Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-289
318 28!). országos illés okldber 19. 1877. hogy a kisebb czukortartalommal bíró magyar répának hátrányát kiegyenlítené szemben a több czukortartalommal biró osztrák répával : mégis a magyar czukoriparnak is érdekében kizárólag az átalányrendszer fekszik. így áll a dolog, ha a kérdés részletesen vizsgáltatik. Még rá jövök e kérdésre egy más ellenvetés megczáfolásánál ; most csak ooustatálni akartam, hogy azt, a mit minden competens ember kivan, megtartottuk és megállapítottuk a közelebbi 10 évre. Lehet-e akkor azt mondani, hogy mi áldozatul dobjuk a magyar czukort, nem tudom miféle molochnak : hogy a magyar ipart lábbal tapodjuk ; megöljük, csak hogy az osztrák ipart emeljük 1 ? Midőn mindenki elismeri, hogy a magyar czukoripar, mint az osztrák ipar, megélhetése s gyarapodása az ájalányozási rendszer fentartásától függ. Lukács Béla képviselő árnak azonban már a forma sem tetszik, melyben előterjesztettük. Azt mondja, hogy rendelkezünk benne már az osztrák iparról is, és ezzel pracoccupaljuk a vámszöveteég kérdését; e törvényjavaslat kimondja ezt is, neki tehát a törvényjavaslat nem kell. Ez az első vád. Lehető röviden végig megyek azokon a miket felhozott, s megteszem megjegyzéseimet. A forma elfogadhatatlan, — úgymond — mert ezt internationalis szerződés alakjában kellett volna a ház elé terjeszteni. A fölött, megengedem, lehet nézetkülönbség, hogy nem lett volna-e ezen törvényjavaslat helyett megfelelőbb egy olyan, mely ezen kérdést egyezmónyileg. szabályozza ; de a resultaturaa a dolognak ugyanaz lett volna, mint ezen törvényjavaslat mai alakjában, a mely kimondja, hogy a magyar pénzügyininister egyenlően fog eljárni az osztrák pénzügyministerrel. Ezen törvényjavaslat határozottan internationális szerződés természetével bir és igy megfelel annak, a mit a képviselő ur akar. Mert ha szerződés alakjában lett volna benyújtva az, a mit a törvényjavaslat tartalmaz: akkor is szólania kellene annyiban, a mennyiben szól most,, az osztrák pénzügyrninister eljárásáról. Azt mondja a képviselő ur, hogy ez által meg van oldva a vámszövetség kérdése is. Engedelmet kérek : én ezt nem ismerhetem el; mert azzal csak annyi van mondva, hogy a czukor igy lesz szabályozva, ha a közős vámterület elfogadtatik ; ha pedig nem, ez a törvényjavaslat nem vitetik keresztül; mert ez magában meg nem állhat, minthogy csakis közös vámterülettel léphet életbe. De kérdem, ha a törvényjavaslat elfogadtalak: vajon a közös vámterület kérdése ezzel már el van ütve? Nem kell-e még e fölött külön törvényalapján kimondani a közös vámterület létesítését ? Nem kell-e külön törvény arra, hogy az a sok kérdés, mely a vámszövetség által szabályozandó, megoldassák, és hogy eldöntessék azon nőkérdés, hogy a közös vámterület fenntartandó-e, miután az 1867: XVI. t.-cz. lejár? Ez a tény maga bizonyítja a t. képviselő ur által felhozott argumentumok, nézetem szerint, teljes tarthatlanságát. Méltóztatott azt mondani, — harmadszor hallom ezt az argumentumot, s őszintén megvallom, üres argumentumnak tartom --- hogy majd a vámszerződés tárgyalásánál hivatkozunk a szesz- és a ezukoradó elfogadására. Ez oly gyermekes védelem volna részünkről, melyet nem szoktunk használni. de a melyre nem is szorulunk. Meg fogjuk kisérleni a vámszövetség megvédését a maga belső jogosultságánál fogva. (Helyeslés a középen) Meg fogjuk mérni a fegyvereket egymással, meg fogunk állni a küzdelemben. Ne méltóztassanak gondolni, hogy mi élni fogunk azon argumentummal, mely igazán értelem nélküli s valóban nevetséges eljárás volna részünkről. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert az a közös vámterület aiapjára helyezkedvén, egyenlő törvényt hoz a magyar és az osztrák czukoripar számára, itt van a kérdés sarkpontja. Ezen szempontból, támadta meg e javaslatot, ugyanebből mások. En tehát akarok pár szót mondani ezen főszempontról, és magam részéről be akarom bizonyítani, hogy igenis azon körülményt, hogy egyenlő törvényt hozunk, olyat, milyen ez, nem lehet oly veszedelmesnek és oly boszantónak festeni és nem lehet mondani, mely a mai állapotot roszabbá teszi. Miből áll az az egyenlő törvény? Abból áll, hogy fentartatik az átalányozási rendszer. Ez az átalányozási rendszer pedig oly természetű, melyre nézve minden érdekelt iparosunk maga beismeri, hogy ezen rendszer az, melyet ő kivan. En tehát egyszerűen azt felelhetném reá, s a mit már feleltem a napokban, hogy meg van tartva ez az eljárás, mi az egyenlő törvényeknek formája, consequentiája, kiindulási pontja, hogy mérlegeltetvén az érdekek innen is, túl is: kerestetett oly rendszer, mely kiegyenlíti a két fél érdekeit. S hogy egyezteti, arra nézve méltóztassanak a képviselő urak figyelembe venni egy pár dolgot, mely a kérdés szakszerű megítélésére szükséges. Miért veszedelmes nekünk ez egyenlő törvén)' ? Az mondatik, hogy veszedelmes azért: mert nem egyenlő a mi répánk az osztrák répával, hanem sokkal TOSZszabb ós kevesebb czukortartalommal bir, tehát egyenlő adótétel mellett az adó nálunk nyomasztóbb. Azt mondják, hogy vannak más tényezők is, melyek mindannyian határozottan a magyar ipargyengeségét bizonyítják, illetőleg inferióritását az osztrákhoz képest. Ezek a többi tényezők kifejezetten, nem említtetnek meg, hanem mindig ni-
