Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

394 293. országos ülés október 29.1877. egy pár jó esztendővel fog kedvezni ezen országnak ; tiz esztendő múlva — mondom •— nem volna lehetséges vagy aránylag nehezebb az önálló magyar bank felállítása, melyet llelfy képviselő ur ma lehetségesnek és nem is oly nehéznek tart? És ha azon körülmény, hogy 60 esztendő óta vagyunk az osztrák nemzeti bankkal összeköttetésben, még pedig nem is ugy amint tervezve van, a mi beleegyezésünkkel és törvényesen megállapított, hanem egyoldalúiag a bank és az absolutistieus osztrák kormány által reánk diétáit viszonyban, ha ezen 00 évi összeköttetés daczára Helfy képviselő ur függőségi viszonyunkat ma még sem tartja olyannak, hogy azt rögtön felbontani, s annak helyébe magyar bank felállítását tenni nem lehetne: vajon az a következő tiz esztendő, a mely alatt a 60 éves viszony más, reánk nézve kedvezőbb alakban fog folytattatok vajon ezen tíz esztendő annyira és oly menthetlenül fog-e bennünket a nemzeti bankhoz lánczolni, hogy az elválás, a mely ma azon 60 esztendő után llelfy képviselő ur szerint semmi nehézséggel nem járna, ezen további tiz esztendő által lehetetlenné tétetnék? (Helyeslés és tetszés a középen.) A különvélemény vége felé Helfy képviselő ur még egy jó viezezet csinál, a mi különben nála nem ritkaság. (Egy hang « középert: De igen \) 0 elmondja — a miről különben e házban még nem is volt szó és a mire nézve a t, ház tehát nem is határozott, — hogy a bankegyezkedés folytán a 80 milliós adósságból uj 24 millió frtnyi adóssággal fog terheltetni az ország, azaz oly összeggel, mely érczalapul felhasználva magában véve is elegendő volna arra, hogy utánna önállólag 72 millió bankjegyet kibocsáthassunk. Helfy képviselő ur ugy képzeli tehát magának a dolgot, először hogy Magyarország mindenesetre 24 miliót fog vállalni azon 80 millióból, és azután, hogy a t. pénzügyminister ur ez esetben egyszerűen ki fogja nyitni a Wertheimkassát és ezen 24 milliót onnan kivévén, azt majd a bank asztalára leleszi. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Ragályi Nándor: Nincs abban semmi! Halljuk]) Vállalunk-e valamit a 80 millióból vagy nem? azt én nem tudom; de ha tesszük, erre a jelen körülmények közt csak egy ut van: nem az, hogy akkor a 24 milliót kifizetjük fölösleges pénzünkből, hanem hogy ugyanannyival több adósságunk lesz. Már pedig, ha Helfy képviselő ur ezen sperativ adósságot akarja az uj magyar bank alapjául venni: (Élénk tetszés és derültség, a középeit. Mozgás a szélső baloldalon.) akkor csakugyan kevéssé biztos alapra fektetné a maga intézetét és akkor önkénytelenül is eszébe jut az embernek azon, elcsépelt, de ez esetben csakugyan alkalmazható deíinitio az ágyúról, mely szerint az ágyú ugy készül, hogy az ember egy lyukat vesz ós egy darab erezet rak körülötte. Ezen 80 millió adósságra nézve Helfy ur azon örvendetes felfedezést tette, hogy azon adósság elveszett. Beiehsrathi képviselők és magas hivatalnokok mondták neki, hogy az adósság sehol sem található. Bár csak elveszett volna, (Zajos derültség,) mi bizony nem fogjuk currentáltatni. (Élénk derültség?) Hanem fájdalom! a nemzeti bank kezében ott van a kötelezvény és Lucám könyvének 152. lapján megtalálja Helfy ur ezen adósság keletkezésének részletes kimutatását. Azon tisztviselőknek és hivatalnokoknak pedig, a kik az átalános adóssági könyvben nem találják meg e 80 milliót, azt a jó tanácsot adom, olvassák el az osztrák delegatió 1871. febr 4-én tartott ülésről szóló jelentést; ott majd megtalálják, hogy egyik hazánk fia, ki akkorában Bécsben magas pénzügyministeri hivatalnok volt 1867. deczemb. 3-án e 80 milliót az átalános adóssági könyvből át irattá a külön osztrák adósságok könyvébe, a mi ellen az osztrák delegatió a leghatározottabban tiltakozott; csak akkor nyugodott meg, midőn Beust közösminister ünnepélyesen kijelenté, hogy az átíratás az adósság jogi természetének nem praejudikál és hogy ez utóbbi felett a két parlament egyetértőleg fog még dönteni Ez annak a fel nem található adósságnak rejtélyes története, mely annyira felizgatta Helfy ur phantasiáját! A különvélemény végén Helfy képviselő ur azt mondja: hogy már tisztán államisági szempontból sem szabad lemondanunk az önálló jegybankról; mert a legrégibb időktől fogva a mai napig minden államnak egyik főjelvénye az : vajon maga által vert pénze és ezt képviselő pénzjegye van-e; sőt vannak tartományok is, mint például Scótia, melyek jegykibocsátási joggal vannak felruházva. A t. előadó ur futólag már ráutalt, hogy Helfy ur itt nyilván összetéveszti a pénz, pénzjegy és bankjegy fogalmait, pedig ez három különféle dolog. Pénz csak arany ós ezüst lehet ós a pénzverósi és kibocsátási jog kétségtelenül az államnak souverainitási jogaihoz tartozik. Más dolog aztán a pénzjegy. Ezt szintén csak az állam adhatja ki, de ennek semmi belső értéke nincs ; oly valódi érték, moly az ily papir névértékének megfelelne és annak fedezetéül szolgálna, sehol sem létezik; érezpénzre felváltására senki sem köteleztetik. Az ily pénzjegy vagy államjegy kibocsátása csak végső esetekben alkalmazható eszköz, mikor az állam nem képes valódi pénzt, t. i. ezüstöt ós aranyat a szükségelt mennyiségben előteremteni. Egészen más végre a bankjegy. Ennek igenis van fedezete a bank tőkéjében, aranyban és ezüstben és aztán az úgynevezett bankszerű értékekben ; de a bankjegy sem nem pénz, sem nem pénzjegy, hanem semmi más, mint egyszerű Ígérvény, a melyben t. i, a kibocsátó bank azt ígéri, hogy a jegy előmutatójának