Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-292
374 292. országos ülés október 27. 187", Móricz Pál: A Wiener-Wáhrung convertálásából. Helfy Ignácz: Nem kétkedem benne, hogy Móricz képviselőtársam jól be van avatva, a bécsi ügyekbe : de én e dologgal tüzetesen nem foglalkoztam, és csak adatokra adok valamit. Én tudakozódtam Bécsben, és a felvilágosítás az volt, hogy képviselők és hivatalnokok beismerése szerint az osztrák adóssági könyvekben sem a tartozási, sem a követelési rovatban ezen 80 millió adósság sehol elő nem fordul. (Mozgás a baloldalon) Ha kapta az állam, kell, hogy valahol a tartozási rovatban benn legyen, ha elköltötte, a másik rovatban kell benn lennie. De ennek nyoma sincs. Bármiként legyen, t. képviselőház, ezek a mi legfényesebb kilátásaink azon esetre: ha ezen törvényjavaslatot elfogadjuk, hogy t. i. ezt kapjuk jutalmul a nagy áldozatokért. T. ház ! Különvéleményem támogatására csak nagyon röviden, annak ismétlésére szorítkozom még, hogy mindaddig, amig tényleg bebizonyitva nincs, hogy Magyarország a jelenlegi viszonyok között önálló bankot nem állithat fel: ón haza ellenes bűnnek tekintem, bármely más módú megoldásról beszólni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ami azt illeti, amit a t. előadó ur az imént mondott, hogy könnyű pénzről beszélni, de nehéz előteremteni rövid idő alatt bizonyos politikai combinatiók között: erre nézve engedelmet kérek, nem hiszem, hogy maga a t. előadó ur, ne lenne meggyőződve, hogy ha ma a magas törvényhozás összes factorait rábírja, hogy törvénybe igtassák, hogy Magyarország önálló bankot állítson fel, hogy néhány hét alatt a pénz együtt ne legyen. Ha a t. előadó ur, kinek annyi összeköttetése van, nem hajlandó kötelezettséget vállalni: én, mint nem bankember, itt a ház előtt formális kötelezettséget vállalok a szükséges pénznek rövid idő alatt való előteremtésére. (Tetszés a szélső baloldalon; derültség a középen,) és ha a t. előadó ur szives lesz az ő ékesszólásával is hozzájárulni, hogy a többség törvénybe igtassa egy önálló magyar bank fölállítását, ismételve kijelenteni: kötelezettséget vállalok, hogy deczember 31-ikéig a pénzt a bank felállításához aranyban, ezüstben, ide leteszem, (Elénk derültség a középen,) és megjegyzem, hogy e tekintetben maga a pénzügyminister ur sem oly pessimista, mint a bankügyi bizottság, mert maga a minister ur, midőn a bankbizottság tárgyalásainak elején azon őszinte kérdést intéztem hozzá, hogy hiszi-e, hogy lehetséges volna, egy önállóbank felállítására most pénzt kapni — igen vagy nem: a t minister ur egész őszinteséggel kijelentette, hogy igenis, abban nem kétkedik, hogy ily üzlet létesítésére most is lehet pénzt kapni; de amint monda, a kérdést nem a lehetőség, hanem az opportunitás körül forog, azaz, hogy czélszerü-e most egy önálló bank felállítása ; de a lehetőség kétségbe nem vonható. A kórdós tehát csak az, hogy vajon azon akadályok, melyeket a t. előadó ur fölhozott, többet nyomnak-e, mint azon érvek, melyek a két különvéleményben fölhozattak. Szerintem a t. előadó ur érvei nem nyomnak semmit. Előttem igenis csak egy érv nyomna, és véghetetlenül sajnálom, hogy épen a t. ministor elnök ur e perczben nincs jelen : mert ez irányban fölvilágosítást csak ő tőle nyerhetnénk. Reményiem azonban, hogy valahogy tudomására jut és a vita folyamában szives lesz a képviselőháznak aziránt fölvilágosítást adni. Méltóztatnak tudni, hogy a bankügyi tárgyaások folyamán, ugy emlékszem, egy interpellatióra adott válasza alkalmával a t. ministerelnök ur kijelentette: hogy midőn a tárgyalások oly nehézkesen folytak és elérkezett egy perez, midőn azt hitte, hogy véglegesen megakadnak : elhatározta a kormánynyal együtt, az önálló magyar bank felállítását kezébe venni. Egyetlenegy akadálya volt azonban annak, hogy azt nem hajthatta végre. t. i., hogy Ő felségének, a fejedelemnek aggályai voltak, mely aggályokat neki nem sikerült eloszlatni. T, ház! én beismerem, hogy ez nagyon komoly akadály, ha egy fejedelemnek, ki egy harmadik és mindenesetre legfontosabb factora a törvényhozásnak, oly komoly aggályai vannak, melyeket lehetetlen leküzdeni és következőkép nem lehet reményleni, hogy ezen törvényhozási intézkedés szentesítését ki fogja nyerni. Ekkor természetesen beáll a kényszerhelyzet, le kell róla mondanunk De mielőtt arra nézve akár ón, akár bármely tagja a képv. háznak, itt véleményt mondhatna : szükséges hallani, mik voltak ő felségének ezen aggályai. Annálinkább kel! ezt tudnunk, kötelességünk ezt tudnunk, miután maga a t. ministerelnök nagy szerénységgel beismerte : meglehet, hogy az ő tehetsége csekélységének tulajdonitható, hogy nem sikerült ő felsége aggályait eloszlatni. No én tisztelem becsülöm a minister ur tehetségeit, hanem elfogja ismerni, hogy lehet eset, mikor az ő képességei csekélyeknek bizonyulnak. De meglehet, —- azért vagyunk itt, 440 és egynéhányan, — elfogja ismerni a t. ministerelnök ur azt is, hogy ezen összes testületben együtt véve több bölcseség van, mint ő benne: meglehet, hogy ami neki nem sikerült, sikerülni fog a képv. háznak. Én tehát elvárom, hogy a t. ministerelnök ur a vita folyamán szives lesz ő felségének ez iránt nyilvánított aggályait a házzal közölni annál is inkább, mert ezen aggályok nem lehetnek azok, miket itt akár a többség előadója felhozott, * akár a ministeri indokolásban vannak. Mert hisz ezen aggályokat a kormány akkor, magában mindenesetre
