Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-292
370 282, országos Illés október 27. 1877. az ország érdekei mindenütt hiven vannak képviselve ; hogy a kormánynak befolyása teljes mórtékben meg van, s azok után, amiket a fő-tanács és az igazgatóság hatáskörére nézve felolvastam: meg van a bátorság a pénzügyminister úrban még azt is mondani, hogy mindkét irányban emelhető igényeknek a kormány a fő-tanács hatáskörének lehető szűk körvonaiozása^s annak szervezése által igyekezett megfelelni. 0 tehát tulajdonkép kevesli azt, amit a fő-tanács végez, mely pedig az utolsó inast is kinevezi. A bankügyi bizottság többségének előadója, ki több tapasztalattal bir a bankügy terén, mint a pénzügyminister ur, s kinek utóvégre számolni kelletett nemcsak önmagával, hanem a bizottság többi tagjaival is : belátta, hogy ily indokolással csakugyan nehéz a törvényjavaslatot elfogadtatni. 0 tehát egészen más modort követ; ő beismeri ugyan, mint ezt beszédében is tette, ezen törvényjavaslatnak hiányait és hibáit is itt-ott: elismeri, hogy a dotatió nem elégíti ki az ország szükségleteit ; elismeri, hogy az ország érdekeinek teljesen csakis egy önálló bank felállítása felelhetne meg; hogy hatásköre túlságosan tág levén, az igazgatóság hatásköre túlságosan szűk De épen ellenkezőjét mondja ennek maga a pénzügyminister ur. Ámde a conclusiónak mégis csak annak kellett lenni, hogy tehát ajánlom a t. háznak elfogadásra. Mit lehetett hát tenni? Az előadó ur leleményes s azt mondotta: rá kell ijeszteni a képviselőházra. Nem fogom tagadni az önálló bank előnyét, nem fogom tagadni fölállításának lehetőségét sem, de a lehető legsötétebb színnel fogom kifesteni annak a következményeit, azt, hogy milyen beláthatatlan bajok káromolnának az országra, ha ezen előnyökről lemondani vonakodnék. Csakugyan ugy lett, és igy történt, hogy fekszik előttünk egy munka, melyre nézve, ha azt kérdik tőlem: hogy mint szellemi munkáról elismerem-e, hogy szép, hogy talán dicséretre méltó is ? Azt mondom: igen. annál is inkább, mert egy szellemi munka annál nagyobb dicséretre méltó, mennél hamisabb az alap, melyet megvédenie kell; de ha hazafiúi szempontból kell ezen jelentést megítélnem — nem ellenzéki, hanem tisztán hazafiúi szempontból — kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a képviselő urnák hazafiúi érdemei közzé sem a jelen, sem az utókor nem fogja ezen jelentést sorolni, (Helyeslés balfelöl és a szélsőbal/elöl.) nlert lehet érvelni, lehet indokolni mindent, de oly színben festeni egy ország gyánioltalanságát, milyenben festi a képviselő ur, oly fegyvereket szolgáltatni az ellenfél, hogy ne mondjam, ellenség kezébe, mint a milyen ezen jelentésben van szolgáltatva (Helyeslés a széhubaloldalon.) ezen jelentés által, ezt a magam részéről a hazafisággal összeegyeztetni nem tudom. (Igaz! ügy van! a bal- és szélsöhalfilöl.) Egyébiránt engedjen meg a t. előadó ur, hogy — nem szántszándékkal teszem, hanem kissé sokat foglalkozván e íárgygyal. lehetetlen, hogy kikerülte légyen figyelmemet, — kénytelen vagyok még a munkának szellemességére nézve is babérjából egy-két levelet kitépni; mert beismerve is azt, hogy a munkában van szellemesség: tagadnom kell, hogy az egészen a t. képviselő urnák tulajdona és eredeti feltalálása volna. Elmondotta már ezt nekünk nagyon régen Lukam. Igaz, hogy nem oly élesen, mint az előadó ur, de elmondotta; mert a mi tulaj donképen összes érvelésének ugy most elmondott beszédében, mint jelentésében lényege, az ezen egy mondatban összpontosul, hogy az önálló magyar banknak következményei ezek volnának, szólva mindig a kényszerfolyamu jegykibocsájtó bankról, hogy (olvassa): „Magyarország lakossága e szerint olyan fizetési eszközzel birna, melynek négy különböző árkclete lenne. A magyar bank jegyeinek ugyanis disagiója volna szemben az aranynyal, mely ma a legal tender Európa túlnyomó nagy részében, melylyel ki kell egyenlítenünk mindazon czikkek árát, melyeket külföldről behozunk, és melyben államadósági kötvényeink legnagyobb részének és sok zálogleveleink kamatjainak és szelvényeinek fizetése teljesítendő. Disagiójuk volna szemben az ezüsttel, a mely pénznemben vasúti részvényeink és elsőbbségi kötvényeink szelvényeit és kamatjait fizetni törvényes kötelességünk, s a mely pénznemben kell a kereskedelmi világnak a külföldről behozott áruezikkek vámját fizetni. Disagiójuk volna szemben az államjegyekkel, melyek mindkét állani közös jótállása alá vannak helyezve, ós melyek az egész monarchiában kényszerforgalommal birva fizetéseknél itt is. ott is egyaránt használhatók. És disagiójuk vagy agiójuk volna szemben az osztrák bank jegyeivel, a melyekkel fizetni kellene mindazon árukat." stb. Tehát tulajdonkópen itt, ha van valami uj, ez csak az, hogy agió lenne: mert, hogy az aranynyal szemben kellene agiót fizetni, az nemcsak magyar bankjegyet, hanem a viiág valamennyi bank jegyeit sújtja. Ezek után tehát csak a másik kettő marad, hogy a bankjegynek lehető disagiója van az állam és az osztrák bankjegyekkel szemben. Hogy az államjegyekkel szemben miért subponálja a t. előadó ur a disagiót: ennek indokolását sem itt, som a bizottságban nem hallottam. Ha az államjegyeknek van Intelük, az azóta van, mióta Magyarország kezességet vállalt érettök. Hogy ezutám ezen Magyarország jegyeinek a saját maga által garantirozotí jegyekkel szemben miért legyen disagiója, indokolva nem látom. Hogy az osztrák jegyekkel szemben birnak-e vagy sem disagióval, erre nézve válaszoltam a
