Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-290

290. országos ülés október 20. 1877. 329 védett osztrák iparezikkeket fogyaszt ós ezáltal az osztrákoknak tetemes praemiumoi fizet, erre az a felelet: itt vannak a pénzügyi vámok, azok által kárpótolva vagyunk. Hát végre mik is azok a pénzügyi vámok ? az a pénzügyi vám nem más, mint ujabb adófelemelés, melyre nézve bebizonyíthatnék, hogy Magyarország 30%-ot nyer belőle, ellenben nem járul hozzá ugyanannyi %-al; amit azonban nézetem szerint bebizonyítani nem lehet, sőt valószínűtlen, hogy egy állam, mely az összmonarchia lakosságának 42%-át teszi, még 30%-jét sem fogyasztja azon ezikkeknek, melyek után pénzügyi vám fizettetik. En nagyon sajnálom t. ház, hogy azon megfordított tárgyalási sorrend szerint, mely itt insceniroztatott, midőn nem a főszerződés terjesztetett elő először, hanem a mellékesebb dolgok, a t. ház nincs abban a helyzetben, hogy a kiegyezésnek összesége fölött áttekintést nyerjen, s hogy az annak egyes részeiben mutatkozó differentiákat, tudniillik a nyereséget és a veszteséget egymással szembe állítva, ezekből az összes kiegyezésre nézve mérleget vonhasson. Miután a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadhatóságának kulcsa csakugyan abban áll, hogy vajon Magyarország a szenvedett veszteségért kárpótolva van-e vagy sem? mégis kénytelen vagyok, igen röviden bár, az egész kiegyezési javaslatok fölött a mérleget megvonni. A kiegyezésnek négy része van. Az első a vámügy a közös vámterülettel. A másik az indirect adpk ügye, mely maga után vonja az adóknak, úgymint: a szeszadónak, a czukoradónak, a söradónak és a monopóliumoknak egyöntetű kezelését és a restitutió kérdését, Harmadik része a bankügy és negyedik a quota. Én legalább nem ismerek más részekéi, melyek ide sorolhatók volnának és a melyekben az egyik vagy a másiknál mutatkozó veszteségeink kárpótolva lehelnének. Ha most ezen részeket egyenként nézem, és a mórleget minden egyes részre külön-külön felállítom, még pedig ugy, hogy annak a mi bennünket terhel, minimumát s annak a mi ránk nézve kedvező, maximumát veszem : ez esetben is Magyarország minden egyes résznél csak veszt s nem nyer semmit. Vegyük e részeket egyenként. Ami a vámügyet illeti, elismerem azt. hogy a vámterület közösségének, illetőleg a nagy vámterületnek, melynek íagja Magyarország, vannak bizonyos nemzetgazdasági előnyei; de ezek tízszeresen, százszorosan ellensúlyozva vannak a*on kár által, melyet szeuvedünk az által, hogy Magyarországra nézve lehetlenné van téve, hogy * önálló, saját érdekeinek megfelelő közgazdasági és ] vámpolitikát folytasson. \ De feltéve, hogy e részek egymást kiegyen- ' ütik: ott van a direct megkárosodás, melyet MaKÉPV. H NAPLÓ 1876-78. 111. KÖTET. gyarország szenved, melyre nézve az imént voltam bátor hivatkozni, tudniillik, hogy a közös védvámok által megdrágított osztrák czikkeket fogyasztja, s ezek magasabb árában oly praemiumot juttat az osztrák iparosoknak, mely ha a magyar kincstárba folyna, jelenlegi flnanezialis calamitásunknak egy pillanat alatt véget vetne. Mert az a- csekély vámvédelem, melyet egynehány magyar termelési ozikk élvez, távolról sem közelitheti meg azon nagy terheket, melyeket a magyar fogyasztás az osztrák ipar érdekében visel. Magánál a vámügynél tehát világos, hogy óriás veszteségünk van. Hogy állunk az indirect adókat illetőleg? Elismerem, hogy 1867/8-ban bizonyos előnye volt Magyarországnak a szeszadónál, de mely a czukoradónál és a söradónál tapasztalt károsodásunk által tetemesen ellensúlyozva volt. Ma azonban a helyzet már a szeszadóra nézve is megváltozott ; sőt azon törvényjavaslat, mely e napokban a szeszadóra nézve elfogadtatott, egyenesen a czukoripar sorsára juttatja a szeszadót. Hogyan állunk a czukoraclóval ? Azt a jelen vita mutatja. A söradónál való károsodásunkat világosan mutatja az, hogy cs?k egy 20-ad részét vesszük be annak, a mit Ausztria ez adótól bevesz; holott bizonyos, hogy Magyarország sokkal többet fogyaszt, mint az egész mennyiségnek a 20-ad részét. Hogy a monopóliumoknál és főleg a dohánymonopoliumnál is nagy veszteségünk van : azt a t. minister ur is beismeri; sőt intézkedéseket tesz arra nézve, hogy az Ausztriából behozott szivarok további behozatalát meggátolja, a mi azonban a közös vámterület fentartása mellett nézetem szerint sikerre nem vezet. Az indirect adók mérlege is tehát Magyarországra nézve rendkívüli nagy veszteséggel záródik. Hol van tehát a nyeremény, mely ennek megfelel, hol van a recompensatió ? Talán a bankügyben ? De engedje meg a t. ház. hogy erre a térre ne is menjek, hiszen a bankügyi törvényjavaslatot e napokban fogjuk tárgyalni. De bizonyos, hogy ott is nagy lesz a károsodásunk Eeoornpensatiót tehát sehol sem találunk. Hát a quotánál ?! ezt lehet ellenvetni. Igaz, hogy Magyarország a quotánál 30"/

0-ot tizet, holott ha önálló vámterület és adóterülete lenne és ha az ország gazdasági erejét teljesen kifejthetné: mihamar bekövetkeznék az idő, hogy 35, sőt 40°Vet is kellene fizetnünk Ezt részemről beismerem és elhiszem azt. hogy a 40"/

0-hoz képest a 30% mindenesetre megtakarítás. Ez az érv azonban nagyon élénken emlékeztet egy franczia legendára. (Halljuk l) Egy rendkívül okos kovács szerepel abban, a ki a hozzá betért Christus lovának egyik lábát levágta, hogy megpatkolja és azután visszaillessze, azonban később rémülve látja, hogy ezt többé vissza nem illeszt-