Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-292

366 392. országos Illés október 27.187". és a befizetett eredeti tőkének agióját veszszük, az eredmény 6%-ot tesz, a mi nem oly rendkívüli nyeresség, hogy kilátása fejében az idegen tőke rohamosan tódulna Ausztriába vagy Magyarországba. Ezen fölfogásomat igazolja az osztrák nemzeti bank részvényeinek jelenlegi árkelete is, mely a 18 millió forintnyi tartaléktőkét is számításba véve, érczpénzben a parit nem haladja túl. E szerint önálló jegybank fölállítására a tőkét, nézetem szerint is megszerezhetjük; de nem oly könnyen és nem minden időben. Megszerezhetjük bizonyos külön előnyök nyújtása és a börzepiaczok kedvező hangulata mellett oly politikai viszonyok között, midőn a tőke hajlandó uj vállalkozásokba bocsátkozni, (Ogy vau ! a középen.) Ugyanazon könnyűséggel, melylyel a különvéleményt előterjesztő képviselő urak a fölállítandó bank számára a tőkét előteremtik, biztosítják ezen bank jegyeinek az értékegységet az osztrák nemzeti bank jegyeivel. „A fölállítandó önálló bank jegyeinek bitelét meghatározandják az alaptőke nagysága, az üzleti szabályok bankszerű jellege, a kezelés megbízhatósága, a szoros felügyelet, végre az aránylagos érczfödözet. Ha mindezen föltételek teljesíttetni fognak a magyar bank alapításánál és üzlete vezetésénél; ha az ezen bank által kibocsátott jegyek ópugy vagy talán még jobban lesznek fundálva, mint az osztrák nemzeti bank jegyei; ha ezen bank alapszabályai a jegykibocsátási bank természetével meg nem egyező minden üzletnemet kizárnak: ezen intézet rövid idő alatt fog magának oly bizalmat kiküzdeni. melylyel az osztrák nemzeti bank jelenleg bir", így szól a különvélemény. A bizottság többsége ennél is tovább ment, s megengedte még azt is, hogy bizonyos kereskedelmi és forgalmi, sőt talán még bizonyos politikai conjuncturák között a pénzpiaczok és pénzhatalmak Ítélete a magyar bank jegyeinek értékét magasabbra fogja becsülni, mint az osztrákét; de a mit nem engedett meg, s mit most sem engedhet meg, ez az : hogy állandóan értékegységet teremthetne magának az osztrák nemzeti bank jegyeivel. Nem oly könnyű lesz biz az, még ha mindazon föltételek, melyeket Ohorin és Lichtenstein képviselő urak elősorolnak: a legszigoruabban teljesíttetnének is, bankjegyeink számára a megérdemlett bizalmat rövid idő alatt ki küzdeni. Nem csak az intézet megbízhatósága határoz itt, hanem első vonalban a hitelezők nézetei, szokásai és előítéletei a döntők, ezek pedig — sajnos, de nincs tagadás benne — nekünk nem kedveznek. Igazságtalanul és méltatlanul ítélnek rólunk, és ezen ítélet anyagi bizalmi kérdésekben erősen sújt bennünket. A fölfolyamodás sikerét pedig rövid idő alatt nem remélhetjük. Hogy az érintett irányban milyen igazságtalanul Ítélnek meg bennünket, azt száz meg száz példával lehetne illnstrálni. Nem akarok arra utalni, hogy a magyar állam hitelét kevesebbre becsülik az osztrákénál. Ragályi Nándor: Rosszul gazdálkodunk! (Halljuk! Halljuk]) Wahrmann Mór: Még a magyar jövedelmező vasutak elsőbbségi kötvényei is rosszabb árfolyammal bírnak, mint a hasonló minőségű osztrák papírok. De a magyar magánhitelről is kedvezőtlenül Ítélnek. Vegyük csak a magyar földhitelintézetnek, a legsolidabban vezetett intézetnek zálogleveleit. Ezek az intézetnek hosszas, példás működése után még ma is rosszabbul állanak, mint az osztrák földhitelintézet-társulatéi, mely utóbbi intézet tudvalevőleg 1873-ban csak igazgatóságának áldozatkészsége által mentethetett meg az összeroskadástól. Mindez megváltozhatik, s meg is fog változni, mindez leküzdhető, miként a bizottság többségének jelentése kiemeli, erély, szívós kitartás, tántoríthatatlan soliditas és rendezett államháztartás által; de nem oly könnyen, az önálló bank egyszerű decretálásával, mint Ohorin ős Lichtenstein képviselő urak hiszik. (Helyedé* a középen.) Azon föltevés, hogy önálló magyar bank fölállítása esetében az államjegyek közvetítenék a két állam közt a forgalmat, áll; de erre okvetlenül szükséges, hogy a magyar bank jegyei államjegyekre mindig felcseréltethessenek, ami, mint ezt jelentésünkben kifejtettük, csak a nyújtandó hitelnek túlságos megszorításával érhető el minden körülmények között. Ugyanezt Chorin és Lichtenstein képviselő urak euíemistice igy fejezik ki: „a bank csak annyi jegyet fog kibocsátani, amennyinek forgalomba helyezését a bankkezelés soliditása megengedi." Ha a hitel megszorításának ezen hangzatos körülírásában Ohorin és Lichtenstein képviselő urak megnyugvást találnak : ez is csak ujabb jele optimistikus felfogásuknak. De a külünvólemónyt előterjesztő t. képviselő urak még azon is túlteszik magukat és még arra az esetre is megi^ugtatva érzik magukat, ha árkülönbözet támad a magyar és az osztrák bank jegyei között. Azt mondják bizonyos fatalistikus bonhomiával: „a forgalom ezen értékkülönbözeteken tul tudná magát tenni és a mindennapi életben ez alig támasztana nehézséget, minthogy maga a pénzrendszer az 1867: XII, törvényczikk folytán egyenlő alapokon nyugodnék." „Látjuk — igy folytatják — ezt a papirgazdaságnál más államokban is, hol különböző értékű jegy forog anélkül, hogy ez a forgalmat akadályoztatná." A forgalom a mai nap annyira kifejlődött gazdasági viszonyok között nem tudja magát — egy gazdasági területen — túltenni semminemű értékkülönbözeten. (Ugy vanl a középen) Németországban készpénzben fizető bankok léteztek és csak azon körülménynél fogva, hogy nem minden bank jegyei váltattak be minden nagyobb vá-