaságának helyreállítása. Mert a mint mondom, az érezfedezet nélkül kibocsátható fix összegnek meghatározása csak ugy hozzávetőleg történik, ős ha ezen fii összeg minden szabatos alap nélkül, csak ugy találomra, ez összes monarchiára nézve 200 millióban lett megállapítva: milyen összegben fogjuk mi megállapítani ezen fedezet nélküli összeget a magyar bankra nézve ? Micsoda szabátyok szerint fogjuk mi kiszámíthatni ezen összeget ugy, hogy azt lehessen mondani, miszerint ezen a magyar bankra nézve felvett fedezet nélkül kibocsátható fix összeg, csakugyan kellő arányban áll az osztrák bank részéről ugyancsak fedezet nélkül kibocsátható összeggel ? Én megvallom, hogy ón ezen ealculust megcsinálni képes nem volnék ós igen nagy köszönettel fognám venni, ha a t. képviselő urak megismertetik velem azon kulcsot, a mely szerint ők a magyar bank részéről fedezet nélkül kibocsátható jegynek összegét szabatosan meg .tudnák határozni ugy, hogy minden ember azt mondaná, miszerint a magyar bank és az osztrák bank érezfedezeti aránya közt különbség nincs. Ha pedig ezt nem tudják —• és az én csekély nézetem szerint nem tudják, nem tudhatják: — akkor a magyar érezfedezet elégséges vagy elégtelen volta mindenkinél egyéni felfogás dolga leend és már ezen egy oknál fogva is értékkülönbség lesz a két banknak jegyei közt. De ezen contingentálási rendszernek, a melyet az alap egyformasága kedvéért el kellene fogadni,